Hidegvér, tojáskeltetés „izomból”

A Fővárosi Állat- és Növénykertben látható termetes tigrispitonok egyike „furcsa” viselkedésével hívja fel magára a látogatók figyelmét. A több méteres hüllő ugyanis rendszeresen összerándul. Az állatnak természetesen semmi baja, még csak nem is csuklik: csupán a tojásai kiköltéséhez igyekszik elegendő hőt termelni.

Nem csuklik és ideges panaszai sincsenek annak a tigrispitonnak, amely összetekeredett állapotban rendszeresen összerándul a Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában. A termetes hüllő – amely az otthonául szolgáló állatház nevével ellentétben egyáltalán nem mérges – éppen a tojásain kotlik. Mivel az óriáskígyók – más hüllőkhöz hasonlóan – változó testhőmérsékletű (népszerűbben, bár pontatlanul „hidegvérű”) állatok, a testük által kisugárzott hő önmagában nem elegendő a tojások kiköltéséhez. Éppen ezért rándulnak össze a kotló tigrispitonok, ugyanis az izom-összehúzódások által termelt hőt használják fel a költés során.
Az izommozgással termelt hő persze csak akkor segíti igazán a keltetést, ha az állat nem hagyja a meleget elillanni. Éppen ezért az esetek többségében teljesen betakarja a tojásokat. Csak nagy ritkán lehet látni némelyiküket, így természetesen azt sem sikerült megállapítani, hogy pontosan hány tojáson is kotlik az óriáskígyó.
A Délkelet-Ázsiában honos szalagos tigrispitonok (Python molurus bivittatus) a természetben és az állatkertekben is december, illetve január hónapokban párzanak, és a márciustól májusig terjedő tavaszi időszakban rakják le a tojásokat. A bőrszerű héjjal fedett tojásokból két hónap elmúltával kelnek ki az akkor még fél méternél rövidebb, általában harminc centis kiskígyók.