SZÍRIA

HANIFA ANDREA, a www.hanifa.hu webáruház megalapítója meséli el saját élményeit, tapasztalatait SZÍRIÁRÓL

Hogyan kerültél Szíriába, hány éves voltál, amikor ott jártál, mennyire kellett Neked nőként alkalmazkodnod az ottani tradíciókhoz, ruhaviselethez, kultúrához? Illik alkalmazkodni egy európai nőnek az ottani szokásokhoz vagy nem muszáj?

Az esküvőm, pontosabban a lakodalmam volt Szíriában. A muszlim szokás szerint az esküvő két lépésből áll. Először kötnek egy házassági szerződést, azután megtartják a lakodalmat. A házasság jogilag már a szerződés megkötésekor is érvényes, azonban együtt lakni, vagy akár csak kísérő nélkül találkozni csak a lakodalom után lehet. A két esemény között akár egy év is eltelhet, például azért, mert a menyasszony mondjuk még nem fejezte be a középiskolát vagy az egyetemet. Vagy mert a vőlegény még katona.

33 éves voltam, amikor ez történt. A férjem mélyen vallásos, a családjában minden nő kendőt és hosszú ruhát visel. De ez nem szír specialitás. Mindent az határoz meg, hogy ki mennyire vallásos és ő maga mit lát jónak. Szíriában sok a keresztény. Ők ugyanolyan ruhában járnak, mint itt, Európában a nők. Póló, farmernadrág. De az idő múlása is változtat a dolgon. Van olyan sógornőm, aki 5 évvel ezelőtt, amikor először voltam Szíriában, a teljes arcát eltakarta az utcán. Most már kifestett szemmel, fedetlen arccal jár, de természetesen kendőben, hosszú ruhában.

Senki nem várta el tőlem, hogy alkalmazkodjak a helyi szokásokhoz, de én rosszul éreztem volna magam fedetlen fejjel európai ruhában, ezért ugyanolyan ruhát viseltem, mint a muszlim nők. Fekete hosszúruhát kendővel. És ezzel nagy tiszteletet vívtam ki a férjem családjában. Egyébként ennek a viseletnek nem csak vallási okai vannak. Remekül megvéd a napfény káros sugaraitól. A kendő árnyékot vet a szemekre, nem kell napszemüveget hordani.

Alkalmazkodni nem muszáj, de véleményem szerint illendő. Hogy megtiszteljük a vendéglátóinkat. Tisztelnünk kell az emberek vallásos érzéseit. Ahogy nem megyünk be miniszoknyában és hasmutogatós felsőben egy keresztény templomba, vagy fedetlen fejjel egy zsinagógába, ugyanúgy nem mutatkozunk hiányos öltözetben egy muszlim országban, vagy nem sétálunk az utcán szendviccsel a kezünkben ramadan – böjt – idején.

Miben különbözik Szíria az európai országoktól? Gazdaságilag, más a kultúrája, más a tradíciója, valláskultúrája? Más az emberek mentalitása is, szerinted?

Ez elég általános kérdés, hisz az európai országokat egymással összehasonlítva is nagyok a különbségek. Szíria textiliparáról híres, de jelentős olaj és földgáz készlettel is rendelkezik. A kereskedelem jellemzően kis üzletekben folyik, de már van néhány bevásárlóközpont is. Ugyanez vonatkozik a termelésre is. Sok még a kis műhely, ahol például gyönyörű bútorokat faragnak, réztárgyakat, vagy olivaszappant készítenek.
A kultúra természetesen nagyon különbözik, hiszen Európában a keresztény vallás határozta meg a kultúra és a tudományok fejlődését, Szíriában a keresztény és muszlim kultúra keveredett. Ez egy olyan téma, amiről egy egész könyvet lehetne írni.
Az emberek mentalitására jellemző, hogy nagyon barátságosak, vendégszeretőek, nagyon szeretik a gyerekeket és tisztelik a családot, az időseket. Ott nem fordulhat elő, hogy egy idős ember magányos, mert a gyerekei nem érnek rá meglátogatni. Olyan sincs, hogy valaki hajléktalanná válik, mert a család gondoskodik mindenkiről.

Miről szól egy szíriai gyermek élete? Ők is járhatnak bölcsődébe és óvodába? Ott is színvonalasak az iskolák? Az ottani gyerek is a televízió és számítógép, nintendó világában nő fel?

A gyerekek járhatnak bölcsődébe, óvodába, van rá lehetőség, de nem szokás. A nők is dolgoznak, ha úgy tartja kedvük, de jellemzően otthon vannak, nevelik a gyerekeket. Mostanában már egyre hosszabb ideig járnak iskolába a gyerekek. Korábban általában csak szakmát tanultak, most már sokan érettségiznek, nyelvet tanulnak, egyetemre mennek. Hogy színvonalasak-e az iskolák? Ez bizonyára iskolától függ. Én a magyar iskolák színvonaláról sem vagyok minden esetben meggyőződve. Úgy gondolom még az sem döntő az oktatás színvonalát tekintve, hogy melyik iskoláról beszélünk. A döntő az, hogy milyen a tanár, aki tanít. Erről is hosszasan tudnék mesélni…
Nem a televízió és a nintendó világában nőnek fel az ott élő gyermekek. A szír gyerekek egymással játszanak. Televízió mindenhol van, számítógép már lényegesen kevesebb, és játékboltot sem nagyon láttam, bár árulnak játékokat. Mégis ők inkább egymással játszanak. A kicsik vigyáznak a még kisebbekre, a nagyok pedig tanítják a kicsiket. Rajzolni, házimunkát végezni. És ami nagy különbség, a fiúk ugyanúgy törődnek a testvéreikkel, mint a lányok.

Talán ennek köszönhető, hogy a férfiak vágynak rá, hogy gyerekeik legyenek, és természetes számukra a gyerekek jelenléte, gondozása. Nem csinálnak problémát abból, hogyha szaladgálnak a gyerekek a lakásban és közben hangoskodnak. Nem hangzik el a „csend legyen már, fáradt vagyok!” mondat.

Mi jellemző az ottani családokra? Több gyermek? Fiatalon szülnek ott a nők vagy kezd kitolódni itt is a korhatár, mint mifelénk? Mik a családok programjai, mivel foglalkoznak ott az emberek hétvégeken, szabad perceikben?

Jellemzően több gyerek van egy-egy családban, mint itt, de a tendencia csökkenő. A nők fiatalon mennek férjhez, 20 éves koruk körül és fiatalon szülnek gyerekeket. De itt is kezd kitolódni a korhatár. Persze mást jelent ez ott , mint itt. Európában 30-35 éves korban szülik a nők az első gyereküket jellemzően, Szíriában a korábbi 14-16 évről tolódott ki 18-20 évre. Persze ez is jelentős változás.

A szabadidős tevékenységek merőben mások, mint nálunk. Nincsenek zenés-táncos szórakozóhelyek, kevés a mozi, a színház, nem jellemző a tömegsport.

Mégsem unatkoznak. Meglátogatják a rokonokat, a barátokat, beszélgetnek, kártyáznak, teáznak, vizipipát szívnak, táncolnak, énekelnek és közben jókat esznek. A legnagyobb esemény az esküvő, amikor a férfiak és a nők külön ünnepelnek. Ezek általában többszáz fős események.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs kulturális tevékenység. Szíriában jelentős a filmgyártás, de erről mi nem értesülünk, mert ezek a filmek arab nyelven készülnek, az arab emberekről szólnak, arab embereknek készülnek. Az arab színjátszás európai szemmel kicsit furcsa, hasonlít a némafilmek világára, amikor – hang híján – az eltúlzott gesztusokkal és mimikával kellett kifejezni az érzelmeket. Csak itt van hang.

Ezen kívül sok a könyvesbolt, CD bolt. Aki akar, annak van lehetősége művelődni, nyelvet tanulni. Sokat szidjuk a tévét, de azt el kell ismernünk, hogy ha ésszel nézzük, remek lehetőséget ad az idegen kultúrák megismerésére. És Szíriában szinte mindenütt van parabola antenna.

Mindemellett Szíriában gyönyörű épületek vannak a római korból, a középkorból – például sok európaiak által épített lovagvár maradványát is megtaláljuk itt – és az Asszír Birodalom emlékeit is érdemes megnézni.

Ha valaki Szíriába készül, szerinted mit tekintsen meg ott mindenképp? És milyen ételeket kóstoljon meg leginkább? Mások ott az ételek, mint minálunk?

Igazi különlegesség Szíria déli részén az a terület, ahol még mindig a szír-arámit beszélik. Azt a nyelvet, amelyet Jézus is használt. Én még nem jártam ott, de tudomásom szerint néhány településről van szó, ahol jellemzően keresztények laknak. Akit nem vonz a nyelvészeti ritkaság, annak ott a tenger, a Földközi-tenger déli partja, a gyönyörű mecsetek, az illatos szukok – a fedett piacok, amit Európában csak bazárnak hívnak. És mint már említettem sok az ókori és középkori épületmaradvány, de itt található a történelem könyvekből ismert Eufrátesz folyó is.

Az ételek természetesen mások, mint nálunk. A csapadékszegény de meleg éghajlat miatt kisebbek a zöldségek és gyümölcsök, de erőteljesebb az ízük. Például van egy olyan uborkafajta, amelyet ebéd vagy vacsora után is szoktak enni a gyümölcsökkel együtt, mert enyhén édeskés az íze.
Jellegzetes ételük a töltött cukkíni és padlizsán, a kubba, amely egy darálthússal és fenyőmaggal töltött búzadarából készült, olajban sült étel, a pizza, ami tenyérnyi vékony tésztából és darálthúsból készült. Természetesen sertéshúst nem fogyasztanak a vallási előírások miatt, helyette azonban van birka, marha és baromfihús és persze hal. Az édességek alap ízesítőanyaga általában pisztácia, szezámmag és datolya és korántsem olyan édesek, sziruposak a süteményeik, mint ahogy azt az arab konyháról gondolják. Persze van olyan is, de nem kizárólagosan. Jellemzően keksz-szerű vagy nálunk réteslapként ismert tésztából készülnek az édességek, de van másmilyen is. A kedvencem egy vékony, natúr (értsd nem markáns ízű) sajtlap megtöltve natúr sajtkrémmel, megszórva darált pisztáciával, végül nyakon öntve némi cukorsziruppal. Ez édes, de nagyon finom.

Milyen növényvilág és állatvilág jellemzi ezt az országot? Ez is merőben eltérő a miénktől?

Az ország növényvilága sokkal gyérebb a miénknél, mivel kevés a csapadék. Telepítettek fenyőféléket és más örökzöldeket, vannak pálmafák, kisebb cserjék, de lényegesen kevesebb a növényzet, mint nálunk. A parkokban – amiből kevés van – virágzó virágot alig látni, inkább fű és fák.
Sajnos erről a témáról nem sokat tudok. A természetes állatvilágról még ennyit sem. Ami feltűnt, hogy nem láttam az utcákon egyetlen kutyát sem. Macska akad, de azok sem szobacicusok, hanem „önálló életet élő” teremtmények, akik nem a gazditól kapják az ételt.