Vincze Lilla gyönyörűen énekel.
Ahányszor hallgatom őt, mindig úgy érzem, hogy a torkából pacsirták, trillázó madarak röppennek fel, s ezek valahonnan nagyon-nagyon bentről, a lelkéből érkeznek.
Az énekesnő Mély Kék Zeneszalonjában kicsik és nagyok egyaránt tanulhatnak énekelni, megismerkedhetnek a zeneelmélettel, hangképzéssel, karaokeval, előadóművészettel. A tanítás nagyon fontos a számára, úgy szeretné továbbadni a zenéről és az éneklésről való tudását, szemléletét, hogy az erősítse a mai generációt abban, hogy bízzon a saját tiszta tehetségében, és egy erősebb, öntudatosabb, értékesen élő és gondolkodó nemzedék nő majd fel.

Vincze Lilla az 1986-os Interpop Fesztiválon tűnt fel a Napoleon Boulevard zenekarral.
Az együttes megnyerte a fesztivált, és berobbant a magyar zenei életbe.
Mint a kagylóban az igazgyöngy, olyan jelenség volt az ő zenéjük.
S Lilla azóta is énekel, hangja száll a széllel, virághullással, hópihékkel, felcsendül az izzó napsütésben is.

Új szólólemeze április végén jelenik meg! Az új CD a crossover és kamaramuzsika modern ötvözete lesz.
Templomi koncertjei tavasszal folytatódnak.

Hol születtél, hol nőttél fel – város, falu, kertes ház, tömbház?

Siófokon születtem, balatoni lány vagyok. A Balaton déli partján nőttem fel, csodaszép táj. Családi házban laktunk a Sió partján. A bátyámmal nagyon izgalmas helynek találtuk mindig is. Kutyus is volt, azóta is imádom a kutyákat. Most már Budapesten lakunk – a bátyám is, én is. De hiszem és vallom, hogy temérdek érték van a vidéki ember lelkében, kincsként kezelhetők.

Jártál-e bölcsibe, oviba, emlékszel még erre a hőskorszakra?

Nemigen. Az óvodaélet is nyúlfarknyi volt, mert nem szerettem enni, koraszülött voltam, s minden akadályt döcögősebben vettem, így inkább kivettek aztán az oviból, és otthon pátyolgattakJ A suliba is egy évvel később mentem ez miatt, de aztán gond nélkül beértem a többieket.

Az általános suli ezek szerint már ment, mint a karikacsapás.

Mondhatni, igen. Általános iskola, gimnázium, tutajozások, korcsolyázás – mindent nagykanállal faltam aztán. Nem rajontam ugyan a matematikáért, fizikáért, a zene, irodalom és a történelem vonzott leginkább. Jó tanáraim voltak, egyéniségek, úgy adták át ezeket a tantárgyakat, hogy az összes szépségüket sikerült átadniuk, megismertetniük velünk. Az általános suliban a földrajztanárom barlangász volt, s vitt minket is mindenhová, még térképeket is készítettünk. Nem csoda, hogy többen közülünk geológusok, bányamérnökök lettek. Az irodalomtanárom az általánosban is ugyanaz volt, mint a gimiben, jó fej volt bizony, gitáron adtam elő az óráján a megzenésített verseket.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Művészi pályára vágytam, az tény, balerina szerettem volna lenni, de nem vettek fel a suliba, így tovább érlelődött a sok minden bennem. Musical-színház keveredett a lelkemben, egyéni zenekarszervezések izgattak. Dévai Nagy Kamilla barátsága által jött a Repülj, páva műsor.

Aztán a Solaris következett, majd a Napoleon Boulevard, óriási kihívás volt számomra mindkét helyen bizonyítani, sikert aratni a közönség előtt.

Hogyan alakult az életed a későbbiekben?

Budapesten a tanítóképző főiskolára jelentkeztem, örömmel próbáltam ki gyakorló iskolában a tanítást, ugyanis ennek az öröme, vágya bennem volt, van. Mégis úgy gondoltam aztán, hogy először önmagamat kell megvalósítanom, mert arra gondoltam, hogy csak nagy-nagy odaadással szabad tanítani. Éreztem, hogy nekem más téren is meg kell mutatnom magamat, meg kell valósítanom a másik énemet is. Hívott a bizonyítás szüksége, s amint összejött a zenekar, váltottam. Több kisebb zenekarom is volt, alternatív, avantgarde, underground zenei kísérletekbe is szívesen belefogtam, majd 85-ben én kerestem meg a Solarist, tele voltam ötletekkel, próbatermet szereztem nekik. Be akartam azonban azt is bizonyítani magamnak, a zenekarnak, hogy énekesnőként is megállom a helyem. Később aztán meg is alapítottuk a Napoleon Boulevardot. Nem egyszer megtörtént, hogy az előzenekar a koncerten a Napoleon volt, a főzenekar meg a Solaris – hihetetlen élmény jelentett a számomra egyszerre két zenei világban elmerülni, felcsillanni. A közönség szerencsénkre vette a lapot, demókat készítettünk, párhuzamosan működött egy ideig a Sorais és a Napóleon. Fantasztikus időszak volt.

Mit olvastál szívesen gyermekként? Milyen rajzfilmek voltak a kedvenceid?

A Kis herceg volt az alap, de imádtam az Öreg néne őzikéjét, a Mazsola könyveket... Rajzfilmek? Ki ne felejtsem a Mézga Gézát, a Vízipók csodapókot, a korhű, kosztümös mesefilmeket, a fantáziámeséket. Naplókat vezettem, bátyám még rajzolt is a naplójegyzeteimhez. Elbűvöltek az indiánkönyvek is később, a csillagászat is magával ragadt, mai napig érdekel.

Hobbik is akadtak vagy énekeltél egyfolytában?

Szertornáztam versenyszerűen, zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, gitároztam, énekeltem.

Ma is sportolsz?

Nem vagyok egy edzőteremben sok időt eltöltő típus, inkább itthon tornázgatok.

Mi a kedvenc ételed? Reformkonyha, vegetariánus vagy, húst is eszel?

Szeretek főzni, az tény, kevés húst eszem, az is tény, nem nagyon vacsorázom, az édességeket azonban szeretem! A csokoládét imádom. Nem lemondás szerintem az élet, a boldogság titka éppen ennek a felismerése.

Mi fontos számodra? Mi az, amit saját magadtól elvársz?

Önmagamat kell adnom az emberek felé, ez mindent meghatároz. Nagyon nagy kincs számomra, hogy a kedvtelésem összefolyik a munkával. Énekelek, mert szeretem ezt csinálni, s jó, hogy szeretem, amit munkaként csinálhatok. A szabadidőmben imádott kutyusaimat sétáltatom, művészetekről beszélgetek barátokkal, ismerősökkel. Fantasztikus dolog az utazás is, több kedvenc helyem van a világon, imádom a különböző kultúrákat felfedezni, megmártózni bennük. A mentalitásom alapján több helyen is élhetnék. Szeretem Kőszeg, Sárospatak, Dobogókő, Felvidék, Hollókő, Lillafüred, Visegrád, Gödöllő hangulatát, de Firenze, Velence, Párizs, New York is elvarázsol. Bali meg egyszerűen gyönyörű, mesébe illő.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Hogy azt csinálhassák az életben, amit szeretnek.
Én is ezt csinálom, zenélni szeretnék mindenhol!

Mert a LÁNG továbbvitele a legfontosabb – minden művészetnek ez a lényege...
csak lelkesen lehet alkotni, tűzzel...
így lehet hitelesnek megmaradni.
Kortól függetlenül.

www.vinczelilla.hu