A legapróbb gyermekek is rajonganak érte, de a tinik is együtt dúdolják vele a dalokat – a koncertjein érezni a jóhangulat parazsát, a zene mindent elsöprő erejét. Pintácsi Viktória energiája, fantáziája kiapadhatatlan. A tehetséget megmérettető kihívásokat szereti, nagyot alakít a műsorvezetésben, a ruhák tervezésében, az üzlet sikerének a kiaknázásában, sőt, még a könyv írásában is. A Viki-suli nevű ének- és tánciskolája nagy sikerrel működik. Bye bye kilók című – saját szerzeményű könyve egy szuszra elolvasható, nyilván azért is, mert személyes vallomásokat, történéseket tartalmaz, s ettől még izgalmasabbá és érdekfeszítőbbé válik. A zenei pályáján olyan nagyokkal dolgozik együtt – többek között -, mint Szikora Robi (producere és zeneszerzője volt az első albumának) és Horváth Charlie (harmadik albumának producere). Szandi koncertjein vendégként lép fel – SIKERREL.
Három kicsi gyermeke méltán lehet rá büszke! Nyugodtan mondhatják: - Anyukám az álmait előbb-utóbb megvalósítja. Az eredményeket pedig már az egész ország, sőt, a határokon túl is ismerik.

Hol születtél és merrefelé nevelkedtél fel: városon, falun? Itt is jártál oviba, suliba?
Budapesten születtem és 9 éves koromig Zuglóban, majd Óbudán nevelkedtem, s ma is - bár már nem a lakótelepen, hanem szerencsére kertesházban - itt lakom a kerületben. Nem is tudnám máshol elképzelni az életem.
Zuglóban jártam bölcsibe és oviba. Bölcsis korból nem igazán emlékszem semmire, csak képeim vannak a lakásról, amiben laktunk. Ovis koromra azért már jobban emlékszem, például arra, hogy anyu kergetett az ovi körül, mert nem akartam bemenni, nem értettem, miért kell mennem, ha anyukám úgyis otthon van a kistesómmal. Persze megvolt az ok, hiszen nagycsoportos voltam, tehát előkészítős. Aztán csokiért bementem...
Zuglóban kezdtem az iskolát, majd Békásmegyeren folytattam, s tulajdonképpen szerettem iskolába járni.

Szerettél tanulni is? Volt azért olyan tantárgy, amit töröltél volna az órarendből?
Alsóban szinte végig kitűnő voltam, felsőben is csak néhány 4-esem volt, a többi kitűnő. Szerettem és ma is szeretem a nyelveket és a nyelvtant, a matek és a kémia azonban nem tartozott a kedvenceim közé.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Akkoriban énekesnő, állatorvos vagy stewardess szerettem volna lenni. Ma is vonz az utazás, a repülés és az idegen kultúrák, s az ő nyelveik, illetve az állatszeretet is megvan, kutyáink, teknőseink, halaink vannak jelenleg, az én gyermekeimnek nem kell kutyáért könyörögniük!

Mik voltak a hobbijaid apró korodban?
Nagyon szerettem tornázni, ping-pongozni, mesekönyvet írni. (Kislányom is rsg-zik, nagyon jól megy neki.) Az írás szeretete megmaradt az életemben, megjelent Bye Bye kilók címmel egy fogyókúrás-kismamás könyvem 2002-ben. A ping-pong asztalnál ma is lekörözök szinte mindenkit! Ja, és varrni is imádtam, magamnak tervezgettem ruhákat és el is készítettem, hát ez is megmaradt, mert manapság kismamruhás cégünk van, s magam tervezem a modelleket. Meg persze a zene, az éneklés, szereplés is mindig jelen volt az életemben!
Rajzolni imádtam, a zene nem is kérdés. Bár olvasni is zerettem, apu szerint túl keveset!

Sportoltál is akkoriban, jártál esetleg sportkörbe is?
A sportokba bele-bele kezdtem, de valahogy a komoly sportolás mindig kimaradt az életemből, 14 évesen már komolyan énekeltem, ez töltötte ki az életemet.

Rosszalkodtál is néhanap? Van felejthetetlen csínytevésed?
"Sajnos", durva csínytevésekről nemigen tudok beszámolni, mert anyu szerint is nagyon jó gyerek voltam, bár azért vagány! A legnagyobb bűnöm az volt, amikor puszta önzetlenségből a barátnőm tanulószobai jelenlét füzetét aláírtam a tanár helyett, hogy a lány velünk jöhessen inkább haza, igazgatói lett a vége!

Mit üzensz a gyermekeknek?
Azt üzenem a gyerekeknek - mint szülő -, hogy ne csak felnőtt fejjel vegyétek észre, hogy a szüleitek mennyi mindent megtesznek értetek, s mégha ezt néha nem is érzitek, tudnotok kell, hogy minden gondolatuk ti vagytok!