Otthonosan mozog az egész világban, ha kedve szottyan, franciául, angolul, németül énekel – s vagány megjelenésével, sikerízű dalaival, dinamikus, szárnyaló videóklippjeivel az ujja köré csavarja az európai tiniket.
Számára nincs lehetetlen, még akkor sem, ha neki sem egyszerű utat törni a siker felé.
A siker lehet tiszavirágéletű, s fémjelezheti egy ember életpályáját is. Ivan az utóbbira esküszik, s minden tettét, lépését jól átgondolja.

Magasra tette a mércét, amit csinál, az tiszta, teljes és lenyűgöző.
Zenéjét élvezet hallgatni, IVAN című CD-je megállás nélkül foroghat a korongon – mindig újdonsággal lep meg bennünket a talányos zene, a gazdag és érzelmekkel teli dalszöveg, s a tény: hogy a fiatal énekes a lelkét is megmutatja, miközben énekel.

IVAN gyermek és kamaszkora izgalmas, kalandos, tartalmas. Akár az élete.
Meséljen hát nekünk mindenről!

Hol születtél, hol nőttél fel, mennyire emlékszel az első törpeéveidre, milyen konkrét emlék maradt meg benned a leg-legparányibb korodból?
Magyarországon születtem; három évesen kerültem ki családostul Németországba, ahol közel kilenc évet töltöttem.
Mindig is eleven, a határait feszegető srác voltam. Rosszalkodásban, csínytevésben nem szenvedtem hiányt, ám igazán nagy bajt sosem okoztam. Inkább magam sérültem, sokat betegeskedtem.

Jártál-e bölcsibe, oviba, vigyázott-e Rád dadus, nagymama? Emlékszel-e az ovis jeledre, az ovis barátokra? Mik voltak pici gyermekként a kedvenc játékaid?
Bölcsődébe és óvodába már Németországban jártam. Állítólag az óvónők kedvence voltam. Egyiküknél – mivel már nagyok voltak a saját gyerekei – sokat hétvégéztem a telkükön. Anyai nagymamám is sokat volt kint velünk, mert szüleim mindketten dolgoztak, így jól jött a segítség.
Az óvodában a ceruza volt a jelem. Nem hiába, hiszen eminens tanulóként, a későbbiekben sokat körmöltem. Manapság többet gépelek, de az írás iránti vonzódásom töretlen maradt, ami leginkább dalszövegeimben és verseimben jut kifejezésre.
Szerencsére más gyerekekkel ugyanolyan jól el tudtam játszani, mint egymagamban. Mindenfajta játékkal elvoltam. Nagy kedvenceim mégis a He-Man-figurák voltak; szinte az egész kollekció megvolt.

Van-e testvéred? Voltak-e háziállatkáid (kutyus, cica, aranyhal, aranyhörcsög)?
Van egy négy évvel idősebb nővérem, akivel kiemelkedően jó a kapcsolatunk. Ráadásul egyben a kisfia keresztapja is vagyok.
Németországban volt egy aranyhörcsögünk, de annyira nem voltunk jóban, mert a nővéremen kívül mindenki mást megharapott. Később, itthon volt két ékszerteknősöm, Matild és Dönci. Macskát mindig is szerettem volna, de mivel édesanyám allergiás rájuk, ez a kívánságom nem teljesült.

Milyen volt az általános suli: szeretted, volt utált tantárgy? Hol jártál általános suliba? Egyedül mentél reggelente, vagy busszal, autóval, szülővel?

Bár tudom, sokan nem így élték/élik meg, én nagyon szerettem iskolába járni.
Az olthatatlan tudásvágyam mind a mai napig megmaradt.
Azt szoktam mondani, hogy sok mindenhez nem értek, de gyorsan tanulok.

Az alsó tagozatot Németországban jártam ki. Lehet, hogy azért, mert egy kisvárosban laktunk, de ott valahogy sokkal természetközelibb oktatás folyt. Bár nem szerettem túlságosan, de volt olyan tantárgyunk, hogy iskolakertészet. A rendszeretet, a pontosság, a munka iránti szeretet ott nevelődött belém. Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy huzamosabb ideig egy másik kultúrában is élhettem.

Mivel az iskola ötpercnyi gyalogolásra volt a lakásunktól, így reggelente egyedül, vagy nővéremmel mentünk suliba.

Mik voltak a hobbijaid, jártál-e önképző körökbe: sportolni, énekkarba, barkácsolni, informatika körbe?

A zene, az ének, a színpad világa amióta az eszemet tudom vonzott. Az óvodában is az első sorból énekeltem, hegedülni tanultam (azt később abbahagytam), aztán az iskolai énekkar oszlopos tagja lettem. Informatikával később, a gimnáziumban kezdtem el foglalkozni, ott viszont annál intenzívebben.

Mi jött ezután: kamaszélet, szerelem, középsuli, bulizgatás, mozizás? Milyen középsuliba jártál, nehéz volt, érdekelt?

Gerincbetegségem miatt kamaszéveimet, pontosabban a középiskola éveit egy fűzőbe zárva töltöttem. Így kevesebbet jártam el. Helyette rengeteget olvastam, zenét hallgattam, külföldi dalokat tanultam, művelődtem.

Mivel a Halak jegyében születtem, előszeretettel szárnyalok, s könnyebb elcsavarni a fejemet. Az első csók is igen korán, hatévesen, egy német kislánnyal csattant el. Persze amilyen gyorsan a magasba tudok emelkedni, ugyanolyan könnyedén zuhanok a mélységbe is. Ezeket megélni nem mindig egy élmény, az érzelmekben való gazdagság, a boldogság és a szenvedés megtapasztalása ellenben igen jól jön egy magamfajta művészembernek.

Moziba járni nekem mindig egy kisebb ünnep, olyankor valamiféle varázslat fog el. Arról nem is beszélve, hogy a főként angol nyelvű filmek eredeti nyelven való megnézése sokban hozzájárult az angoltudásom fejlődésében.

Hogy teltek a nyaraid: Balaton, brigádmunka, barátokkal bulizgattál, táboroztál vagy szülőkkel???
Gyerekkorom nyarait Leányfalun töltöttem nővéremmel és keresztanyámmal. Neki nincsen gyermeke, így minket látott el minden széppel és jóval. Szüleim sosem voltak táborozós vagy kempingelő alkatok, ezért az én életemből is kimaradtak az ilyen jellegű megmozdulások. A nyári vakáció alatt viszont állandóan gyereksereg vett bennünket körül, úgyhogy bőven akadt játszótársam.

Mi volt a kedvenc könyved, zenéd, ételed gyermekként-kamaszként? Néztél-e sokat tévét, ha igen, mit: filmeket, koncerteket, sportműsorokat???
Mind a mai napig A kis herceg a kedvenc olvasmányom. Nyilván gyerekfejjel a történet ragadt meg, felnőttként pedig a mögöttes tartalmak is értelmet nyertek.
Megboldogult ifjúkoromban számtalan zenés mesejátékot hallgattam, az abszolút kedvencem az Óz, a nagy varázsló volt. Aztán tizenkét évesen meghallottam Whitney Houston hangját, ami egy visszafordíthatatlan lavinát indított el bennem. Ettem-ittam a dalait, rongyosra néztem a koncertfelvételeit, s mindeközben sok másik előadóval is megismerkedtem.
A szombat délelőtti és hétvégi rajzfilmek nélkülem nem kerültek levetítésre, aztán még rákaptam egy pár sorozatra is. A Csillagok háborújának három részét nem is emlékszem hányszor láttam, az biztos, hogy szokásommá vált minden évben legalább egyszer, újból megnézni. Ebből is tisztán látszik, mennyire kerültem a szórakoztatóipar hatása alá, s ettől még ma sem szabadultam (na, nem mintha szeretnék).

Hogyan jött az énekesi pálya, milyen nyelven énekelsz tulajdonképpen legszívesebben? Hány nyelven énekelsz összesen? Mikor léptél fel először pódiumon?
Tudatossá tizenkét éves koromban vált, amikor felcsendült a Több, mint testőr című film végén az I Will Always Love You, Whitney Houston előadásában. Onnantól csak ez a cél lebegett a szemeim előtt. Közben rájöttem, nem is olyan egyszerű, mint azt képzeltem, de nincsen olyan hely az egész világon, ahol szívesebben vagyok, mint a színpadon.
2001-2005 között öt promóciós lemezt készítettem. A közel száz dalt hat (angol, francia, magyar, német, olasz és spanyol) nyelven, különféle zenei stílusban énekeltem fel. Mivel a popzene a kedvenc műfajom, annak a nyelve pedig az angol, amit ráadásul a világon szinte mindenütt megértenek, ezért talán az adja magát leginkább; de ahogy egy jó édesanya sem tesz különbséget gyerekei között, így én sem rangsorolnék.
Tizenhét éves koromban kezdtem el a komolyzenei hangképzést. Fél évre rá bejelentettem akkori mesteremnek, hogy a szalagavatónkon két dalt szeretnék énekelni. Judit néni se köpni, se nyelni nem tudott. Végül szívvel-lélekkel felkészültünk a megmérettetésre, aminek nemcsak az emlékét, de a felvételét is féltve őrzöm.

Mi jött a sulik elvégzése után: főiskola, egyetem, ha igen, hol, külföldön, Magyarországon? Tanulás közben is már énekeltél? Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályafutásod kapcsán? S mit tervezel idei-jövő évben?
Lírikus tenor hangom egészen huszonegy éves koromig nem akart beállni. Ezért a köztes időben elvégeztem a Külkereskedelmi Főiskola Európai Unió Szakát, s mellette vállalatmenedzseri diplomát is szereztem a franciaországi Université de Picardie Jules Verne-en.
A francia nyelv – amit még Németországban kezdtem el tanulni – állandó kísérője életemnek. Még egyetemistaként beneveztem a Budapesti Francia Intézet által megrendezett, országos sanzonversenyre, amit megnyertem. Ez egy visszaigazolás volt, hogy nemcsak én, hanem mások is a pályára valónak ítéltek. Innen már nem volt visszaút…
Nem is annyira büszkeségnek mondanám, inkább boldoggá tesz, hogy a múlt év szeptemberében megjelent szólólemezem által, egy olyan zenei anyaggal mutatkozhattam be a hazai közönségnek, ami ízig-vérig engem tükröz: a gondolataimat, az érzelmeimet, az egész lelkemet.
Jelenleg a nyári fellépések, az azokra való folyamatos tréning foglal le leginkább. Ősszel egy következő kislemezzel, azzal együtt pedig egy új videoklippel tervezünk kijönni. Jövőre pedig töviről-hegyire szeretném bejárni az egész országot, hogy ne legyen olyan szeglete hazánknak, ahol még nem találkoztam a helyi közönséggel. Kívánom, hogy mielőbb találkozzunk!!!

Most mik a hobbijaid, szenvedélyeid, ha van időd, mit csinálsz a legszívesebben? Utazol, főzőcskézel, sportolsz, sütteted a hasadat, pihensz, tengerparton üdülsz?
Könnyű helyzetben vagyok, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Emellett rendszeresen sportolok, biciklivel járom a várost, imádok lubickolni a vízben, más országokat és kultúrákat felfedezni, emberekkel megismerkedni…egészségesen és boldogan ÉLNI!!!

Mit üzensz a gyermekeknek?
Szerintem az életben a legfontosabb, hogy úgy valósítsuk meg az álmainkat, hogy mások ne lássák ennek kárát. Dolgozzunk meg mindazért, amit szeretnénk magunkénak tudni, higgyünk abban, hogy képesek vagyunk rá, s mindezt kellő alázattal tegyük minden és mindenki iránt.