HÚSVÉT SZIGETEK

Egyike a Föld ritka és távol eső területeknek a Húsvét szigetek, melyet a holland Roggeveen admirális nevezett el, amikor felfedezte 1722-ben. A sziget első lakói a 400-800-as évek között érkezhettek. A második fázisban a polinéz király Hoto Matua néhány kettős törzsű kenut küldött a 14. században. A sziget nagy vulkanikus kő szobrai – ahogy a helyiek nevezik „Moai” – rejtélyes a néprajzkutatóknak, a régészeknek és a sziget látogatóinak is. Átlagos méret a 4m magasság és a 14 tonna súly. Úgy hisszük, hogy a Moai-k kifaragva, szállítva és elhelyezve az 1400-as és 1600-as években lehettek. A legtöbb régész úgy gondolja, hogy a Moai-k jelképezték a szigetek első vezetőinek erejét, vagy Rapa Nuit, akiről a sziget kapta a nevét. Ma a német régészeti misszió segít dokumentálni és megőrizni ezeket a történelmi leleteket. Trimble eszközöket használva a csapat segít megőrizni a múltat a jövőnek, a jelenben.

Majdnem 900 darab Moai maradt fent, ha nem több. Többségük igen rossz állapotban, mivel ki vannak téve a mesterséges és természetes környezetváltozásnak. Az óceán szele folyamatosan koptatja a szobrok felületét, az időjárás – szökőár – pedig feldönti őket. 1995-ben az UNESCO védelmébe vette a Moai-kat, mint a kulturális örökség részét.

A látogatók ma kevesebb mint 50 helyreállított szobrot tekinthetnek meg a Húsvét-sziget hat különböző pontján. A szigeten feltárt szobrok száma azonban eléri a 900-at, és ez a szám az ásatások folytatása miatt még nőni fog. A kőszobrok csaknem felét egy dombon fekvő kőfejtőnél találták, ahol a bennszülöttek kibányászták és kifaragták a moaikat.

A Chiléhez tartozó, mintegy 120 km2 területű vulkanikus sziget 3780 km-re található a dél-amerikai partoktól. Az első európaiak 1722. húsvét vasárnapján érkeztek ide, s a holland tengerészek így Húsvét-szigetnek keresztelték el. Tengernagyuk, Jacob Roggeveen admirális pedig feljegyezte, hogy megfigyelése szerint a szigetlakók két különböző népcsoporthoz taroznak, és a jelek szerint hatalmas kőszobrokat imádnak. 1770-ben fedezték fel újra a szigetet, ekkor a lakosságot 3000 főre becsülték. Majd négy évvel később James Cook kapitány is erre hajózott, de ő már csak 600–700 férfit és 30 nőt talált. A lakosság száma a 18. század elején kissé megnőtt, azonban 1862-ben a peruiak több mint 2000 férfit és nőt hurcoltak el a kontinensre. A rabszolgaságot csak 16-an élték túl, és amikor néhány hónap múlva visszatértek a szigetre, magukkal hozták a himlőt, amelynek az őslakosság nagy része áldozatául esett.

A szigetlakók eredetére máig nem találtak tökéletes magyarázatot. Alfred Metreaux francia antropológus az 1930-as években dolgozta ki az elméletét, amely szerint a szigetlakók ősei más polinéziai szigetről érkeztek. Az elképzelést kulturális hasonlóságok támasztják alá, de az is mellette szól, hogy az utazás is rövidebb lett volna, mint ha a telepesek keletről jönnek. A másik elmélet Thor Heyerdahl norvég régész és antropológus nevéhez fűződik, aki szerint biztosabb a dél-amerikai eredet. Ennek magyarázatát pedig abban látta, hogy a húsvét-szigeteki szobrok és egyes dél-amerikai népek testalkatbeli hasonlósága szembetűnő, illetve hogy a sziget fő terménye, az édesburgonya csak az Amazonas vidékéről származhatott.