Szépséget, különlegességet, a dolgok varázsát, a legszebb pillanatot próbálja meg kifejezni több módon KŐRÖSI ESZTER.

Fotózik, üveggyöngyöt készít... Bármelyik alkotását is nézegetem, akaratlanul is ottfelejtem magam a kép fölött, mindig más és más ragad magával, ezer apró részlet ragyog fel előttem. Ezek a képek, formák gazdagok, tartalmasak, titokzatosak, nem csak azt mutatják, amit megörökített a gazdájuk, hanem Kőrösi Eszter lelkivilága, érzelmei is valahol ott fénylenek a fotókon és az üveggyöngyökön.

Mióta alkot a tanitónéni végzettségű világjáró? Hogy került Svájcba és milyen volt gyermekként?

Nos, erről mesél az alábbiakban:

Milyen volt a suliélet? Mi minden kötötte le ott a figyelmedet? Az alkotókészséged már ott kimutatkozott?

Általános iskolában rajztagozatra jártam. Ez azt jelentette, hogy a mi osztályunknak emelt óraszámban oktatták a "kézműves" tantárgyakat, mint rajz, műhely-foglalkozás (szövés, korongozás, bőrdíszművesség). Természetesen ezeket az órákat élveztem a leginkább. Én elsősorban humán beállítottságú vagyok és voltam is. Nagyon szerettem a természettudományi tárgyakat, mint a biológia, földrajz. A matematika és a fizika az elvont számításaival nem tartoztak a kedvenceim közé.

Mi leszek, ha nagy leszek?

Ez mindig egy vicces kérdés, szerintem felnőttként mindenki nevet rajta, azaz saját magán, ha utólag visszagondol, annak idején miket is válaszolt. Én például lovász vagy régész akartam lenni és sohase tanító néni, ami végül is lettem...

Sok barátod volt gyerekként? Mit szerettél (velük) játszani? Voltak kedvenc mesekönyveid?

Barátaim voltak, néhány, de soha nem nagy számban, amit "bandának" vagy nagy csapatnak     lehetne nevezni. Kis barátnőimmel szerettünk barkácsolni, babaruhákat varrni, főzőcskézni, vagy az udvaron, kertben, a közeli réten játszottunk.
Kedvenc könyveim: Csipike, az óriás törpe, Micimackó, A kis herceg (utóbbi kettő a mai napig     nagy kedvenceim és olvasom őket, már sikerült 4 nyelven is, magyarul, angolul, németül és     svájci németül - berni dialektusban).

Milyen volt a tiniélet? Álmodoztál? Csavarogtál? Tanultál? Segítettél a szüleidnek?

Tinikor, én azt mondanám, semmi különös, de lehet. erről inkább anyukámat kellene                    megkérdezni.... Hullámhegyek- és völgyek, illetve "értelmes rendetlenség" - ahogy azt                 kimagyaráztam - , de az igazi nagy lázadások kimaradtak nálam.
A részvétel a házimunkában természetes volt, így nőttem fel, ill. ebbe nőttem bele. Én örülök     neki és szerintem minden gyerek hálás lehet érte, ha a szülei megtanítják sok mindenre, a házimunkára, mert később annál könnyebb lesz az önálló háztartásban. Amióta csak az             "eszemet tudom", szóval vissza tudok emlékezni, a sütés-főzéstől kezdve a kertimunkáig,             fahordás, vagy disznóvágás, szüret, vagy szobafestés, mindig ott voltam szüleim körül, mindent együtt csináltunk.

Azért a szerelemre is maradt időd fiatalkorodban? Emlékszel-e még a szerelmeslevelekre?

Általános iskola felső tagozatában nagy forgalom volt az osztályban, ami a szererlmes leveleket illeti... izgalmas volt. Mi, lányok mindig ki-/megbeszéltük, éppen ki, kitől kapott levelet és mi áll benne... de szerintem a fiúk is megtárgyalták egymás között.

Mikor kezdtél el üveggyöngyökkel foglalkozni? Mik is ezek a figurák, nyakláncra való medálok?

A megnevezést szeretném kicsit pontosítani. Medált ist lehet készíteni üvegből, de amiket én csinálok, azok üveggyöngyök. Még csak 2008 májusa óta foglalkozom ezzel e technikával, véletlenül kerültem kapcsolatba ezzel az anyaggal és eljárással. Egy újságban láttam képeket ilyen gyöngyökről - egy tanfolyamajánló cikk keretében és egyből megtetszett. Kerestem itt a környékünkön (Zürich vonzáskörzetében) oktatást. Azóta egy kézműves hölgy műhelyébe járok "alkotni".
Az eljárásról: Alapanyagként muránói üveget használunk, kb.5 mm vastag, 40-50 cm hosszú rudak, különböző színben kaphatók. Egy munkaasztalra rögzített égővel-2 fázisú (hegesztőláng) lánggal felhevítjük az üveget kb.800 fokra, ezen a hőmérsékleten az anyag képlékeny. A felhevített üvegmasszát ráfolyatjuk/cseppentjük egy erre a célra előkészített fémpálcára, ez képezi később a gyöngyön a lyukat. A mintáknak, színvariációknak és formáknak csak a képzelet szab határokat, a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Minden gyöngy egyedi, nincs 2 egyforma darab. Miután elkészült az üveggyöngy, belehelyezzük az egészet, fémpálcával együtt egy hűtőgranulátummal teli edénybe (ami úgy néz ki, mint egy virágkaspó) és hagyjuk kihűlni. Csak ekkor szabad a granulátumból kivenni és a fémrúdról lehúzni, különben fennáll a veszély, hogy a gyöngy elpattan. Ez a hobbi otthon is "űzhető". Megfelelő helység szükséges hozzá, természetes fénnyel (ez a legjobb) és lámpákkal. Ezenkívül fontos, hogy az állandó szellőzés biztosítható legyen, különben számíthatunk fejfájásra (hegesztőláng: PB-gáz + oxigén). PB-gázpalack és az oxigén előállításához "vastüdő", amiket gyógyászatban már nem lehet használni, erre a célra még ideálisak. Különböző csipeszek, présformák a formázáshoz, üvegrudak természetesen kellenek. Aranyat és ezüstöt is felhasználhatunk (ezek elégetéséből keletkező arany-/ezüstfüst szinezi be az üveggolyót), ezzel a gyöngyök még értékesebbé és különlegesebbé tehetők. Ezekből persze csak nagyon kis mennyiségre van szükség egyszerre. A többi már csak a gyakorláson és az alkotó fantáziáján múlik.

Gyönyörű fotókat készítesz. Mióta fényképezel?

Fényképezni, intenzívebben 2002-ben kezdtem. Úgy érzem azóta sokkal tudatosabban és "nyitott szemmel" járok az utcán, sokkal több részletre felfigyelek, ami mellett talán mások elmennének. Gyakorlatilag minden válhat érdekes fotómotívummá, csak észre kell venni és fel kelle benne fedezni az szépet, különlegeset!!! Persze a megfelelő "ihlet", hangulat is szükséges hozzá, kötelességből nehezebb jó képet csinálni. Legszívesebben természetfotókat készítek, mivel szívesen kirándulok, szinte mindig összekötöm a kettőt.
Csak hobbiból fényképezek, a fotókat általában mindig felteszem az internetre és a linket elküldöm a családnak, barátoknak, de ennél nagyobb "karriert" nem futnak be a képek.

Mióta élsz külföldön? Mivel foglalkozol a messzi távolban?

2001 óta élünk külföldön a férjemmel. 2001-2005 tavaszig Hannoverben, 2005 év végéig Bécsben és 2006 február óta pedig Svájcban, Weinfeldenben élünk. Ez egy kb. 9000 lakosú falu, Svájc keleti részén, Thurgau Kantonban, a német határtól (és a gyönyörű Bódeni-tótól) 15km-re. Dolgozni jöttünk ki, külföldre, Svájcba is így kerültünk. Jelenleg férjemmel együtt Thurgau Kanton Informatikai Hivatalában dolgozunk, ő informatikusként, én pedig adminisztrátorként.

Hol lett belőled tanítónéni? Külföldön vagy még idehaza?

Magyarországon jártam főiskolára, Győrben végeztem a Tanítóképzőben. Tehát eredetileg tanító néni vagyok, de ezen a területen nem dolgoztam, a tanítás helyett mégis egy másik területet (HR) választottam. Svájcban elvégeztem egy iskolát ezen a területen, így van egy "személyügyi ügyintéző"-i végzettségem is. Jelenlegi munkaköröm is ezzel kapcsolatos.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Azt üzenetem minden kedves "kis embernek", hogy minden nap egy új kaland, járjatok nyitott szemmel a világban, hogy annak minél több szépségét felfedezhessétek!

Kőrösi Eszter fotóit és üveggyöngyeit megtekinthetitek a következő albumokban (sőt, üveggyöngyöt az AJÁNDÉKBOLT menünkben is rendelhettek):

http://picasaweb.google.hu/aauuuuuu/EszterPerlen
http://picasaweb.google.hu/aauuuuuu/EszterPerlen2#

http://picasaweb.google.hu/aauuuuuu/Ottoberg#
http://picasaweb.google.hu/aauuuuuu/KenyaSzafari#
http://picasaweb.google.hu/aauuuuuu/GenfiAutSzalon#