A világ sokszínű, de rájöttem, meg lehet ragadni a szivárványt – élni vele, meglovagolni, mint a szörfösök a hullámokat - és a munkánkban is közvetíteni lehet a színeket, a tarkaságot, a fényt, a különös helyzetekben előbukkanó szépséget.
A szivárvány nem csak a vihar utáni napsütésben fedezhető fel, hanem egy másik emberben is. A tárgyakban is – csak nézzünk beléjük, ismerjük meg őket!
KIRÁLY ÉVA belső tereket tervez hihetetlen ráérzéssel, tehetséggel. Pezsgő vagy pihentető, képzelettel játszó vagy elmúlt korokat megidéző ötleteket is belevisz a terek, falak díszítésébe, ha úgy tetszik, egy hatalmas szekrénysor hátuljára varázsolja a tengert vagy az égboltot.
Egy családi háznak vagy lakásnak az arculatát is szívesen megtervezi és kivitelezi, s éppolyan leleményesen ötletel egy intézményben, vállalkozások irodáiban, szórakoztató helyeken vagy akár gyermekeket, fiatalokat szolgáló helyeken: iskolában, óvodában, könyvtárban, sportklubban, tánciskolában, kórházban, sőt, meggyőződése szerint minden helynek megvan a saját varázsa, minden helyiségnek a belső tereit ki lehet ízlésesen és látványosan alakítani – akár szelíd vagy dinamikus formában!
Az alábbiakban KIRÁLY ÉVA, a pozsonyi FOTOGENDESIGN enteriör cég megalapítója és vezetője mesél nekünk munkájáról, nemzetközi projektjeiről, életéről és gyermekkoráról. Visszafele sétálunk majd az időben, mert miért is ne? Fejére állítjuk most egy kicsit a világot – mert Évával még ez is sikerülhet!

Megnéztem a weboldaladat és egy nagyon attraktiv, látványos, dinamikus megoldásokat – lakásdíszítési formákat találtam, szinte hódítanak és erőt sugallnak. Hogyan jött az ötlet, hogy ilyesmivel foglalkozz, ezt tanultad vagy ez érdekelt s ebbe fogtál bele egy ezt megelőző hivatás, foglalkozás, vállalkozás után?

A saját lakasom átépítésével kezdődött, ez egy lakás Párkányban, amelyet tetőtől talpig átépítettem, de úgy, hogy pl. a nappaliban fekete plafon volt, az előszoba falai feketék voltak, stb. Most ez talán furán hangzik, de abban az időben nagyon egyedi és vagány volt. Azóta még két saját lakást alkottam, plusz ismerősöknek, barátoknak segitettem, szóval érdekelt a dolog. De szakmailag mással foglalkoztam. Egy gyógyszerforgalmazó cég irodavezetője voltam, minden szempontból jó volt, szerettem a társaságot és a munkámat. A reklám, az más: nagyon pörgős, s a legelején a volt főnökeim nem vicceltek: beledobtak a medencébe és...! Nagyon, nagyon sokat tanultam így (ez 2006-ban volt s a parlamenti választásoknál az egyik politikai párt választási kampányán dolgoztunk.) Izgalmas, termékeny időszaknak nevezném. De az életem nem csak a munkám, két kislányom van, nagyon nehéz a két dolgot egyeztetni, de kell tudni, s ezért csinálom most azt és úgy, ahogy. Ez most igy megfelel. Én osztom be az időmet, a tempómat, hogy mindenre és mindenkire jusson idő, aki fontos.

Három éve saját céget alakitottam, ingatlanokkal foglalkoztam - foglalkozom. Ami nagy kihívás volt számomra, ismeretlen terület, de egy idő után úgy éreztem, valami még hiányzik, a kreativitás. És akkoriban egy lakberendezői magazinban megláttam a fotogendesign hirdetését. Azonnal megtetszett, felvettem a kapcsolatot a tulajdonossal, akivel megalapítottuk a szlovákiai fotogendesignt, amelyet aztán idővel teljesen átvettem, társam - aktuálisan barátnőm közben két babát szült.

Először elvégeztél egy konkrét munkát, feladatot s azután döntöttél úgy, hogy belső tereket fogsz díszíteni, kiteljesíteni, arculatukat kialakítani vagy először a belső ötleteidet tetted fel a honlapodra és úgy találtál magadnak ügyfeleket? Emlékszel még az első megbízásra, milyen kihívást jelentett számodra?

Az első munkáknál assziszáltam inkább. Az első nagyobb szlovákiai megrendelés egy pozsonyi étterem interiör filmstúdióvá alakítása volt, természetesen csak képekkel és paravánokkal. Nagyon sokat tanultam és izgultam annál a munkánál.

Úgy érzékelem, földrajzi határokon kívül végzed el a Rád bízott feladatokat, éppolyan sikeres vagy Magyarországon, mint Szlovákiában. Mennyi ideig végzel egy munkát, mi volt a maximum, s mennyire van szabad kezed az arculat kialakításában?

Pozsonyban élek, de nagyon ragaszkodom Budapesthez. Ilyen értelemben nagyon jó, hogy a magyarországi piac is hozzám tartozik. El kell, hogy mondjam, csodálatos budapesti csapattal dolgozom együtt, akik a kivitelezést végzik, nélkülük ezt nem tudnám Pozsonyból szervezni - nagyon fontos a bizalom, nem rohanhatok minden megrendelés miatt Budapestre. Mivel jó velük dolgoznom, a szlovák piacra is velük végeztetem a gyártást. A mail, internet, mobil telefon csodája. Egyszercsak elérhető, pici lett a világ, iranyíthatja az ember a vállalkozását több száz km-távolságból, akár a hálószobájából is!
A munka ideje és a szabad kéz teljesen individuális. Maga a gyártás max. 10 nap, de előtte a választás, tervezés, ha szükséges, grafikus munka stb. A "gyors" megrendelés az, ha elküldik a saját fotót, méretet, ellenőrzöm, megfelelő-e a felbontás, elkészítem nyomtatás előtti vizualizációt, láttamozzák, indulhat a nyomtatás, rámázás. Van, aki teljesen ragaszkodik a saját elképzeléséhez, olyankor picit igazi kihívás megtalálni a megfelelőt. Ennél izgalmasabb, ha nincs saját elképzelés, vélemény, annál nagyobb aztán az öröm, ha megtalálom az "igazit" , és az utána érkező pozitív visszajelzés nagy örömet tud okozni.

Miért éppen ilyen alapanyogokkal dolgozol? Miért gondolod, hogy a fiatalokat vagy akár idősebbeket is megszólítja ez a fajta díszítési forma? Egyáltalán milyen korosztályt érint meg ez a fajta stílus leginkább?

A vásznat például azért szeretem, mert a vakrámázott vászonkép olyan arany középút a méregdrága eredeti festmény és az üzletláncokban kapható kommersz képáradat között. Egyedi kép, nem plakát és kicsit az anyag struktúrája miatt festményhatású lesz a kép. Pl. az egyik kliens Eiffel torony képet kért, 3 db-ra szeletelve. Objektív szempontból bárhol lehet Eiffel képet venni. De ő a sajátjához ragaszkodott, mivel édesanyját a 60.-ik születésnapjára elvitték Párizsba, ez a kép az ő élményükről szólt, és ráadásául 3 részre szeletelve nagyon eredeti hatása lett. Az anyagot természetesen a kliens igénye határozza meg, ehhez kell alkalmazkodnunk és a megfelelő technikát megtalálnunk. Pl. üveg, ponyva, vászon, plexi, csempe, amire óhajtja a kliens, arra kell aplikálnunk a motívumokat, képeket.

El tudod képzelni, hogy egy hat éves gyereknek a szobáját feldobja, teljessé vagy éppen végtelenné és izgalmassá tegye egy óriási poszter – s egyáltalán vannak gyerekeknek szóló motívumok is?

A gyerekszoba a szivügyem, amit a fotók alapján is lehet majd látni... nagy örömet okozott nekem a gyerekszobák átvarázslása. Ebben az esetben ismertem a két kis szobatulajdonost, nagyon jó barátaim, tudtam, mihez nyúljak. A kisfiú hipp-hoppot táncol, és tervezi a break-dance tanulását is, rögtön az első képnel leállított, hogy ezt kéri.

Pedig vagy 30 variációt küldtem neki! Ez nagyon kedves visszajelzés volt számomra, azt bizonyitotta, hogy ráéreztem a bensőjére. A kislánynal kicsit nehezebb volt, tudtam, mit szeretne, de mivel 8 éves, mindjárt hölgy lesz, és a tapétát nem szeretnék a szülők két év múlva cserélni, meg kellett találni a középutat a nagyon bébis rózsaszin és a kicsit időtállóbb motívum között. Szerencsére kreatív a kislány, hobbija a természet, kövek, kőfestészet, rózsaszín szín, úgyhogy így találtuk ki ezt a képet, és ami fontos, csillogó szemekkel köszönte meg!

A sötét tenger alatti kép is egy fiú szobájaba készült, ők adták a témát. Most nyomtatásban lévő két gyerekszoba motívuma a következő - egy kisfiú tetőtéri szobájába egy falinagyságú, élethű dinoszaurusz! A másik pedig egy most 9 hónapos pici hölgy szobájába készül - alkalmazkodva a szoba színeihez, az anyuka elképzeléséhez, itt ez dönt teljes mértékben. A végeredmény egy halványsárga alapon kellemes pasztellszínű stilizált virágokkal teli rét, nagyon bájos. Hatalmas a választási lehetőség... most épp egy graffitis fiús szobán dolgozom. Az eddig elmondott szobadíszítési elem a tapéta volt, de gyakori a gyermekportrék kinagyítása, vászonra nyomtatása.

A gyerekszemek, gyerekarcok gyönyörű és hálás téma! Múltkor egy hölgy kezembe nyomott egy 9 x13 cm-es nagyon kifakult szinű fotót, amelyen két kisgyermek volt látható, fürdés közben. Evidens volt, hogy a kép a 70-es években készült. A hölgy volt rajta, a testvérével és sikerült ezt a képet jó minőségben kinagyítani és kinyomtatni, 80x60 cm nagyságban. Az anyukajat konnyekig meghatotta az ajándék. Sok szép érzés kot a munkámhoz.

Mennyire költséges egy ilyen megoldásokkal feldíszitett gyerekszoba például? Nem konkrét árakra gondoltam, csak éppen a szülők vásárolgatják a hipermodern bútorokat, tv-t vesznek a gyerek szobájába és számítógépet s a képzelet, a világ titkai, szépsége, az esztétika és a harmónia valahogy már nem is kap hangsúlyt a kamaszok szobájában – ott csak minden modern és nem olyan bensőséges, inkább rideg. A gyerekszobák még hangulatosak, tarkák... de a kamaszok vagy teleplakátozzák a falakat vagy technikai-elektronikai kütyükkel szerelik fel a szobájukat és erre büszkék. Te hogyan látod ezt?

Ezek nem olcso képek az igaz, de a drága szót sem alkalmaznám. Ha nem speciális megoldásokról beszélünk, csak sima képekről, fotótapétakról, akkor azt tudom mondani, hogy kisebb befektetéssel teljesen fel lehet újitani a lakást, illetve kialakitani a tér hangulatát. Képek, falszin, párnák, vázák, függönyök teljesen meghatározzák az interiör hangulatát.

Ez olyan, mint amikor a nő egyszerű fekete ruhát vesz fel, és attól függően, milyen szinű és stílusú bizsuval disziti fel a ruhát, teljesen eltérő hatást ér el, az elegánstól az extravagánsig, az elérhetetlentől az odaadóig. Hát ezzel a női hasonlattal talán érzékeltetni tudom a munkámat, legalábbis a női olvasóknak.

El tudod képzelni, hogy egy iskolát vagy óvodát vagy játszóházat dekorálj a saját kínálatoddal? Mit vinnél bele ebbe a feladatba?

Természetesen. Mit vinnék bele, hát a szívemet. Két lányom van, nagyon érzékeny vagyok a gyerekekre. Múltkor majdnem karamboloztam, ugyanis hirtelen lefékeztem, amikor azt láttam, hogy egy nagyon jól öltözött anyuka a járdán verte a kb. 3 éves kislányát. Verte és nem ráhúzott a fenekére. Elöntött a keserűség, düh, lefékeztem és a lehúzott ablakon keresztül üvöltöttem, hogy hagyja abba. Meg se hallotta. Fékcsikorgás és a többi járókelő döbbent tekintete kisérte reakciómat. Aztán továbbmentem, keserű szájizzel, kudarc érzéssel, hiszen csak annyit értem el, hogy rám dudáltak, fenntartottam a forgalmat... nagyon, nagyon rosszul viselem az ilyen dolgokat.

Mit csinálsz, amikor nem munkával vagy elfoglalva és nem a munka körül forog az agyad? Mik a hobbijaid, mit szeretsz szabadidődban csinálni, akkor, ha esik az eső, ha ragyog a nap, ha hull a hó, ha.....?

Sport, muszáj... ha nem sportolok, végem. Lezuhanok lelkileg. Tornaterembe járok, néha futás, kick box aerobic, tánc aerobic. Plusz balett, de az csak azért, mivel lányaim járnak, szóval ne csak pipotyán várakozzak, én is beirtakoztam. Én vagyok a kezdők-kezdője, de szorgalmas vagyok. Megterhelő komolyan, de egyben móka. Zene: azt hiszem hamar meg fogok süketülni, mert az autóban nálam mindig üvölt a zene. Meg gyakran én is, és természetesen a lányaim is...
A zene és a tánc – fantasztikus élmény. Nagyon örülök, hogy a lányaim táncolnak, látom, ahogy átélik, megélik. Csodálatos.
Nagy filmrajongó is vagyok. Olvasni – bevallom, már keveset olvasok, és az is inkább szakirodalom, mármint pszichológia, hát ez talán a legerősebb hobbim. Járok egy képzésre, már több éve, több pszichológus barátom van, és nagyon szívesen figyelem, hallgatom az embereket.

Kis korodban biztosan álmodtál egy olyan foglalkozásról, amit jobban a nevén lehet nevezni, mit mondtál akkoriban, mi leszel, ha nagy leszel?

Hát igazából nem emlékszem Szerettem rajzolni, festeni, biztosan összefügg ezzel. Felnőttként azt mondanám, sajnálom, hogy nem valami filmes közegbe irányítottam az életemet, hát így filmnézőként pótolom ezt. November végén kezdődik a pozsonyi filmfesztivál, amely a papucsok éjszakájával végződik, ami azt jelenti, hogy éjféltől reggelig három filmet vetitenek le egymás után, és a nező kap egy reklámpapucsot, hogy ne izzadjon ugye a lába csizmában, meg egy sört és kezdődik a mozizás. Nagyon szeretem ezt az éjszakát, rengeteg vicces történet kötődik hozzá, és valóban nagyon jó filmek, amikre még a félkómás állapoton túl is emlékszem!

Milyen volt a te gyerekkorod? Mi volt a te szobádban? Babák, könyvek, horgolt terítő vagy hímzett, ikebana vagy együttesről plakát volt-e a te szobádban? Volt-e magnód, cd-lejátszód? Mit játszottál akkoriban legszívesebben a barátaiddal?

Amit a kérdésedben felsoroltál, minden megtalálható volt a szobámban, természetesen mindig más életfázisban. Kisgyerekkoromból leginkább egy lányhoz kötnek emlékek, aki a mai napig barátnőm. Ég és föld voltunk. Én pl. fociztam a szőke hatalmas hajasbabám fejével, ő pedig állt a puccos fehér ruhácskájában és a szomszédunk megcsodálta és megnézte az anyagát, erre ő ezt gyorsan leporolta - még a keze érintésének is a nyomát. Vele nagyon sokat fantáziáltunk, álmodoztunk, filmeket találtunk ki. Sokat rajzoltam, sportoltam, zenét hallgattam, és nagyon-nagyon sokat olvastam. Éjjel, nappal.

Kedvenc gyerekkori játékod, könyved, zenéd, kedvenc gyerekkori kajád? Ezeket is megosztod velünk?

Nagyon szivesen alkottam, babaruha varrása, szabása, gyufákból kis bútorok, figurák ragasztása, gyerekként ikebanákat készitettem, csak akkor nem tudtam, hogy ezt úgy hivják. Első legerősebb könyvélmény - Vuk, de sokat sirtam rajta. Lassie... azt is többször végigsirtam és a magyar népmesék, minden mennyiségben. Ezek az első könyves élményeim. Gyerekkorból nem emlékszem zenére, olyan 13-14 évesen kezdett érdekelni. Kaja... nagymamám kertje ugrott be, barackfa alatt állt a sátram, benne a kutyám és én, varrtam a babaruhákat, elvonulva a világtól, és vajaskenyér ugrott be paradicsommal.

Gyerekként mi volt a kedvenc elfoglaltságod a babaruhvarráson kívül? Bélyegeket, szalvétákat gyűjtöttél, segítettél a szüleidnek? Játszottál a kutyusoddal, macskákkal, szeretted az állatkákat? Figyelted a pillangókat a virágok szirmán, nézted, melyik irányban röppen fel kezedről a katicabogár, hogy abba az irányba menj férjhez?

Babázás helyett inkább tényleg a ruhaalkotás izgatott (nekik, a babáknak), bár emlekszém két kedvenc babámra is. Segitettem a szüleimnek, de ez nem volt a kedvenc elfoglaltságom, bevallom, ezt határozottan tudom, úgy éreztem, ezek a kötelességek teljesen felboritották a jó kis világomat, amelybe épp beleéltem magam. Kutyázás, macskázás minden mennyiségben, nagyinál, mert ott voltak az állatkáim, és ez elég sokáig fontos elfoglaltságom volt. Van egy történetem. Akkor nagyon rosszul éltem meg, mai szemmel jó érzéssel tölt el. Elsős gimis voltam, nagyinál, mezitláb, két copffal, csak úgy lazán öltözve, egyszercsak valaki a keritésen kiabálta a nevem, mire én a leirt módon kinézve odamentem a keritéshez, macskával a kezemben, amelyet épp ringattam, s ahol két osztálytársnőm állt, a gimiből, városból. Valamelyiknek volt szintén a faluban rokona, és eszükbe jutott, hogy meglepnek. Ők csinosan kiöltözve, kisminkelve, én meg jöttem feléjük, és éreztem, ahogy döbbenten néztek rám, olyan tekintettel, hogy ennek meg átkattant vagy mi? Ma már büszke vagyok arra, ahogy ott voltam, macskával a kezemben, mezitláb, két copffal. Az én voltam.

Milyen életút vezetett el a jelenig, milyen suliban tanultál, mik voltak az első álmok, amiket meg akartál valósítani a nagybetűs életben, gondolom, nem rögtön jött a belső terek díszítése? Egyébként most jut eszembe, külső tereket is lehet díszíteni a te kínálatoddal? Lehet-e a házak falaira óriásposztereket megálmodni, óvodák falaira óriásfákat vagy színes buborékokat kivitelezni, plakát vagy poszter formájában???

Hát, bölcsészkart végeztem Pécsett, magyar irodalom és képzőművészet szakon. De soha nem tanítottam, érdekes, most érzek affinitást hozzá, azt hiszem, mostmár érzem és meg tudom fogalmazni, mi a tanítás lényege. De szinte biztos, hogy nem fogok, túlságosan megszoktam, hogy a magam ura vagyok, én osztom be az időmet. Ezt a szabadságot nem egyszerű leadni. Aztán megszülettek a kislányaim, akkor megint tanultam egy ideig, megcsináltam a doktorátusi vizsgámat, megint az irodalomnál kötöttem ki. Pedig a munkám akkoriban a gyógyszer- illetve a reklámszakmához kötött. Azt hiszem a kreativitás juttatott el a fotogénhez. És természetesen a munkám külső tereket is érint.

Várod-e a karácsonyt s mit szeretsz benne a legjobban? Talán ezért is szép a tél olyan nagyon vagy talán Neked másik évszak tetszik a legjobban?

Hát, a karácsonyban azt szeretem, hogy előtte van a szülinapom dec.23-án, december 24-én meg a névnapom, és még a Jézuska is jön, szóval én november végétől, akkor van az idősebb lányom szülinapja, január elejéig ünnepelek. Érdekes módon több közeli barátom is decemberi, úgyhogy ez az időszak maga az ünneplés, valamint karácsonyi cég- és sulibulik sorozata. Nagyon szeretem. Úgy érzem egyébként, hogy manapság menő pocskondiázni: hogy csak stressz a karácsony, a bevásárlás, hogy semmiről sem szól, stb. Én ezzel nem tudok azonosulni. Arról szól mindenki karácsonya, ami a saját élete és értéke. Szerintem. Imádom disziteni a fát, és nálunk még mindig titokban megy. Szeretem a hangulatát, a karácsonyi diszek készítését, és mivel minden ünnepem ekkor van, nagyon szeretetteljes időszak ez számomra. Főleg az utolsó pár évben nagyon érzékeny, nyugodt, szeretetteljes karácsonyaink voltak. És remélem most is ilyen lesz!!!!!!
A nappalinkból az ablakok egy parkra nyilnak. Földszinten lakunk, nagyon szép, karnyújtásnyira a természet, a madáretetőnk a fán, miközben gyakorlatilag a város központjában lakunk. Minden évszak szépségét megéljük. Nagyon szeretek gyertyát gyújtani az ablakpárkányon, és úgy a fotelben ülve, csak úgy bámulni kifelé. Ez egyébkent főleg a karácsonyi időszakra jellemző. Akkor intenzivebb a közös pihenés.

Milyen feladaton dolgozol jelenleg s mennyire engedsz a váratlan helyzeteknek?

Most a legfrissebb egy képsorozat, gasztronómia. Japán, magyaros, gyümölcs, desszert, reggeli. Ezek az alcimek. Elég eklektikus. És egy nagy lakást kell "beképeznem". De még megvárom a bútorokat, s hogy be legyen rendezve, aztán megyünk a tulajdonosnővel kiegészitőket vásárolni, aztán függönyt, és majd ezután jönnek a képek.

Főleg fiatalok az ügyfeleim, akik születésnapokra, esküvőkre személyes, élményhez kötődő képeket nagyittatnak és vászonkép formájában ajándékoznak. Épp most van rámázason egy csajszis, 5 lány piknikezik a kápen, egymás mellett ülnek, háttal, cipőik ledobva, nagyon kedves, jó hangulatú fekete-fehér kép. Kedvelem ezeket a képeket, érezhető valami kedvesség, szeretet, van hangulatuk, történetük.
A legjelentősebb ügyfeleim a közép korosztály, illetve szintén fiatalok, akik lakást, házat épitenek, átepitenek, alkotják fészküket, s érezhető hogy fontosak számukra a részletek. Emocionális intelligenciára, igényre utal az, hogy másképp, eredetien, miközben nem mutogatóan, felvágva akarják terüket kialakitani.
Idősebb klienseim csak közvetve voltak, minthogy gyermekeik megajándékozták őket.

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

Hm.... hát..... nekem nincs három kívánságom.