Világjárt ember és most is a világ másik felén él – Amerikában, Észak-Karolinában. A matematika kétszeres doktora, ha mondhatom ezt, tanít, kutat, előadásokat tart és tanulmányokat ír. A számok mindenütt számok, a matematika nyelvén megértjük egymást bárhol is a világmindenségben, mégis, ahol most él, ott angolul beszélnek legfőképp az emberek, ő pedig ennek ellenére arra int minket, hogy tanuljunk nyelveket, de sose felejtsük el az anyanyelvünket!

Az egész élete izgalmas, kihívásokkal teli, nem csoda, hogy a lánya sem adja alább a mércét.

Miért? Erről (is) mesél az alábbiakban:

Hol született, hol nőtt fel, panelben, kertes házban, falun vagy városon? Milyen emlék köti Önt a szülői házhoz?

Érsekújvárott születtem, ahová 6 éves korom után költöztünk, előtte Tardoskedden nődögéltem, éltem. Ott kertes házban - nagyszüleimmel együtt - laktunk, de úgy emlékszem senki sem volt nagy kertész. A nagyapám kovács volt, úgyhogy mindenféle gépek és vasak között kellett navigálnom, szüleimnek örökösen vigyázniuk kellett rám, nehogy baleset érjen. Ez nem mindig sikerült … Ettől függetlenül nagyon jó emlékeim vannak, szabadok voltunk, a szomszédságban minden gyerek barát volt, csapatokat alakitottunk, bunkert épitettünk, harcoltunk egymással (mint indiánok és cowboyok) fakardokkal, parittyával. Én mindig Old Shatterhand, Winnetou fehérarcú barátja voltam (illetve, ahogy akkoriban mondtuk, “Olcsatrehany”). A falu egyik kiszáradt tavában focipályát csináltunk, a szülők igazi kapufákat is összeraktak nekünk, reggeltől estig kergettük a labdát. Nem mondhatom, hogy rosszcsont voltam, de angyalnak sem vettek volna fel, általában nem én találtam ki a hajmeresztő ötleteket, de nem is akartam kimaradni semmiből. Miután beköltöztünk a városba, a foci és a szabadon lófrálás új barátokkal folytatódott, gyermekkorom gondtalanul telt. Most, hogy az USA-ban élünk és minderről a lányomnak mesélek, nagyon irigykedve néz rám, hiszen manapság az ilyen gyerekkor itt szinte lehetetlen.

Járt-e bölcsődébe, óvodába, emlékszik-e még az ovis jelére?

Bölcsődébe nem jártam, óvodaba igen, de szinte semmire sem emlékszem az ovis élményeimről.

Milyen volt az általanos iskola? Szeretett-e tanulni? Volt-e utált tantárgy - és kedvenc? Időnként a tanárok agyára mentek az ötleteikkel vagy nem háborgatták a tanárokat? Mit csináltak a fiúk a szünetekben? Nem cincálták meg a lányok haját?

Tanulni mindig szerettem, mai napig is örömöt lelek új dolgok megértésében, ez nyilván segitett az iskolában, jó tanuló voltam. Persze ez nem jelenti, hogy minden tantárgyat egyforman szerettem: a történelmet, földrajzot és matematikát nagyon szerettem, a többit csak megtanultam. A tanárokkal jóban voltam, illetve szégyentelenül be kell valljam, mivel jó tanuló voltam, egy-két dolgot megúsztam. A szünetekben egymást kergettük, és főleg a lányokat háborgattuk, most igy felnőtt fejjel ezt nem ertém, de akkor ez a logokosabb és legviccesebb dolognak tűnt.

Mik voltak a kedvenc játékai, mesekönyve, rajzfilmje? Egyedül játszott szívesebben vagy a környékbeli fiúkkal? Mi volt a legkedvesebb elfoglaltságuk? Kint játszani vagy a gyerekszoba rejtelmeit kihasználni?

A kedvenc játékom a Merkur épitőjáték volt, nem tudom, még létezik-e, de ez akkor egy közkedvelt játék volt, kis lyukacsos vasdarabkákból mindenféle épületet, járművet lehetett öszzecsavarozni, minden darabját kincsként kezeltem. Daniel Defoe Robinson Cruso-ja volt, aki megszerettette velem az olvasást, aztán jött a többi, Fekete István, Jókai, Dumas. Maig napig is imádom a rajzfilmeket, sose hagytam ki az esti mesét, a filmek közül Vuk jut eszembe. Barátaimmal sokat játszottunk, fociztunk, bicikliztünk, fürdőztünk, később, miután rákaptam az olvasásra, egyedül is elbibelődtem.

Sportolt-e gyerekkorában, járt-e zeneórára, énekkarba, voltak-e hobbijai?

Versenyszerűen csak a középiskolán kezdtem sportolni, mégpedig röplabdázni, alapiskolán különböző sportokat űztem, úszásra, tornára és birkózásra is jártam. Öt évig zongoráztam, de nagyon nem szerettem gyakorolni, végül kiharcoltam, hogy abbahagyhassam. Ezt persze pár éven belül végtelenül megbántam, nagyon szeretem a zenét (mindenfajta zenét), megtanitottam magam gitározni, sőt gimnazista barátaimmal egy együttest alapitottunk és jó pár évig mulatságokon és lagzikon zenéltünk. Nagy bélyeggyűjtő voltam.

Milyen volt a kamaszélet, a középiskolában már kialakult a matematika iránt érzett vonzalma? Járt-e versenyekre, különórákra?

A kamaszélet jó volt, még mindig volt idő a barátokra, de már “megcsipett” a matematika is. Ez úgy alakult ki, hogy Tóth János (ma a komáromi Selye János Egyetem rektora) egy évfolyammal feljebb járt az újvári gimnáziumba, és mivel alapiskolás koromban részt vettem egy matek versenyen, úgy gondolta, érdekel a matematika. Hetente hozott új példákat a KOMAL-ból (Középiskolai Matematikai Lapok), és persze én nem hozhattam szégyent egy idősebb gimistára, aki bizott bennem. Egyre jobban belemerültem a példamegoldásba, gyorsan kiderült, hogy a matematikának nincs vége az osztályban tanult anyaggal, és egy hatalmas (végtelen) új világ nyilt ki előttem, aminek mai napig rabja vagyok. Gimnazista koromban részt vettem a ún. Matematikai Olimpiász országos versenyen, és “KOMAL-oztam” az egész idő alatt, mindez kiváló felkészitésnek bizonyult az egyetemi éveimre.

Kellett-e otthon segítenie - porszívózni, autót mosni, rendet rakni a szobában? Gyakran járt a szüleivel kirándulni vagy inkább kamaszként már a haverokkal ment táborozni, sátorozni? Íródtak-e már akkoriban a szerelmes levelek, volt-e rózsaszál?

Kicsit kellett segiteni, de nem nagyon, tisztán emlékszem például, hogy a szemétkidobás az én feladatom volt. Kamaszként főleg a haverokkal jártunk kirándulni, voltak szerelmes levelek, és még talán egy vagy két rózsaszál is.

Mi jött a középsuli után, merre tanult tovább? Egyetemistaként mik voltak a hobbijai? Már akkoriban is járt külföldre tanulmányainak köszönhetően? - vagy ez csak később jött, de akkor viszont tartósan meghódította Önt a messzi Amerika. Hogyan került külföldre?

A gimnázium után a pozsonyi Komensky Egyetem természettudományi karára jelentkeztem, ahol 1986-ban végeztem. Ez idő alatt továbbra is röplabdáztam az egyetem csapatában, és dolgoztam az UNIC egyetemi klubban, koncerteket és más előadásokat szerveztünk a diákoknak, sok érdekes és értékes emberrel találkoztam. Külföld, pontosabban Amerika, jóval kesőbb alakult ki. Először négy évig tanitottam az érsekújvári gimnáziumban, majd hét évet a nyitrai tanárképző főiskolán, és egy évet Ostraván az ottani tanárképző főiskolán, közben Általános Topológiából doktorátusi tanulmányaimat végeztem Pozsonyban. Feleségemmel, Adrianával, a matematika kapcsán ismerkedtünk meg még egyetemista koromban, Réka kislányunk később született. Közben kaptam egy levelet Amerikából egy volt gimnazista osztálytársamtol, aki épp kinn tanult, és emlitette, hogy biztos létezik valamilyen matek ösztöndij, amit megpályázhatnék. Ez szöget utött a fejemben, utánanéztem a dolognak, megpályáztam egy ösztöndijat Dél Karolinában, és egy éven belül belekezdhettem második doktorátusi tanulmányaimba, ezúttal Halmazelméleti Topológiából. Fél éven belül, karácsonyi hazalátogatásom után, 1996 újév napján az egész családommal mentem vissza. Nem volt könnyű az új világot megszokni, nagyon más itt az élet. Az otthoni kisváros után, ahol az ember mindenkit ismer, és tudja kire és mire számitson, hirtelen vadidegen emberektől függ minden. Szerencsére az amerikaiak nagyon barátságosak és segitőkészek, előbb-utóbb az ember újra talál életreszóló barátságokat és kapcsolatokat.

Mit csinál, amikor a hivatását gyakorolja? Egyetemen tanít, előad, vizsgáztat?

Tanitok, előadok, és kutatok, publikálok. Vizsgáztatás helyett itt egy nagy dolgozatot irnak az év végén, és az egész vizsgaidőszak csak egy hétig tart.

Mik a hobbijai felnőttként? Mivel tölti el a szabadidejét? Lánya remek teniszező - aktívan részt vesz a versenyeken, elkíséri őt a mérkőzésekre?

Utazni szeretek, ha ez hobbinak nevezhető, minden alkalmat megragadunk, hogy a természetben lehessünk, szeretem a hegyeket, a tengert. Ez a hobbi nagyban összefügg Réka lányommal, hisz tiz éves kora óta a tenisz körül forog a világ a mi családunkban. Először csak helyben játszott, majd a környéken, aztán az egész USA-ban, mig végül bejárta a fél világot. Sokszor mi is elkisértük őt, évekig a tenisz bajnokságok köré terveztük a családi kirándulásokat. Jelenleg a Duke University-re jár tenisz ösztöndijjal, orvos szeretne lenni.

Merre járt már a nagyvilágban? Ha tehetné, melyik csücskén élne legszívesebben a világnak? Van-e olyan ország, táj, sziget, ami nagyon-nagyon kedves Önnek?

Matematikai konferenciák és leányom teniszbajnokságai Amerikán kivül elvittek Kanadába, Mexikóba, Európán belül a szomszédos államokon kivül Olaszországba, Franciaországba. Most Észak-Karolinában élünk, gyönyörű tengerpartja és hegyei vannak, de ugyanúgy élvezzuk a tátrai túrákat, vagy a dél-csehországi tájat, ezen kivül, ha tehetném, Olaszországot választanám. Számomra a leggyönyörűbb táj a Grand Canyon, a látvánnyal nem lehet betelni.

Ha ajánlania kéne az olvasóinknak egy országot, egy helyet, ahová feltétlenül érdemes ellátogatni, mi lenne az?

Grand Canyon

Kik a kedvenc zenészei, írói, melyik a kedvenc sportja?

Zenészek: Sade, Basia, Sting, Queen, AC/DC, Styx, Chicago, stb.

Kedvenc iró: Richard Dawkins

Sport: muszáj, hogy a teniszt emlitsem, de szeretem a kosárlabdát is, és persze az olimpia idején az összes sportot

Mit üzen a gyermekolvasóinknak?

Gyerekek, tanuljatok nyelveket, tényleg igaz a közmondás: “Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy”, viszont bárhova sodorjon is a sors benneteket, ne felejtsétek anyanyelveteket.