Bársonyos hangját hallhattátok már a tévében, a hírhedt Szigeten, koncerteken, klubokban és nem utolsósorban a saját CD-jén is. A jazz világában tört elő sajátos hangzású dalaival, és rövid idő alatt megbűvölte a közönséget, a szakmát, a vájtfülűek táborát.
Csodabogárnak nevezném a fiatal tehetséget, mivel nem csak a zene világában érzi otthonosan magát, hanem az informatika rejtélyes dimenzióit is egyetemi szinten tanulmányozza.
Hogy ki is ő valójában, erről egész egyszerűen a saját honlapján olvashattok többet.
A jelige: www.harcsaveronika.hu Amiről viszont csak nálunk olvashattok, az a gyermekkora és kalandos vallomásai.

Hol születtél és hol nőttél fel? Költöztél-e gyermekkorod során?

-- Budapesten születtem. A szüleim budai lakása gyönyörű helyen volt. Csodálatos kilátás nyílt a szemközti hegyre, és olyan közel volt az erdő, hogy néha még őzek is letévedtek az utcánkba. De sajnos ez a lakás pici is volt, úgyhogy négyéves koromban, amikor a húgom született, kiköltöztünk Budakalászra, egy nagyobb házba.

Jártál-e oviba, bölcsibe, volt-e pótnagyi minikorodban az életedben?

-- Bölcsödébe is, óvodába is jártam, bár a bölcsit jobban szerettem. Az ottani dadusomra, Anci nénire jól emlékszem, és bármilyen hihetetlen, a bölcsis barátaimmal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Mi volt a kedvenc és utált tantárgyad a suliban? Milyen volt a legrosszabb jegyed a biziben?

-- Nagyon szerettem a matekot és a fogalmazás órát. Imádtam kalandos történeteket írni például az ufókkal való találkozásaimról. Néha annyira beleéltem magam egy történetbe, hogy el is hittem, a kaland tényleg megtörtént.
A legnehezebb pillanatokat az iskolában a tornaórák jelentették, mert bár szerettem futni és szertornázni, a labdajátékokhoz sosem volt érzékem, kislabdadobásból pedig egyenesen én voltam a legrosszabb az osztályban… Ebből mindig hármast kaptam.

Mi volt a kedvenc meséd, rajzfilmed, dalod, együttesed apró leányként, illetve tiniként?

-- Kedvenc mesém a Kippkopp volt, újra és újra elolvastam a gesztenyeember összes történetét. A rajzfilmek közül nagyon szerettem a Nils Holgersont. Ebben a mesében egy manóvá zsugorodott kisfiú beutazza a világot Márton lúddal és a vadludakkal.
A kedvenc énekesem iskolás koromban Michael Jackson volt. A szobám tele volt poszterekkel, és gyűjtöttem minden róla szóló hírt. Egyszer még rajongó-levelet is írtam neki, igaz, németül, mert angolul akkor még nem tanultam. A zenéjét egyébként ma is nagyon szeretem.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

-- Sokáig szerettem volna űrhajós lenni vagy ufókutató. Éneklésre akkor még nem gondoltam, mert nem hittem, hogy jó hangom lenne.

Voltak-e csínytevéseid, rosszalkodtál-e, lenyírtad-e a babáid haját, tönkrevágtad-e szüleid féltett kincseit?

-- Sokáig igazán jó kislány voltam, aztán ötödikben nagyon hirtelen megváltoztam. Más osztálytársakkal kezdtem barátkozni, mint addig, nem törődtem a tanulással, le is romlottak a jegyeim. A szüleimtől azon a karácsonyon matek gyakorlófüzeteket kaptam ajándékba, így akarták visszaadni a kedvemet a tanuláshoz.

Hová jártál középsuliba? Akkoriban már énekeltél? Mik voltak tiniként a hobbijaid? Sportoltál, rajzoltál, táncoltál, horgoltál, sakkoztál, lovagoltál?

-- A budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumba jártam speciális matematika tagozatra. Olyan sok matekóránk volt, hogy az osztályból nagyon sokan, a matektól teljesen elütő hobbiba menekültünk délutánonként. Többen zenéltünk, tánciskolába jártunk, volt, aki festeni kezdett. Engem a zene és a tánc érdekelt a legjobban, de nagyon szerettem a gimis színjátszó szakkört is.

Milyen családról álmodsz? Szeretnél minél hamarabb családot alapítani vagy először jön a pályafutás, énekesnői hivatásod kiaknázása és azután a békés családi élet?

-- Több gyereket szeretnék, és nagyon örülnék, ha egyszer ikreim születnének. Az erdőhöz közel, kertes házban szeretnék élni a családommal. A következő években még biztosan az éneklésre koncentrálok, mert úgy érzem, most ennek van itt az ideje. Sokat próbálok a zenekaraimmal, énekórákra járok, fellépéseim vannak, dalokat írok, ez kitölti a napjaimat. No és előbb egy férj sem ártana a családalapításhoz…

Külföldön is szeretnél ismertté válni vagy inkább magyar pódiumokon kívánsz maradandót alkotni?

-- Először is tanulni szeretnék kijutni külföldre, mert Nyugat-Európában nagyon jó jazz-iskolák vannak. Külföldi fellépéseim már most is akadnak, ezeket nagyon szeretem, mert a turnék során gyönyörű helyekre jutok el, és az utazás mindig feldob. Jó lenne, ha rendszeresen léphetnék fel más országokban is, de itthon is nagyon jó közönség elé állni.

Mit jelent számodra a karácsony? Várod a Jézuska ajándékait? Mi mindent tett már életed során a fa alá s minek örültél a legjobban?

-- Hiába vagyok huszonnégy éves, a karácsonyt még mindig úgy várom, mint négyéves koromban. Ez persze annak is köszönhető, hogy a szüleimmel ugyanúgy ünnepelünk, mint húsz éve. A húgommal szigorúan a gyerekszobában várjuk, amíg a nappaliban az angyalkák feldíszítik a fát, és meghozzák az ajándékokat.

Legkedvesebb ajándékom óvodás koromban egy rózsaszín zenélő számológép volt. A szüleim nagyon örültek, hogy úgy lelkesedem a számológépért, pedig engem igazából az hozott lázba, hogy ha bekapcsoltam, felcsendült a Für Elise…