EtnoRom együttes - a két világhírű énekes, a Kalyi Jagból is jól ismert Künstler Ági és Balog Józsi alapították három évvel ezelőtt. Műsoraikban, a világon egyedülálló összeállításban és hangszerelésben, tüzes roma énekek és táncok szerepelnek.
Ők ketten egyébként egy házaspár is, ráadásul mindketten a közép-európai zenei élet kiemelkedő művészei, akik gyermekkoruktól muzsikálnak és azóta hódítják meg a közönséget – évről-évre, országról-országra.
Künstler Ági lételeme a tánc, az ének, a szó, a hang... a zene szárnyán vágtáznak a gondolatok, a szavak, az érzések, Ági álmai, vágyai, örömei, titkai.

Hol születtél? Hol nőttél fel?
Budapesten születtem, bérházban nőttem fel.

Jártál-e bölcsibe, oviba, emlékszel-e e belőlük valamire, jó-rossz dolgokra?
Hát hogyne jártam volna bölcsibe, oviba, akkoriban ez természetes volt. Az óvodában alma volt a jelem a középső csoportban. Nagyon szerettem oda járni, és volt egy kedvenc óvónénim, a Manyi néni, aki mindig hegedült nekünk, és megénekeltetett bennünket.

Milyen volt az általános suli? Volt-e kedvenc és utált tantárgy?

Szívesen jártam iskolába, jó kis osztály volt a miénk. A mai napig emlékszem a névsorra. Jó tanuló voltam, nagyon szerettem az irodalmat, történelmet, éneket, tornát. Talán a rajzot nem igazán szerettem, mert abban nem voltam túl ügyes, de mivel kedveltek a tanáraim, nem akarták lerontani a jegyeimet, látták az igyekezetemet, és abból is megadták a 4-es osztályzatot. Mindig csodáltam azokat, akik szépen tudtak rajzolni, nekem mindig valahogy olyan „maszatosra” sikeredtek a rajzolmányaim.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Természetesen azt, hogy színésznó leszek. Méghozzá musical-színésznő, mert imádtam a táncot, éneket és a szavalást. Én voltam az iskola szavalója, engem küldtek mindenhova, ha valamilyen versmondó verseny volt vagy énekverseny. Többször nyertem is, tehát ezek a sikerélmények arra indítottak, hogy az előadói pályát válasszam, ha majd egyszer „nagy” leszek.

Mik voltak a kedvenc játékaid, hobbijaid, ételed, meséd, rajzfilmed?

Én tíz éves koromtól jártam népitáncra, és nagyon szerettem táncolni. Ez minden szabadidőmet kitöltötte és nagyon élveztem. Kedvenc ételem a töltött paprika volt na és a bableves. Kedvenc mesém a Grimm legszebb meséi voltak, kedvenc rajfilmem a Mézga család volt.

Kutyusod, cicád vagy egyéb állatkád volt-e, ha nem, szerettél-e volna valamilyen háziállatot?

Nagyon szerettem volna egy állatot, kiskutyát például, de elég kicsi volt a lakásunk, és anyukám azt mondta, hogy az egy állatnak sem jó, ha nincs elég helye, a másik probléma az volt, hogy anyukám, apukám reggeltől estig dolgoztak, én és az öcsém reggel elmentünk suliba, és csak este jöttünk haza, igy ha lett volna állatunk, túl sokat lett volna egyedül. De az én gyerekeimnek – két lányom van – vannak állatkáik: volt már tengerimalacunk, táncoló egerünk, kutyáink, macskáink. Most is van egy kutyánk, Szandi a neve.

Hová jártál szívesen kirándulni a vakációk idején?

Nyáron én napközis táborba jártam, mert mint mondtam, a szüleim, sőt a nagyszüleim is dolgoztak, így nemigen volt más választásom. Reggel gyülekeztünk az iskola előtt, 8 órakor jött a különbusz, elvitt minket a Margit-szigeti napközis táborba, ahol egész nap voltunk, és délután visszementünk az iskolához. Na de azért mentem ám nyaralni is. Sokat voltam a szüleimmel a Balatonnál, amikor megkapták a szabadságukat, mindig elvittek minket valamerre. Hétvégeken a Normafához mentünk és Hűvösvölgybe kirándulni, utaztunk a kisvasúttal, ittuk a Bambit és az Utas-üdítőt. Aztán az általános iskola is szervezett 1-2 hetes nyaralást a Balcsi mellé, ide is mindig elmentem. Sőt, volt olyan lehetőség is, hogy abban az időben a gyerekeknek szerveztek a szakszervezetek gyereküdültetéseket. Ezeket is mindig élveztem, hiszen akkor együtt lehettem sok olyan gyerekkel, akiket akkor ismertem meg, és én egy borzasztó kíváncsi és jókedvű gyerek voltam, nem féltem soha semmitől. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre.

Milyen volt a középsuli? Énekeltél már akkortájt is?

A középiskolában, képzeljétek el, nem volt énekóra, mert én közgazdasági szakközépiskolába jártam. Ebben a suliban inkább könyvelést, számvitelt oktattak, kevés volt a humán tantárgy. Viszont az irodalomtanárnőmre ma is szívesen emlékszem, ő ismertetett meg a Kis Herceg című könyvvel, amit ma is szívesen olvasok. Viszont a néptáncegyüttesben nem csak táncoltam, hanem énekeltem is, ott figyeltek fel a hangomra, és egyre több énekes szerepet kaptam.

Mikor voltál először szerelmes? Megismernéd még ma is az első szerelmedet?

Az általános suliban voltam először szerelmes egy osztálytársamba, körülbelül hat éven keresztül. Az viszont már egyáltalán nem biztos, hogy ráismernék, hiszen sok idő telt el azóta, és egy 10 éves fiú, ha felnő, sokat változik.

Mi volt az első polgári foglalkozásod? Mindig is énekeltél? Hogyan jött a sok fellépés, koncert, mi volt az EtnoRom előtt?

Adminisztrátor voltam a Budai Tégla és Cserépipari Vállalatnál. Aztán bekerültem a Lapkiadó Vállalathoz, ahol sok íróval-költővel, kritikussal találkoztam. Az éneklést igazából húsz évesen kezdtem el a néptáncegyüttesben. Aztán megismerkedtem a férjemmel, Balog Józseffel, aki akkoriban már a Kalyi Jag együttes zenésze és énekese volt. Én is bekerültem a Kalyi Jag együttesbe, rengeteg helyet bejártunk, Japántól Brazíliáig mindenütt megismerték a zenénket. Amerikától Indiáig bejártuk a világot. Fel sem tudnám sorolni, hány országban jártunk. Az első CD-nk 1986-ban jelent meg. Akkoriban a Hungaroton volt az egyetlen lemezkiadó cég, tehát nagy szó volt, ha valakinek kiadták a lemezét. Az első megjelent albumunk óriási sikert aratott, és utána még gyors ütemben 3 lemezt adott ki tőlünk a Hungaroton. A roma folklórt először a Kalyi Jag együttes mutatta be Magyarországon és külföldön is. Példaértékű volt az együttesünk, nagyon sokan próbáltak meg aztán valami hasonló zenekart létrehozni, mint a miénk. Ha jól tudom, 8 CD-t adtunk ki a Kalyi Jag-gal. Aztán megcsináltuk a férjemmel az Ethnix együttest, ahol popos zenei alapokra épülő, főleg balkáni roma zenéket énekeltünk. Az Ethnixnél nagyon fontosak voltak a szövegek is, ki is adtunk egy CD-t, mellyel több helyen szerepeltünk. Viszont mivel ezt a zenét élőben elég nehéz volt előadni, és mi nem igazán szerettünk plébekelni, így inkább megalakítottuk az EtnoRom együttest, amely a roma folkot mai modern hangzásvilágba öltözteti, és elrepít a Balkántól egészen Andaluziáig. A világban szétszóródott roma törzsek zenéit énekeljük, megtüzdelve egy kis szvinggel, jazzal, hangszereink is elektromosabbak, pl. billentyű, elektromos hegedű, jazz gitár, kajon, derbuka. 2005-ben Balog Józsi és én elkészítettük a Nomád szenvedély – Kígyóballada c. zenés táncdrámát. Fontosnak tartottuk, hogy a roma folklórt ne csak koncerteken hallgassa meg a közönség, hanem egész estés történeteket tudjunk elmesélni vele az embereknek. Ezért egy régi történetet dolgoztunk fel, melynek zenéjét mi szereztük Balog Józsival, és felkértük Juhász Zsoltot, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjét, hogy készítse el a zenéhez a koreográfiát, és együttesével vegyen részt ebben a produkcióban. A darabot ma is játsszuk nagy sikerrel. Éppen áprilisban lesz megint egy bemutató belőle a Hagyományok Házában. De már bemutattuk a POSZT-on, a Sziget Fesztiválon, Veszprémben, a Győri Nemzeti Színházban. A bemutatója Budapesten a Várban volt, a Nemzeti Táncszínházban, ahol azóta is többször játszották.

Ki mindenki szereti a zenéteket, a felnőttek, a gyermekek, külföldön élő magyarok vagy teljesen független ez a nemzetiségtől?

Az EtnoRom együttessel többször jártunk már külföldön. Voltunk Észtországban, Finnországban, Lengyelországban, Ukrajnában. Úgy érzem, az EtnoRommal sokkal elementárisabb, tüzesebb zenét játszunk, mint a Kalyi Jaggal, itthon-külföldön óriási a siker, a közönség nagyon szereti a zenénket. Észtországban olyan sikerünk volt, hogy az ezer fős nézőközönség a lábával dobogott a koncert végén, és a szervező azt mondta, hogy évek óta rendeznek koncerteket, de ilyen sikert még nem tapasztalt. Ha külföldön járunk, inkább a külföldiek néznek meg minket, kevés külföldön élő magyarral találkoztunk a koncertjeinken. A Savaria fesztivált itthon tartják Szombathelyen, minden évben, meghívtak minket is 2007-ben, szombat este a Borok utcájában zajlott a koncertünk. Képzelj el egy olyan hosszú utcát, hogy nem látod a végét, és az emberek úgy állnak sorban, hogy annak sem látod a végét, s mind együtt mozognak, dobognak, élnek a zenénkre-zenénkkel. Ezek fantasztikus élmények. Múlt évben felléptünk a Fringe Fesztiválon a Milenárisban, és nem fértek be az emberek a sátorba, ahol a koncertünk zajlott, ezért kivágták hátul a sátrat és úgy próbáltak bejutni az előadásunkra. Egyébként megnyertük a Fringe Fesztivált, és jutalmul meghívták együttesünket Magyarország legnagyobb fesztiváljára, a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. Most voltunk március 16-án ezen a fesztiválon a másik nyertessel, a Fugatoval, és egy olyan közös koncertet adtunk, hogy fantasztikus volt. A Fugato a komolyzenét vegyíti mai progressziv rockkal, jazzal, az EtnoRom pedig az úgynevezett roma „világzenét” játssza, és ez a két zene több helyen találkozott, egymás zenéibe beszálltunk, közösen zenéltünk. Különleges, izgalmas koncert kerekedett belőle. Ha koncertet adunk, ott felnőtt-gyermek részt vesz, de csak külön gyermekműsorunk nincs, viszont a gyerekek is nagyon élvezik az előadásainkat, hiszen a lüktetést, az energiát ők érzik talán a legjobban.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Fontosan tartom, hogy a gyerekek higyjék azt el, hogy bármit el lehet érni az életben, ha igazán vágyunk rá. Viszont nagyon fontos, hogy ne hagyjuk abba két perc után, ha valami rögtön nem jön össze. Saját tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy a jó munkához azért egy kevés energia és idő kell, viszont istenbizony megéri. Tehát rajta, merjetek álmodni, gyerekek, és minden álmotok valóra válik, csak akarni kell.