Hogy ügyes és tehetséges, nem vitás. Hogy csinos és vonzó, nem kérdéses. Tündököl a színpadon, lenyűgözi a közönséget, hatása alá kerülünk és együtt nevetünk, sírunk, lélegzünk.
Váradi Eszter Sára élete a színpad, a játék. Értéket alkotni, gondolatokat közvetíteni, napfényt varázsolni a színpadra és vihart teremteni a hatás kedvéért.
A tehetségét, hiteles játékát díjak, újabb és újabb szerepek kísérik, a közönség részéről pedig TAPS, ELISMERÉS, TISZTELET.
Váradi Eszter Sára gyermek-tinikora sok érdekes történetet, kalandot, élményt rejt. Most erről mesél nekünk.

Hol nőttél fel, költöztetek-e törpekorod során, s ha igen, könnyű volt-e otthagyni a szülői házat?
Gyerekkoromban a családommal Budán éltünk egy társasházban. Itt nőttem fel, a környéken rengeteg barátom volt, igazi bandák alakultak. A szüleimet folyamatosan foglalkoztatta a költözés gondolata ami ellen én hevesen tiltakoztam és szerencsére csak azután valósult meg, amikor én már felnőttként különköltöztem.

Jártál-e bölcsibe, oviba, emlékszel-e az ovis jeledre, ovis életre? Tetszett vagy muszáj volt elviselni?
Bölcsibe nem jártam, az ovit nagyon szerettem kivéve a délutáni alvást, amit egy idő után már nem is erőltettek... Kiscsibe volt a jelem.

Milyen volt az általános suli – volt-e kedvenc és utált tantárgy?
Alsó tagozatban egy fantasztikus tanítónénim volt, azt hiszem neki köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet a tánc, a zene és az irodalom iránt. Ő állított ki először szerepelni az évadzáró ünnepségen hét évesen. Nem tudom, hogy én, vagy anyukám izgult-e jobban, ahogy nézte, hogy az osztály legkisebb csemetéje több száz gyerek előtt szaval. Igazából minden érdekelt, problémám csak az órák hosszával volt, a 45 percet néha nagyon nehéz volt végigülni. Felsőben a fizika és kémia nem tartozott a kedvenceim közé, és azt se nagyon értettem miért kell nekem technika órán tutajt fabrikálnom.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Egy időben tv bemondónő szerettem volna lenni.

Mik voltak a hobbijaid?
Egész kicsi korom óta jártam művészi tornára, később jazz balettre, és persze színjátszó körbe is. Felső tagozatban megnyertem egy kisplasztikával a területi képzőművészeti versenyt, ezek után képzőművészetei középiskolába akartak irányítani, amit a szüleim nem engedtek, mondván, hogy a gyerekből ne legyen holmi művészecske...

Mi volt a kedvenc időtöltésed gyerekként? Sokat játszottál – kint, bent, udvaron, játszótéren? Szeretted az édességeket, sütiket?

A legjobb barátnőmmel egy házban laktunk, suli után általában a kertben lógtunk, vagy fantasztikus Barbie házakat építettünk mindenféle dobozokból valamelyikünknél. A mai napig sokat találkozunk, persze most már mással töltjük az időnket, például beülünk egy jó kis cukrászdába, mert igen, édes szájú vagyok!

Milyen volt a középsuli? Tanulás, önképző körök, esetleg már pódiumokon szerepelgettél akkoriban is?

A közép iskolás éveket két dolog határozta meg. 16 éves koromtól a Rock Színház színészképző stúdiójába jártam, innentől kezdve már biztos voltam benne, hogy mi az utam. Esténként mindig valamelyik színház előadását néztük a barátaimmal. Majdnem 12 éves voltam amikor megszületett a tesóm Judit. Ez is nagyon meghatározta a kamasz éveimet, hiszen amolyan pótmamája lettem. Persze nagy boldogság volt ez, utáltam egyke lenni. Mai napig különlegesen szoros kapcsolat a mienk, pedig már ő is felnőtt, egy év múlva végez a pécsi jogi egyetemen.

Jártál-e nyári táborokba, szüleiddel nyaralni, kamaszként a barátokkal leléceltél-e pár napra a Balcsira?

Szerettem a táborokat, majdnem minden évben mentem valahova. A családommal főként a Balatonnál töltöttük a nyarakat. Persze kamaszkoromtól fogva a barátokkal utazgattunk, csak egy hátizsák kellett és már el is tűntünk pár hétre.

Mi jött a középsuli után? Színészet, egyéb pálya?

A szüleim szerették volna ha lesz egy normális foglalkozásom, nem nagyon pártolták a pályaválasztásomat. Mindig jól tanultam, felvettek és elvégeztem a Budapesti Tanítóképző Főiskolát. Persze közben folyamatosan táncoltam, énekeltem, így kerültem a Budapesti Operettszínház színészképző stúdiójába is. Mikor ott végeztem az osztálytársaim hívtak, hogy menjek velük meghallgatásokra, próbáljunk valamelyik színházhoz leszerződni. A elsők között volt a Vörösmarty Színház ahová jelentkeztem. A meghallgatás után szerződést kínáltak, amit boldogan fogadtam el. Ennek most már tíz éve és boldog vagyok,hogy azóta ehhez a társulathoz tartozom.Közben több ízben játszottam Miskolcon, a Budaörsi Játékszínben, és színész barátaimmal megalapítottuk a Bal Négyes Páholy nevű társulatot.

Melyik előadásodra emlékszel vissza a legszívesebben, mire vagy a legbüszkébb?

Már az első években jó lehetőségeket kaptam, ez talán szerencse de az, hogy a lehetőségekkel hogy él az ember, hiszem, hogy már tehetség és szorgalom kérdése. Első nagy sikerem a Valahol Európában c. előadás női főszerepe Éva volt. Azután jött a Libikóka, a Nem bánok semmit sem-ben Edith Piaf, a Cirkuszhercegnőben Mabel, a Tisztelt házban Halmi Vera, a Marvin szobájában Lee, csak néhány a legkedvesebbek közül.

Hogy telik majd a nyár, dolgozol, kirándulsz, hív a tenger vagy köt a színpad???

Így évad vége felé már mindenkit foglalkoztat a pihenés gondolata, de ez még odébb lesz. Egyenlőre készülünk a nyári előadásokra, a Pelikán udvarban négy alkalommal játsszuk majd a Viktória c. operettet, majd augusztusban a Bál a Savoyban-t mutatjuk be a Musica Regia rendezvénysorozat keretein belül. Ezután talán augusztus végén jut idő egy kis nyaralásra és a férjemmel (mert, hogy két éve boldog feleség is vagyok) elutazunk majd valahova, ahol süt a nap és zúg a tenger...

Mit üzensz a gyermekeknek?

Az igazi nagy cél a boldogság. Hogy kinek mi jelenti ezt, azt magának kell megtalálnia. Ha viszont megvan, meg kell tenni érte mindent!