Gyermekkönyveit egyaránt kedvelik a kisebbek és a nagyobbak. Óvónéniként a legkisebbek is megismerkedhetnek vele. Zenetanárként és fejlesztőpedagógusként már a szélesebb rétegek is találkozhattak vele, módszerei a világ több országában ismertek. Zeneszerzőként, rajzolóként szintén találkozhatunk a nevével. Egy szó mint száz: igazi csodabogár.

1. Hol töltötted a gyermekkorodat, hol nőttel fel? Vidéken, városon, családi házban vagy másutt?

Ott, ahol most is lakom, Budapest kertvárosi részén egy kertes családi házban.

2. Szerettél rosszalkodni, kreativ voltal, lenyirtad a babáid haját, körmét?

Mi a rosszalkodás? Szerintem egy gyerek sem rossz, csak vagy túl kíváncsi, vagy mozgékony, vagy "túl kreatív" vagy, csak egész egyszerűen mást szeretne, mint amit a felnőttek számára jónak írnak elő!
Amúgy jó gyerek voltam, de talán csak azért, mert a szüleim tudták, mi érdekel egy gyereket, és azt is, hogy konkrétan engem mi érdekel, és rengeteg lehetőséget adtak arra, hogy értelmes dolgokon keresztül ismerkedjem meg a világgal, mindeközben még jól is érezzem magam.
Nos, babázni nem szerettem, ennél fogva a hajukat sem nyírtam le. Viszont rendkívül kíváncsi, és nagyon kreatív gyerek voltam.

3. Sok barátod volt, mit játszottatok legszivesebben?

Az utcánkban, a közeli szomszédokban fiú gyerekek laktak, velük játszottam sokat. Fociztunk, árokcicáztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, fára másztunk, rollereztünk, bicajoztunk, és néha verekedtünk is, de csak egy egészen kicsit.
De ez volt a ritkább, sokkal jobban szerettem egyedül lenni, és magamat szórakoztatni. Rengeteget olvastam, rajzoltam, zongoráztam, (komponáltam magamnak zenét, olyat, ami nekem tetszik) és persze írtam verseket, történeteket.

4. Szerettél tanulni, voltak kedvenc tantárgyaid, jártál plusz programokra: szavalni, énekelni, zenére, szinjátszani?

Igen, szerettem tanulni, élveztem az iskolát. Két tárgyat nem szerettem, a többit igen, ezért inkább azokat említem, amiket nem szerettem, és ez a földrajz és a történelem volt. Ők ketten, valami miatt, egyáltalán nem érdekeltek.
4 éves koromtól balettoztam, 5 éves koromtól zongoráztam. És persze karénekes is voltam, no meg, már úgy 8 éves kormtól tagja voltam a színjátszó, meg a bábszakkörnek, a rajzszakkörnek, középiskolában pedig az irodalmi önképzőkörnek. 4 éves korom óta voltam és vagyok a legkülönbözőbb minőségben színpadon. Zongoráztam, szavaltam, színdarabban játszottam, kórust vezettem, énekeltem, egy ideje pedig előadásokat tartok tudományos konferenciákon. Imádtam szerepelni, és most sincs ellenemre, ha sok ember elé kell kiállnom azzal, amit tudok.

5. Mi szerettél volna lenni felnőttként, mindig is óvónéninek álmodtad meg magad? Vagy volt több terv is?

Hogy óvónéni legyek, az gyerekkoromban nem jutott eszembe. Talán azért, mert sosem jártam óvodába. Tanítónéni, zeneszerző és költő szerettem volna lenni. Nos, lettem óvónéni és zenetanár, a tanítónéni pont a kettő között van! :) És lettem költő is, és zeneszerző is.

6. Mire emlékszel vissza legszivesebben a gyermekkorodból?

Mindenre. De talán legszívesebben azokra a nyugalmas délutánokra, vagy hétvégi napokra, amikor egyedül, senkitől sem háborgatva "alkothattam" zenét, szobrot, rajzot, vagy verset, mesét.

7. Mit üzensz a gyermekeknek?

Legyetek kíváncsiak a világra! Mert csodálatos! És higyjétek el, hogy TI, gyerekek, ti vagytok benne a legcsodálatosabbak. És bízzatok abban, hogy TI is tudtok csodákat alkotni! Járjatok nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott szívvel, és a VILÁG megmutatja nektek az összes csodát