Gerner Csaba kapta az idén Vörösmarty Gyűrű-díjat, amit évente titkos szavazással a társulat ítél oda.

A tehetséges színész szerény is, s a díj hallatán inkább meglepődik és zavarba kerül, mintsem hogy szétvetné a büszkeség. Gerner Csaba az álmaiban, a zsigereiben, a gerincében is igazi színész, tiszteli a hivatását, a pódiumot és a színház iránti őszinte szeretete csiszolatlan kincs, amiből formázni lehet: mindenfajta szerepet. Mert Csaba nyitott, érdekes és laza személyiség – ha játszik, önmagából is merít s a szerephez mindig hozzáadja a saját értékeit.

A fiatal színész december 21-én ünnepli a születésnapját. Isten éltesse őt!

1. Hol születtél, hol nőttél fel, városon, vidéken, panelben, kertes családi házban? Milyen emlékek bukkannak fel a leg-legparányibb korodból?

- Kiskunhalason születtem, ott is éltem, tanultam 18 éves koromig. Panelben laktunk, aminek hatalmas előnye mindenképpen a rengeteg gyerek volt. Nagyon jó játékokat találtunk ki, sőt két szomszédos lakótelep „háborúban” is állt egymással, úgyhogy nagyon mozgalmas gyermekkorom volt. Mindig megvolt a focicsapathoz a létszám, vagy az éppen aktuális játékhoz mindig elegen voltunk. Ebből az időszakból sok-sok emlékem van, de hogy a legparányibb koromból... Talán az anyukám, amikor vár a lefekvéskor és kitárja a karjait, mosolyog rám, és hív aludni.

2. Jártál-e bölcsibe, óvodába, meg tudnád-e mondani még az ovis jeledet?

- Bölcsibe nem jártam, óvodába igen, de sajnos nem emlékszem a jelemre, de ha nagyon megerőltetem magam, akkor a gomba ugrik be, de nem mernék rá megesküdni, hogy az volt.

3. Milyen volt az általános suli? Szerettél tanulni? Volt kedvenc és utált tantárgyad? Szerettél borsot törni a tanítók orra alá vagy inkább a kiscsajok haját húztad meg? Esetleg szelíd, jámbor fiúcska voltál?

- Nem nagyon szerettem iskolába járni, és tanulni sem. Matematika tagozatos osztályba jártam, úgyhogy rengeteg matekóránk volt, amit nagyon kedveltem is, az irodalmi érdeklődés csak középiskolában alakult ki nálam. Tantárgyat nem utáltam, legfeljebb az azt tanító tanárral nem jöttem ki túl jól. Mondhatni nagyon rossz gyerek voltam, de sosem voltam szemtelen vagy tiszteletlen a felnőttekkel, inkább a társaimat „szekáltam”. A lányokat sem bántottam, úgy neveltek, hogy inkább megvédeni, mint bántani kell őket. Így utólag azt mondom, hogy ki lehetett bírni a sulit.

4. Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

- Építész vagy pszichológus szerettem volna lenni, de mivel nagyon bénán rajzolok ezért az építészetről gyorsan lemondtam, a pszichológia iránti érdeklődésem, és a tanultak pedig nagyon jól felhasználhatók a színészetben.

5. Mi volt a kedvenc mesekönyved, játékod, ifjúsági regényed, hobbid? Gyűjtöttél-e bélyegeket, matchbox autókat, játszottál-e indiánosat a barátaiddal?

- Kedvenc mesekönyvem egy indonéziai, indiai meséket egybegyűjtő mesekönyv volt. Kedvenc játékom a humó-fogó (két csapat van az egyik elbújik, a másik keresi, ha megvannak, akkor meg is kell érinteni őket), Ifjúsági regényt rengeteget olvastam, nagyon szerettem Verne Gyulát, a sci-fi és fantasy könyveket, de a nagy klasszikusokat is.
Bélyeget, matchbox-okat gyűjtöttem, még most is megvannak az albumaim, de az autók már rég szétestek.
Indiánosat nem játszottam, nem szerettem a cowboy-regényeket, sem a western-filmeket, és a mai napig elkapcsolok ha ilyen jellegű filmmel találkozok a TV-ben.

6. Kellett segítened a szüleidnek? Mi volt a te feladatod: porszívózás, mosogatás, szobád rendben tartása, kerti munka, autómosás?

- Igen! Leginkább a bevásárlás, és a porszívózás volt a feladatom, persze a szobámat is rendben kellett tartanom, de bevallom nem vagyok, és nem is voltam rendmániás.

7. Milyen volt a kamaszkor? Mikor voltál először szerelmes? Bulizós, mozizós vagy sportolós tipus voltál – mire fordítottad a legtöbb idődet?

- Nagyon szerettem azt az időszakot, rengeteg barátom volt, akkor kezdtem el egy rockzenekarban énekelni, majd gitározni. Az első igazi szerelem 16 éves koromban toppant be az életembe. Mivel egy rockzenekar tagja voltam, elég sokat buliztunk, sokszor mi szolgáltattuk a zenét hozzá, és így erre fordítottam az időm nagy részét is, de mindeközben tornaedzésre is jártam.

8. Hogyan lett Belőled színész? Már a középsuliban is megmutattad színészi tehetségedet? Volt-e amatőr színjátszókör a suliban, környezetedben?

- Sohasem jutott eszembe, hogy színész leszek, nem is akartam az lenni, mindig csak a zene érdekelt. Egy véletlen kapcsán lettem színész. A rockbandánkat felkérték, hogy újítson fel egy régi rockjátékot, ami a békéről szól. A próbatermünk egy amatőr gyermekszínjátszó csoport mellett volt, onnan átjött a csoport vezetője, és megkérdezte, hogy mi ez amit próbálunk, elmondtuk neki, és annyira megtetszett neki a zene, és az ötlet, hogy azt mondta megrendezi nekünk. Csak később tudtam meg, hogy a csoport vezetője Soltis Lajos, aki az egyik legjobb színész-rendező volt az országban (sajnos egy tragikus autóbalesetben elhunyt), ő indított el a színészi pályán.

9. Mi volt az első komoly szerep, ami kihívást jelentett számodra, ami megdobogtatta a szívedet?

- A Vörös Malom c. musical-ben a reppelős ördög (Rex adjutánsa).

10. Hogyan indult a nagybetűs élet? Rögtön színészkedtél? Mikor kerültél ehhez a színházhoz s hol mindenütt szerepeltél még és szerepelsz most is?

- Rögtön színészként kezdtem el dolgozni, amint elvégeztem az iskolát. Szfvárra 6 éve kerültem, szabadúszóként dolgoztam eddig, de az idei évben leszerződtem a színházhoz. Ezen kívül igen sok helyen felléptem/fellépek nehéz, és hosszú lenne mind felsorolni.

11. Milyen a kapcsolatod a rajongóiddal? Lehet-e laza barátság rajongó és színész között? Vannak-e cimboráid, barátnőid a rajongóid között? Van-e kedves emléked egy igazi rajongóddal kapcsolatban?

- Van néhány rajongóm akivel váltunk egy-egy e-mailt, ha ez nevezhető laza barátságnak, akkor azt mondom igen. Egyébként sok kellemes emlékem van, az egyikük például, ha külföldön jár, mindig meglep az adott ország csokijával, ami mindig nagyon jólesik.

12. Melyik ország vonz Téged a legjobban? A világ melyik tájékán tudnád még elképzelni az életedet simán, lazán? S mondd, ha még egyszer születnél, mit csinálnál másképpen?

- Nagy kedvencem Spanyolország, azon belül Barcelona, ott el tudnám képzelni az életemet.

„Ha újra megszületnék, akkor is így élnék...” mondja egy rockzenekar. Én sem változtatnék semmin.

13. Mit üzensz az olvasóinknak?

- Csak lazán, de mindig előre, sohasem hátra!