Závodszky Noémi nevét az egész ország jól ismeri, mégpedig a Szomszédok című teleregényből. A Vörösmarty Színház művésze sok felejthetetlen szerepet alakított már. Az Osztrigás Mici, a Grease, a XIV. René, a Hegedás a háztetőn vagy a Hair mind olyan előadások, amelyekben Závodszky Noémi belevéste magát a közönség szívébe.
2000-ben megkapta a székesfehérvári főtanácsosi címet, a közönségtől pedig a Fehérvár Színházáért díjat érdemelte ki. Az Operettfesztiválon fesztiváldíjat nyert, s ez csak néhány elismerés az összes közül.
De ami a díjaktól is nagyobb kincs számára: ha egy kitörölhetetlen érzéssel-élménnyel ajándékozhatja meg a nézőit, hallgatóit. Akkor érzi ő is igazán, hogy megérte és megéri csinálni – JÁTSZANI – HITELESEN előadni a vidám és szívszorongató szerepeket is.

Hol születtél, hol nőttél fel – falu, város, panel, kertes ház – költöztetek a törpekor során, ha igen, milyen nyomasztó érzésekkel telt, nem volt nehéz elhagyni a barátokat s újakra lelni?

Budapesten születtem, Angyalföldön, ahol a mai napig is lakom. Nagyon szerettem és szeretek itt élni; először huszonéves koromban költöztem egyébként.

Jártál bölcsibe, oviba, emlékszel még rá, mi volt az ovis jeled? Voltak ott barátaid, kedvenc elfoglaltságod? Ovis korabeli barátaiddal tartod-e ma is a kapcsolatot?

Bölcsibe nem jártam, csak oviba. A jelem mackó volt. Bevallom őszintén, hogy én nem szerettem oviba járni. Abban az időben a legjobb barátnőm a nagymamám volt. Imádtam vele játszani, ezért mindent elkövettem azért, hogy ne kelljen oviba menni. Legtöbbször rosszullétekre panaszkodtam. Természetesen a szüleim átláttak a szitán, de azért sokszor megengedték, hogy otthon maradjak a nagyival.

Milyen volt az általános? Kedvenc és utált tantárgy? Hova jártál suliba, szeretted az osztályodat, jó közösség voltatok? Onnét vannak még ma is barátaid?

Testnevelés tagozatos általános iskolába jártam, így egyértelmű, hogy ez volt az egyik kedvenc tantárgyam is. Imádtam, és most is imádok mozogni, legyen az bármilyen sport. Elég korán hozzászoktattak minket a versenyzéshez is, és én büszkén vittem haza a díjakat. A mai napig tartom a kapcsolatot azzal a barátnőmmel, akit elsősként ismertem meg az iskolapadban.

Mik voltak kicsi gyerekként a kedvenc játékaid? Kedvenc ételed volt-e, kellett-e gyakran sütni a kedvedért a palacsintát, esetleg a túrós lepényt? Szeretted az édességeket?

Fura, de a kedvenc játékom is a nagymamámhoz kötődik: rengeteget marokkóztam vele, illetve ugróköteleztünk együtt. Szintén alsó tagozatos koromban tanított meg a nagypapám sakkozni, ettől kezdve mindenkit megvertem a családbanJ. És ez odáig fajult, hogy sakkversenyre is elküldtek, ahol 3. helyezett lettem. Óriási szerencsémre a másik nagymamám cukrász volt, így teljesen egyértelműen állandóan volt otthon sütemény. Szerintem a marcipánfüggőségem ide vezethető vissza!

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Érdekes módon abban az időben ez a kérdés nem foglalkoztatott.
Később - középiskolás koromban - azt gondoltam, hogy majd szállodalánc-igazgató leszek.
De ne rohanjunk még előre!

Középsuliban voltak-e hobbijaid? Sportoltál-e? Mikor voltál először szerelmes? Tudod, még, hogy hívták azt a fiút? Ismered esetleg ma is, tudsz róla ezt-azt?

Tizenhárom éves koromtól, kilenc éven át néptáncoltam. Ezért abbahagytam a sportot is, amit szintén nagyon imádtam (úsztam és kézilabdáztam előtte), de a középiskolás évek alatt lehetőség nyilt arra, hogy a néptánccal párhuzamosan kosárlabdázzak is.

Tizenhat éves koromban voltam először igazán szerelmes (bár az oviban a kisház mögött, amikor Szerjózsa megcsókolt, arra is azt hittem, hogy szerelem! J ). Bevallom őszintén, hogy nagyon-nagyon izgultam az első „felnőtt“ csók előtt. Féltem, hogy mi lesz majd, ha nem tudom, mit kell csinálni. De aztán megnyugodva konstatáltam, hogy megy ez magától. Természetesen emlékszem a nevére (Alfonz), és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Mi jött a középsuli után – a nagybetűs élet vagy megint suli?

Második szerelmemnek köszönhetően elrontottam a főiskolai felvételit, így nem lettem szállodalánc-igazgató, így hát dolgozni kezdtem. Mindemellett nagyon intenzíven néptáncoltam és bejártam a fél világot.
Eközben családi unszolásra felvételiztem a Színművészeti Főiskolára; elgondolkoztam azon, mi lenne, ha színész lennék.

Mikor kerültél a színpad, a filmezés közelébe, téged választottak ki vagy te döntöttél úgy, hogy nem adod fel és megpróbálod, s részt vettél egy meghallgatáson? Mi volt az első megmérettetés?

A színpad és a szereplés nem volt teljesen idegen tőlem, hiszen már hatodik osztályos koromban verset mondtam a televízióban (a Mi s más című gyerekműsorban), és a néptáncnak köszönhetően rengeteg színpadon léptem már fel. Csak az első féléves vizsga környékén derült ki számomra, hogy ez az, amit én csinálni szeretnék. Azóta egyre erősebben hiszem, hogy jól döntöttem, és hogy ez az a hivatás ( ami egyben szolgálat is), amiben kiteljesedhetek és a legtöbbet adhatom másoknak.

Mi a titkos álmod? Egy különös szerep? Egy különös világkörüli utazás? Egy titokzatos kívánság? Van olyan vágy, ami még nem teljesült?

Kezdem az utolsó kérdéssel, hogy van-e még olyan vágy, ami nem teljesült. Egyértelműen azt kell mondjam: igen. Családot és gyereket szeretnék, egy olyan férfit, aki a szó szoros értelmében IGAZI TÁRS, amilyen eddig még csak az álmaimban létezett. Természetesen szeretnék még többet utazgatni, akár bejárni a világot és spirituálisan fejlődni, ameddig csak lehet. A szerepálmokról már leszoktam, hiszen az évek alatt azt is megtanultam, hogy nincsenek véletlenek és annak is oka van, hogy mikor kinek a bőrébe kell bújnom a színpadon.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Kedves gyerekek! Élvezzétek a gyerekkort, amíg csak lehet! Soha ne adjátok fel az álmaitokat és éljetek mindig úgy, ahogy a szívetek diktálja!