Talán különösen cseng a neve a számotokra, mégis, mondhatni, nincs olyan ország a földkerekségen, ahol ne ismernék őt a zenei berkekben. A franciaországi zenész és zeneszerző oxitán gyökerekkel, ám világpolgárként alkotja szívéből, lelkéből fakadó zenéjét. Keze alatt életre kel a furulya, a dob, a zongora, a harmonika és egyéb hangszerek is. A VENTS D EST – Keleti szél című európai zenésztársulat atyja és vezetője, nemzetközi produkciójukkal felléptek Európa számos országában.
Jópár CD-t adott már ki az elmúlt évek során, de nevét több francia színház is nagy tisztelettel emlegeti. Nem csak zenél, hanem zenét is szerez. A napokban zenésítette meg Csutka manó egyik versét, amelyet nemsokára a honlapunkról is letölthettek.

1. Már gyermekkorodban is zenéltél?Milyen hangszeren játszottál először?
-- Nagyon kevés fényképen szerepelek hangszer nélkül. De igazán csak 8 éves koromban kezdtem zenélni. Sportoltam is, síeltem, a tengerhez jártam a barátaimmal…

2. Szerettél suliba járni vagy csak néhány tantárgyat kedveltél a suliéletben?
-- Szerencsére imádtam az iskolát. Nagyon gyorsan, már a tanévkezdéskor kiolvastam az összes tankönyvemet és így könnyebb volt tanulni... S több idö maradt játszani is.

3. Sok barátod volt vagy a szabadidődet inkább egyedül töltötted? Mit szoktál
játszani?
-- Sok barátom volt, s mindenféle játékot játszottunk. Ami azonban a legjobban tetszett, megirni azt, amit csináltunk. Mesébe foglaltam mindent, ami történt, ki kivel veszett össze, mit ettünk uzsonnára, mit táncoltunk stb. Ezeket szépen írógépen lepötyögtettem és könyv formájában összefoglaltam valamennyi történésemet.

4. Már gyermekkorodban is tudtad, hogy zenész leszel vagy mit terveztél, mi
leszel felnőtt korodban?
-- Volt egy barátom, a legjobb barátom most is egyébként. Amikor először erről beszélgettünk, 9 talán 10 évesek voltunk, s eldöntöttük, hogy ő birkapásztor lesz, én meg zenész... Együtt voltunk, együtt nőttünk fel, ma is összetartunk, csak ő pásztorkodik én meg zenélek. A gyerekkori álmainkat sikerült megvalósítanunk, és ezek annyira szépek, hogy még mindig ebben élünk, nagyon-nagyon szeretjük, amit csinálunk. Ez gyönyörű dolog.

5. Kivégeztél rosszaságokat is, verekedtél, focilabdával betörted az ablakot?
-- Nyugi apa volt a becenevem, azt hiszem, ez önmagáért beszél. De egyszer azért mégis sikerült valamit kivégeznem: köveket dobáltunk mindenfelé, nagyon sokan voltunk, úgy hiszem, a fél iskola. Nem történt nagy baj, de éppenséggel történhetett volna, hiszen rendes kőháborút műveltünk. Temérdek követ hajigáltunk az útra, s a tulajdonos rendesen bepörgött. Jött a suliba aztán a suliigazgató, s kérdezte, ki a bűnbakk. Ketten jelentkeztünk.
Aztán az igazgató behivatott minket az irodájába, minket kettőnket a százból.
Nagyon kedves volt velünk, még büntetést sem kaptunk, hanem egyenesen megdícsért, hogy őszintén bevallottuk és magunkra vállaltuk a kőcsatát.
Egyszer sikerült igazán rosszalkodnom, s a végén dícséretet kaptam érte.

7. Mire gondolsz vissza legszivesebben a gyermekkorodból?
-- Arra, ahogy az apámmal jártam ki a nyílt tengerre horgászni. Arra, ahogy az anyámmal föztem. Arra, ahogy a barátaimmal zenélgettem egy afféle jazz pincében(holott akkor nem tudtam, hogy ilyen létezik igazán). Szívesen gondolok vissza arra is, ahogyan gőrkorcsolyáztam, verseket írtam, verseket zenesitettem meg... Rögbiztem is gyakran. Fények, érzések, amit az öregek mondtak, mert őket is szerettem hallgatni, oxitánul meséltek, az anyanyelvemen.

8. Mit üzensz a gyermekeknek?
-- Igazi boldogságot csak te tudsz magadnak faragni, nem lehet vásárolni. Nincs márkája. Csak te teremtheted meg.