Juhász Illés felsorolhatatlanul sok szerepet alakított már színészi pályafutása során. Játszott színpadon, tévésorozatban: a Família Kft.-ben, sőt, előtte az Angyalbőrben is láthattuk őt.
Hitelesen alakít mindenfajta szerepet, ha kell, a hasunkat fogjuk a nevetéstől, ha megszólal, ám búslakodni is tudunk, ha szomorkodni látjuk őt. Játéka őszinte, színes, szórakoztató, ÉRTÉKET AD AZ ÉRTÉKHEZ, egyéniségével valahányszor elvarázsol bennünket.
Ki ne emlékezne a Família Kft.-ben Illés alakítására, amikor a sorozatban az apja mindig fejencsapta, s a „Vili, te nagyon hülye!” megjegyzéssel díjazta, mi mindenkinél jobban imádtuk őt. S bármit játszik ma is, a szívünkbe vési be magát alakításaival.

Hol születtél, hol nevelkedtél fel, költöztetek-e a gyermekkorod során? Ha igen, hogyan érintett ez Téged, nem volt nehéz elhagyni a szülői házat, barátokat, ill. gyermekként új helyre költözni és új barátokat szerezni?

Szegeden születtem, 6 éves voltam, amikor Budapestre költöztünk, az általános iskolát már itt kezdtem. Nagyon nehezen éltem meg, hogy el kellett jönnöm, ott voltak a barátaim, itt nem ismertem semmit és senkit. A szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom a mai napig, a szülői házat már felnőtt fejjel hagytam el, de még utána is számos alkalommal előfordult, hogy átmenetileg náluk laktam.

Jártál-e bölcsibe, oviba? Szerettél-e óvodába menni reggelente vagy könyörögni kellett?
Emlékszel-e ezekből az időkből jóra, rosszra?

Bölcsődébe nem jártam, csak oviba. A jelemre sajnos már nem emlékszem, talán az Anyukám még igen. Valószínűleg azért sem, mert nem szerettem oviba járni, mint ahogy később iskolába sem. Így felnőtt fejjel visszagondolva: éretlen gyerek voltam.

Milyen volt az általános suli? Volt-e kedvenc és utált tantárgy?

Az általános iskolát már nem ott fejeztem be, ahol elkezdtem. Az első három év rémes volt, azt sem tudtam hol vagyok. Állandó félelemben éltem és hiányoztak a szüleim. Az új iskolába azonban már szerettem járni és a tanulmányi eredményem is sokkal jobb lett. A matekot nagyon utáltam, a tesit és a magyart szerettem.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Ha a felnőttek megkérdezték tőlem, hogy: „Mi leszel, ha nagy leszel?” A gyerek Illés azt válaszolta, hogy: „Vagy világhírű teniszező vagy színész lesz belőlem.”

Mik voltak a hobbijaid gyermekként? Sportoltál? Gyűjtögettél? Voltak háziállatkáid: cica, kutya, aranyhal?

Volt idő, hogy a létező összes sportot kipróbáltam, de végül a teniszt és a kajakot választottam, hosszú évekig űztem mindkettőt. Sosem gyűjtöttem semmit. Díszhalaim voltak. Nagyon büszke voltam rá, amikor sikerült ívásra ösztökélni őket, mert a bettákat nagyon nehéz szaporítani.

Voltak-e kedvenc mesekönyveid? Kedvenc elfoglaltságod? Imádott ételed akadt-e vagy cukor cukorral jöhetett csak szóba?

Kedvenc mesekönyvem címe: A világ leggazdagabb verebe c. könyv volt. Kedvenc szórakozásom a húgom verése volt. Mint minden gyerek, imádtam az édességeket, az igazi kedvenc azonban a nagymamámmal együtt készített KRÉM volt. Sajnos a receptje nagymamám halálával feledésbe merült.

Milyen volt a középsuli? Szerelem, bulizás, mozizás, tanulással fűszerezve?

A középiskolás évek sok lógással, bulizással, csajozással teltek. Így sajnos a tanulásra már nem maradt időm. Amit ma már persze bánok.

Hogy teltek a vakációk: kirándultál, brigádoztál, nagyszülőknél csintalankodtál?

Sokat jártam a szüleimmel az Esztergomban lévő telkünkre, ahová ma is szívesen megyek és így vannak ezzel a gyerekeim is. Máig emlékezetesek az úttörőtáborok, később pedig ki nem hagytam volna az építőtáborokat.

Mi jött ezután? Rögtön a színészet vagy másfele is kacsingattál? Hogy jött aztán a tévéfilmsorozat az életedbe?

A középiskola után az Arany János Színház stúdiójában tanultam a színészmesterség alapjait, majd két év után jött az Angyalbőrben című tévéfilmsorozat. Ezután egy évet jártam a Gór Nagy Mária Színitanodába, ahol megkaptam a Színész I. képesítést. És jött a Família Kft. hét évig tartó időszaka, közben azonban igyekeztem színházban is játszani. Immáron pedig tíz éve vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja.

Külföldön is játszottál? Mire vagy a legbüszkébb: szerepre, egy nehéz döntésre az életedben, valakire?

Komolyan soha nem jutott eszembe, hogy külföldön próbáljak érvényesülni, talán oka ennek az is, hogy a színészet nagyon nyelvhez kötött, a nyelvekben pedig soha nem brillíroztam, köszönhetően a már említett középiskolás éveknek is. Legbüszkébb pedig nem a szakmai sikerekre, eredményekre, hanem a három lányomra vagyok.

Mik a terveid a közeljövőben? Egy jó kis szerepet eljátszani, egy jó kis egzotikus szigeten a családdal pihenni, élvezni a nyarat a lehető legegyszerűbb módon?

Túl vagyunk egy költözésen, idén már nincsenek hasonlóan nagy szabású terveim… Viccen kívül azonban: nyáron Klagenfurtban vendégszerepelünk az Aida című musicallal. És hogy mit tartogat a jövő évad, még nem tudom… Hiszen éppen egy igazgatóváltás után vagyunk.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Most valami igazán okosat kellene mondanom, de nem tudok. Legyenek nagyon boldogok és próbálják jól érezni magukat mindig. Éppen akkor és éppen ott, abban a percben, helyzetben, és mindig ott, ahol vannak. Sose vágyódjanak más után és máshová. Az élet szép és olyan gyorsan telik, inkább élvezzék minden pillanatát!