Az életünk tele van rejtélyekkel, szépségekkel, kihívásokkal. Veres Mónika életútja egy gyönyörű és izgalmas – ösvényekkel teli – erdei séta.
VERES MÓNIKA lázadó, öntörvényű tiniként dacolt a világgal, miközben talán meg akarta váltani azt, az arcába nevetett. Aztán meg gondolt egyet, s egyszerre két egyetemet is elvégzett, nyitott egy ügyvédi irodát Budafokon s amellett, hogy közkedvelt és megbecsült ügyvéd, asztrológiával is elkezdett foglalkozni.
Idén ősztől okleveles asztroszófus is egyben, s hogy mit rejtenek e különös állomások – merészséget vagy az álmok megvalósítását???
Erről meséljen inkább ő maga:

Hol születtél, hol nőttél fel? Családi házban, panelben, közel a nagyszülőkhöz – ők is nevelgettek esetleg gyermekként vagy éppen ritkán, csak a vakációk idején találkoztál velük?

Budapesten születtem, és - jórészt - itt is nőttem fel egy gyönyörű kertes családi házban, Budapest legszebb kertvárosában Rózsavölgyben. Két évesen egy fél évet töltöttem Székesfehérváron a Nagyszüleimnél, amíg a Szüleim Budapesten építkeztek. Aztán később is nagyon sok időt töltöttem a Nagymamámnál Fehérváron, főleg nyáron iskolai szünetekben és ha tehettem később is sokat lejártam hozzájuk hétvégenként. Az anyai Nagymamámmal nagyon szoros, különleges volt a kapcsolatom, ő egy csodálatos asszony volt, egy igazi Angyal az életemben. Az Őrangyalom. A misztérium világának kapuját azt hiszem Ő nyitotta ki előttem, emlékszem, mindig azt kértem Tőle: „Mama csiribázzál!” Mai napig eljön hozzám álmomban, ha szükségem van angyali útmutatásra.

Volt-e bölcsőde, ovi az életedben s ha igen, emlékszel-e erre a törpekkora, esetleg az ovis jeledre?

Bölcsis nem voltam hál’ isten, vagy az Anyuval vagy a Nagyival voltam 3 éves koromig. Az óvodai jelemre természetesen emlékszem: piros tulipán volt! Igazi női jel, nagyon büszke voltam rá. A „piros oviba” jártam, ami közel volt a házunkhoz. Az oviban két fontos eseményre emlékszem, az egyik természetesen a szerelem … Mi más? A másik egy nagyon hosszú barátság kezdete Györgyi barátnőmmel, akivel ezt követően még 25 évig voltunk barátok.
Ovis koromban balettoztam, ezt nagyon szerettem, de később sajnos abba maradt az intenzív tornaórák miatt.

Milyen volt a suli, volt-e utált és kedvenc tantárgy, szerettél suliba járni, tanulni, barátkoztál az osztálytársaiddal, szerveztetek közös baráti programokat?

Tornatagozatos osztályba jártam 8 évig, így nagyon kemény „kiképzésnek” voltam kitéve. De abszolút a hasznomra vált! Napi két tornaóra, rengeteg futás, erősítés. Az biztos, hogy az izomzatom egy életre kialakult Tamás bácsi torna óráin. A legrosszabb emlékem, hogy gyűlöltem szekrényt ugrani és kötélre mászni és sok kiabálás volt emiatt az órákon. Volt úgy, hogy inkább ellógtam egy-egy torna órát később, amikor már felsős voltam. Persze ma már hálás vagyok ezért a „szigorért”, mert azóta sincs gondom az alakommal (soha életemben nem kellett fogyókúráznom). Kedvenc tantárgyam természetesen a magyar irodalom volt. Amióta az eszemet tudom imádok olvasni és írni! Az ovis barátság folytatódott tovább, mert Györgyivel egy osztályba kerültünk. Nagyon jó osztályom volt, szerettem velük járni. De az igazi nagy „szövetségek” inkább később a gimnáziumban alakultak ki.

Mik voltak a hobbijaid, volt-e kedvenc mesekönyved, rajzfilmed, játékod, jártál-e sportolni, énekkarba, hangszerre?

Kedvenc mesekönyvem az Öreg néne őzikéje és a Kis Vuk. Anyunak hála rengeteget olvastam általános iskolás koromban! Szinte az összes pöttyös és csíkos könyvet kiolvastam – a mai napig meg van mind a szekrényemben. A Szüleim nagyon oda figyeltek a gyerekkori szellemi fejlődésemre is (a lelki mellett), így a mesekönyvek mellé mindig kaptam mese hanglemezeket is (hogy a mai gyerekek is értsék: CD!), és ezeket ezerszer újra és újra végighallgattam. Még most is a fülemben cseng Bambi vagy Süsü a sárkány hangja (valamelyik csodálatos magyar színészünké ..)
Emellett természetesen legóztam ezerrel. Ha barátok jöttek a „Monopoly” tutira előkerült vagy a dominó, vagy a „Védd meg a tábort”. Simán el voltunk TV nélkül.
Általános iskolás koromban évekig tanultam zongorázni és szolfézst is tanultam – de ma már csak a „Boci boci tarkát ..” tudnám eljátszani ..
Az asztrológia nagyon korán megjelent az életemben – mint hobbi. Már tizenegynéhány évesen elolvastam szinte az összes asztrológiai könyvet, ami a kezem ügyébe került – a polcom tele volt a „csillagokkal”. Amikor valakivel megismerkedtem az volt az első kérdésem: „Mi a csillagjegyed?” Az, hogy mi a neve, csak ezután jött ..

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Ez egyértelmű: újságíró! 17 évesen iratkoztam be a „Diákújságírók Egyesületébe”, és elszántan újságírónak készültem. Cikkem is jelent meg egyszer a Nők Lapjában, amire persze nagyon büszke voltam. Aztán az élet végül máshogy hozta és humán területen maradtam ugyan, de a jogi egyetemre kerültem.

Kellett-e otthon segítened a szüleidnek? Jó gyerek voltál, voltak gyerekcsínytevések, ablak kitörése játék közben?

Igen, sokat segítettem otthon, Anyuék befogtak a házimunkába annak ellenére, hogy egy szem gyerek voltam. A mai napig meg van annak az emléke, ahogy egy kis sámlin állok a mosogató előtt (hogy felérjem) és mosogatok bőszen, közben a két copfom meg folyton belelóg a szemembe. Nagy kétszintes családi házunk van, ezért rengeteget segítettem Anyunak takarítani, vasalni. Félre értés ne essék! Ezt nem panasznak szánom! Sőt, örökké hálás leszek neki, hogy rendre nevelt és arra, hogy ebben az életben semmit nem adnak ingyen. Megjegyzem, hál’ istennek, hiszen különben hogy tudnánk értékelni azt, amit kapunk?! Neki köszönhetem a rendíthetetlen kitartásomat – az Apunak meg a rendíthetetlen hitemet: önmagamban.
Hogy jó gyerek voltam –e? Hát erről a Szüleimet kellene megkérdezni … J
14 éves koromig igen. Nagyon is. Egy angyal. Aztán onnantól kezdve, hogy betettem a lábam a Kaffka Margit Gimnázium kapuján elkezdődtek a gondok. Lényegében 14 és 17 éves korom között egyáltalán nem tanultam. Apu később nevetve mesélte, mennyire ledöbbent mikor a gimnázium első év tavaszán azt látta, hogy a könyveimben a lapok még szét sincsenek vágva... (Persze akkor ezt nem találták olyan viccesnek a Szüleim.)
Egyszerűen annyi minden történt akkoriban hirtelen az életemben, annyira felpörgött körülöttem az élet, hogy nem volt rá „időm”, és persze nem volt hozzá kedvem sem, hogy tanuljak. Ez nem épp követendő példa, de minek szépítsem?
Mindennek eredményeképpen első év végén megbuktam matekból és évet ismételtem. Aztán a többit most nem részletezem, de a lényeg, hogy 4 iskolába jártam 5 év alatt és végül Békásmegyeren érettségiztem le levelező tagozaton. Közben persze nagy „élet” zajlott: barátok, házibulik, nagy „halálos” szerelmek, stb.. Egy pár hónapra még el is költöztem otthonról. Kimásztam az erkélyen, ha nem engedtek el egy buliba, nem nagyon lehetett visszatartani semmitől. (Egyszer úgy kificamodott a bokám egy ilyen „akcióban”, hogy utána csak sántikálva jutottam el a „nagy buliba”.) Bele adtam apai-anyait, hogy kiborítsam szegény Szüleimet. Ma sem tudom, hogy élték túl velem ezt a 2-3 évet… De én mázlista voltam (ebben is): mert Ők a legcsodálatosabb Szülők az egész világon. Végig harcoltak értem, mellettem álltak, sose hagytak magamra és sose szűntek meg hinni bennem. Azt hiszem ez segített végül abban, hogy talpra álltam és kikeveredtem a - saját magam által okozott – mélységből.

Milyen volt a középsuli? Mivel töltötted a szabadidődet akkoriban? Szerettél-e kamaszként zenét hallgatni, olvasni, mozizni?

(erre fent már válaszoltam félig)

A „zűrös” évek közben is megmaradt az olvasás, mint hobbi. Szerencsére. Emellé 17 éves koromtól jött az írás: az újságírás és a DUE. A szabadidő abszolút a barátokról és a szerelemről szólt: mozik, randik, házibulik, rengeteg „üljünk be valahova gyorsan megbeszélni..” kávézások. (Mobiltelefon még nem volt! Ez fura most így leírva nagyon … J) Nyáron a Balaton 2 hónapig a családi nyaralóban Aligán. Hú, isteni nyaraim voltak! Egész nap a vízen voltunk, csoki barnára lesülve, estére a víz teljesen kiszívott minket, és halálra ettük magunkat vajas kiflivel meg friss paradicsommal. (Ez volt a nyári sláger.) Rengeteget utaztunk a Szüleimmel: főleg tenger mellé sátorral, hatalmas baráti társasággal, sok gyerekkel Isteni volt! Kagylót gyűjtöttünk és rákokat fogtunk a tenger parton. Aztán óriási élmény volt később egyetemistaként Erdély. Mindenkinek „kötelező úti célként” írnám elő.. Különleges ősi energiák mozognak azon a tájon. Kitisztít. Feltölt. Tartást ad emberségből.

Mi jött azután? A nagybetűs élet vagy rögtön egyetem?

Az első felvételim nem sikerült. Ez nem is csoda tekintettel „zűrős” és követhetetlen gimnáziumi éveimre… Aztán nem adtam fel és újra próbálkozta, így egy évvel később, 20 évesen vettek fel Szegedre a JATE jogi karára és mellé a Munkaügyi Kapcsolatok főiskolai szakára is. Innentől kezdve aztán annyira belehúztam a korábban kimaradt tanulásba, hogy párhuzamos képzésben egyszerre végeztem el a jogi egyetemet és a munkaügyi főiskolát 5 év alatt. 25 éves koromra két diploma is volt a zsebemben: egy jogi doktori és egy humánpolitikai.
Fél évig laktam Szegeden – barátnőkkel albérletben – aztán visszajöttem Pestre, mivel átvettek a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Ezt követően a főiskolát levezőn végeztem és így jártam le Szegedre előadásokra és vizsgákra. Az egyetemi évek egyszerűen szenzációsak voltak! Komolyan életem (egyik) legjobb 5 éve volt. Az abszolút függetlenség minden előnyét élveztem: dolgoznom nem kellett, mert Anyuék eltartottak (mondjuk két ilyen intenzív kar mellett nem is nagyon tudtam volna – volt úgy, hogy 16 vizsgám volt egy félévben ..). Nagyon jó volt az évfolyam, a mai napig szorosan tartjuk a kapcsolatot a barátokkal. Rengeteget buliztunk , kávézókban vagy az egyetemi büfében ültünk (vizsgaidőszakban könyvtárban, ahonnan többször is kitiltottak minket mert olyan hangosan nevettünk „tanulás” közben). Nyáron végig stoppoltuk az egész Balatont a barátnőimmel. Közben persze újra jöttek a szerelmek, és végül harmadévben az a nagy szerelem, amiből egy hét évig tartó nagyon szép, értékes, stabil kapcsolat lett.

Mit csinálsz, amikor nem a praxisodat űzöd? Mivel foglalkozol – mi köti le az érdeklődésedet, hobbik, melléktevékenység?

Két éve van ügyvédi irodám Budafokon. Nagyon szeretem csinálni, mert abszolút önálló lehetek és meg tudom valósítani a kreativitásomat is benne. Ráadásul nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, így örömmel elbeszélgetek mindenkivel, aki hozzám fordul - nem csak jogi kérdésekről.
Emellett az igazi nagy hobbi az asztrológia – és ennek az igazi hiteles, ősi tudománya az asztroszófia! De ez nem is hobbi, sokkal inkább szerelem! Egy csodálatos Tanítónál, Paksi Zoltánnál tanultam Budapesten 3 évig. Tízen vagyunk a csoportban, most ősszel fogunk végezni és kapunk oklevelet, mint asztroszófusok. Asztrológiával kapcsolatban egy kedves barátom honlapján kezdtem el írni. Aztán nemrég úgy döntöttem, hogy önállósodok és saját oldalt hoztunk létre Zentai Anna barátommal www.csillagtitkok.hu néven. Itt az aktuális Égi eseményekről, a Csillagokról és a bolygó mozgásokról írunk hétről, hétre azzal a céllal, hogy segítsünk mindenkinek magasabb szinten és boldogabban élni ezt a néha nagyon nehéz, de mégis gyönyörű szép földi életet.
Az asztroszófia egyik nagy titka, hogy nem a hagyományos „nyugati” asztrológia tanait közvetíti, hanem azt az ősi csillagtudást éleszti fel, amit hosszú időn át próbáltak visszaszorítani. Lényegében a „csillagok bölcselete”. A születési képletet nem számítógépből nyomtatjuk ki, hanem saját kezűleg rajzoljuk fel, eközben is ráhangolódva a szülött lelkivilágára, rezgéseire és a szellemi világ csak rá vonatkozó üzeneteire. Elsősorban csillagképekkel dolgozunk és nem csak a mai gondolkodásmódban elterjedt 12 állatövi jellel, mert az nem fedi mindig a valóságot vagy egyáltalán nem ad bizonyos kérdésekre választ. Így sokkal hitelesebb, sokrétűbb és mélyebb lélekrajzot tudunk festeni az egyén a hozzánk forduló társunk képlete alapján.

Hol élnél legszívesebben, a világ melyik tájékán s mit csinál ott, ugyanazt, amivel most foglalkozol vagy álmodsz egy másikfajta életstílusról is?

Erre egyszerű a válasz. Én itt Magyarországon élek a „legszívesebben”. Sehol máshol.
Tudom, mi a különbség: két évig éltem Németországban. Azóta tudom egészen biztosan hol van az igazi Otthonom: itthon. Magyar Földön.
Én most a helyemen vagyok. Hosszú út vezetett idáig, sokszor voltam nagyon kilátástalan helyzetben, keményen meg kellett dolgoznom mindenért, amit elértem, de ma már megtaláltam az igazi Utam. Szeretem a munkámat, szeretnek az ügyfeleim, óriási baráti kör vesz körül, van időm és energiám a nagy szerelemre: az asztrológiára és az írásra, amit szívvel-lélekkel csinálhatok. Külön örömmel tölt el, hogy azt látom, hogy nagy érdeklődéssel olvassák az asztrológiai írásokat! Így lényegében az időm legnagyobb részében örömtevékenységeket végzek.
Válaszolva a kérdésre: nem álmodok másfajta életstílusról! Talán csak egy dolog hiányzik még az életemből: a család. De tökéletesen biztos vagyok benne, hogy már a legjobb úton haladok ebbe az irányba is...
Tudom, hogy nem „trendi” ilyet mondani manapság, de a helyzet az, hogy boldog vagyok.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Ők igazi kis angyalok. Nagyon erős még a kapcsolatuk a Fenti világgal, csak mi buta felnőttek elnyomjuk ezt bennük – vagy kinevetjük őket .. Szomorú.
Azt üzenem nekik, hogy bármi is történik körülöttük a családban, vagy a nagyvilágban, ők csak őrizzék ezt a „kapcsolatot” és maradjanak igazi GYEREKEK! Így, csupa nagybetűvel! Élvezzék a nyarat, a vizet, egyenek sok fagyit (jó sok tejszínhabbal!), meg vajas kiflit friss paradicsommal, másszanak fára és építsenek bunkert a hegyoldalban! Olvassanak mesekönyveket. Maradjanak önfeledtek és őrizzék a hitüket az Angyalokban. És sose felejtsék, hogy bármi is történjen velük, az Égiek vigyáznak rájuk! Csak kérniük kell és meghallják.

Veres Mónika a www.csillagtitkok.hu szerkesztője.
NYEREMÉNYJÁTÉKUNK egyik résztvevője megnyerheti Veres Mónika fődíját: 20 000,- Ft értékben készít teljes asztrológiai elemzést egy személyes találkozó alapján!!!