Vető Márta (textilművész)
Vető Márta - textilművész
Magyarországon nőtt fel, álmait szülőhazájában kezdte az anyagokra kivetíteni. Majd a művész, akár az alkotásai is, kiléptek a nagyvilágba és eltöröltek számtalan földrajzi és önmagunk által teremtett határt. Lelkében és képein maradt a játékos szabadság és a szabadlelkű játék. Évtizedek óta Bécsben él, ám képeit megcsodálhatták már úgy Magyarországon, mint Ausztriában vagy Olaszországban. Munkáját a franciák három hónapos állami ösztöndijjal jutalmazták. A szitanyomással készített ruhákon, abroszokon, függönyökön keze nyoma és lelkének sokszínűsége örökre megmarad. Textilképei a falakon kifüggesztve is szárnyalnak – szabadon élnek. - Hol születtél és melyik városban, falun nőttél fel? - Budapesten születtem és nöttem fel egy szeretö nagy családban. Sok gyerek és sok nagynéni - bácsi, nagyszülök körében. A tél a városban, a nyár Szentendrén telt. Imádtam az óriási nagy kertben játszani, ahol a sok gyereknek ( 12 unokatestvér )volt helye fára mászni. Élveztem a sok agyagozást-sárgyúrást is a Dunaparton. - Voltak kedvenc játékaid, s mit csináltál gyerekként a legszívesebben? - Szegények voltunk, de ezt cseppet sem éreztük, söt. Magunk készitettünk játékot mindenböl. Jól emlékszem, hogyan készitettünk ócska függönyökböl "királylány" ruhát és játékból a fákon készitettünk lakást. Nem ám egyet, hanem többet, és mentünk egymáshoz látogatóba, az elsö vagy a második emeletre, attól függően, milyen magasra, melyik ágra került a palota. Mindehhez remek öreg fák álltak a kertben, hatalmas, vastag ágakkal. Tényleg úgy mászkáltunk rajtuk, mintha lépcsöházak lettek volna. Csodálatos, szép nyarak voltak ezek.Télen persze más szórakozások voltak, de akkor is gyakran játszottunk együtt. - Szerettél tanulni? Tervezgetted már akkoriban, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - Tanulni szerettem, sokat olvastam, föleg az irodalom és a történelem voltak a kedvenceim. Így érthetö, hogy szinjátszó körbe jártam és nagyon szépen szavaltam, dijakat is nyertem. Ebben az idöben ( 9 - 10 éves koromban ) szinésznö szerettem volna lenni, de ezt édesanyám nem támogatta, igyekezett "kiverni" a fejemböl. Ekkor kezdtem el rajzolni intenzivebben és ezzel is dijakat nyertem. Elhatároztám hát, hogy jelmeztervezö leszek, mert a szinházhoz mindenképpen ragaszkodtam. - Milyen középiskolában tanultál hát tovább? Hogyan próbáltad valóra váltani az álmaidat? - Francia szakos gimnáziumba jártam, mert a képzö gimibe nem vettek fel. Ennek késöbb nagyon örültem, mert erös, jó gimnázuim volt. Kiváló általános müveltséget nyújtott, valamint sok jo barátot, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Érettségi után felvettek az iparmüvészeti föiskola textil szakára. Azért jelentkeztem ide, mert akkor nem volt sehol jelmeztervezö képzés és a textil szak volt a legközelebbi rokonágazat. Diploma után egy évig dolgoztam a Magyar Állami Operaház jelmezfestö mühelyeében, ahol egyébként már a föiskolás éveim alatt is dolgozgattam. Aztán úgy hozta az élet,hogy mégis másképp alakult a pályám. - Izgalmasan alakult az életed, mert szerintem aztán már a saját belső világodat penderitetted a vásznakra, s jelmezek helyett a saját arcodat-lelkedet varázsoltad az anyagokra. - Mindig is törtem a fejem és gyártottam a saját ötleteimet, nem csoda hát, hogy önálló iparmüvészként készitettem ruhát, lakástextilt, s ezekkel az alkotásokkal mindenfelé kiállitottam. Ez az irány lett az erösebb, így önálló müvészként dolgozom azóta is. - Aztán nem csak a lelkedet nyitottad meg a munkáid számára, hanem a világot is, hiszen fogtad úgymond a vándorbotot, s nyakadba vetted Európát. - Nagy változás 1980-ban történt, amikor is férjhez mentem és a férjemet követve ugye elköltöztem elöször Németországba. Pár év múlva az egész család Bécsbe tette át a székhelyét. Azóta itt élek és dolgozom. - Mit üzensz a gyermekeknek? - A gyerekeknek azt üzenem, hogy ne nézzenek TV-t, hanem játszanak sokat. Nyáron a szabadban, télen bent. A lényeg a saját fantázia, kreativitás. Valósítsák meg az ötleteiket!
|