GALÁN GÉZA J. neve nem ismeretlen előttünk. Őt látjuk a tévében, a színpadon.... fiatalos lendülete, talpraesettsége magával ragad minket.
Nyitott a világra - egyik karjával a felhőket terelgeti, a másikkal a földet érinti meg. Ahogy ő fogalmaz: szeretné megváltani a világot. Én meg azt mondom, próbálja is meg!
A művészetben máris határokat feszeget, ajtókat tár ki, megosztja velünk a fényes napsütést és a legnagyobb vihart is megmutatja nekünk.

Hol születtél, hol nőttél fel: városon, falun, kertes házban, panelben? Emlékszel-e még a legapróbb korodra, bejön-e valami érdekes emlék?
Pozsonyban, Szlovákiában születtem, és ott is nőttem fel, 14 éves KOROMBAN költözött át a család Budapestre. Egy belvárosi lakásban éltünk, a Mihály kapu alatt, Pozsony legszebb utcájában…minden közel volt és minden A magyar történelemmel átitatott.
Sok emlékem van, de csak úgy nagyjából 3-4 éves koromból… ahogy korcsolyáztunk télen egy befagyott tavon, vagy ahogy egy egyesült államokbeli körutunk alkalmával, Lake Hopp-on nem tudok elaludni, mert annyira hangos a tücsökzene…szóval fel tudnék eleveníteni jónéhány emléket, DE A GYEREKKOROM SOKKAL INKÁBB EGY HANGULAT, MINTSEM TÖRTÉNÉSEK SOROZATA.

Jártál-e bölcsibe, oviba, meg tudnád-e mondani az ovis jeledet?
Oviba jártam, és nagyon nem szerettem a szigorú szemű óvónénit, sokat sírtam eleinte, de aztán hamar találtam egy-pár barátot, és onnantól kezdve már sokkal jobb volt a helyzet. A jelemre-bevallom, nem emlékszem.

Mit válaszoltál gyerekként a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre? Szerettél-e tanulni? Volt-e kedvenc és utált tantárgy?
Hu, hát erre se emlékszem, katona biztos akartam lenni, mert én félős kissrác voltam, és akkor a katona az olyan megnyugtató foglalkozásnak tűnt, de komolyan foglalkoztatott a fagylaltárusi hivatás is.
Tanulni, furcsamód nem szerettem, gondolom ezzel egyedül vagyok. De szerettem iskolába járni. Kivéve amikor számonkérés volt. Mindig is inkább humán beállítottságú voltam…matek, fizika…nem voltak a kedvenceim.

Mi volt a kedvenc játékok, mesekönyved, zenéd?
Én már a Hi-men, G.I.Joe korszak gyermeke voltam, ment a dizs-dizs bunyózás szájjal kreált hangeffektettel. Az alap azért a Lego volt, azt imádtam. Ha van valami kreativitásom, azt onnan szereztem, mert mi soha nem eredetit vettünk, mindig csak örököltem, és úgy tákoltam össze a saját kis Lego-sztoriaimat. Még számolni is úgy tanultam meg, Lego-figurákat számolgatva.

Mesekönyv…Tesz-Vesz város, mindenképp, Andersen mesék, meg szerettem a „kis karácsonyi mesekönyvem”-et is…gyönyörű rajzok voltak benne…

A zenét én gyerekkoromban csak a szüleimen keresztül élveztem, rám erőltették a zenei ízlésüket, szóval önálló Pap Rita korszakom nem volt. De a felnőtt zenéket már akkor is szerettem. Apuéknak nagyon jó a zenei ízlésük, szóval jó helyen szocializálódtam.

Mik voltak gyerekkori hobbijaid? Jártál-e horgászni, korcsolyázni, szánkózni, biciklizni vagy már modernebb időket éltünk akkoriban, volt már gÖrdeszka és szörfözés a Balatonon?
Pecázni néha… amikor falun voltunk nagyiéknál.. de inkább ez a focizós vonal voltam, mindig is. Később bejött a görkorcsolya, de sikeresen eltörtem mindkét csuklómat - váltottam, értelmiségi lettem, rizikó nélkül. Viccet félretéve, óriási mozgásigényem volt mindig is, minden sportot kipróbáltam, karate (az első komolyabb verésig bírtam..), ping-pong, kosár, úszás, kajak, minden.

Ja, és világhírű hógolyó-bajnok vagyok
.

Jártál-e nyáron táborozni, cserkészkedni, kirándulni? Szülőkkel vagy a sulival?
Nyári táborozás helyett a nyarakat általában a nagyszüleimnél töltöttem. Sokat jártunk ki a Dunához, fürödtünk, bicikliztünk, almát ettünk a gyümölcsösben, de sokat kellett dolgoznunk a kertben, tehát nem csak a hasunkat süttettük. Ezek a nyarak nagyon szépek voltak. A nagyi rácsos almás sütije, az a nyugodt levegő ami napnyugta után a nyári estéknek megadta azt a szívszorító hangulatát… mennyit álmodoztunk ott a testvéremmel… nagyon jó nyarak voltak.

Milyen volt a kamaszélet? Mikor voltál először szerelmes? Akkoriban még szívesen tanultál vagy inkább bulizgattatok, zenélgettetek, színjátszókör növendéke is voltál?
Hát a kamaszéveIm idejére már belecsaptam a lecsóba. Szívesen tanultam, de mivel jól fogott az agyam, otthonra nem sok maradt, és akkor már mehetett a buli, a bandázás, a sport, sokat zenéltünk, több zenekarom is volt és 15 éves koromtól Földessy Margit stúdiójába jártam. Az mind közösségileg, emberileg mind szakmailag a legfontosabb közeg volt… onnan válogattak be az életképekbe és ott szereztem a legfontosabb barátaimat is.

Hogyan kerültél a professzionális színjátszás világába, édesapáddal is játszottál már együtt?
Hát hogy professzionális vagyok-e azt nem tudom, de ebből élek, az biztos. Mint említettem Földessynél kezdtem, de már jóval előtte szavalóversenyeket nyertem, a rádió szilveszteri adásában szerepeltem, apuval közösen is…szóval hamarabb belecsöppentem ebbe a világba.
Aztán érettségi után nem a színész szakra, hanem a televíziós műsorkészítőre vettek fel, ott idén diploMázom. Nagyon élvezem a rendezést, és a tv-műsorkészítést,-műsorvezetést.

Mik a kedvenc szerepek? Van olyan is, amire valamiért nagyon-nagyon szívesen emlékszel vissza? Van olyan is, amire esetleg nem szivesen emlékszel vissza?
Én színházban csak fiatalon játszottam, most már pár éve csak az Életképek van. De Shakespeare Demetriusát nagyon élveztem, vagy Pöltner:Hajmeresztőjében is szerettem játszani.

Mik az idei tervek? Átlátod már az egész évet – lesz sok munka?
Az idei terv: megváltom a világot... Sok munka lesz, de azt így előre soha nem látom. Életképek van, mellette az M1-eN műsort vezetek, szombat délben, Fogadóóra a címe, egy oktatási magazinműsor, most pedig a Számlával Milliókért havi adását is vezetem.

Mit csinálsz, amikor nem színészkedsz, mik a jelenlegi hobbijaid?
Hobbim a film, a fotó, a zene, az olvasás…és az élet... sok mindent csinálok, mindig van valami dolgom, megpróbálok értékes, igaz életet élni, és jól érezni magam.

Mit üzensz a gyermekeknek?
Hogy maradjanak gyerekek és soha ne felejtsenek el játszani.