Hol születtél, hol nőttél fel, vidéken, városon, panelben vagy kertes házban? Milyen emlékeket őrzöl legparányibb korodból, mi az első emlék, ami beugrik?

Komáromban születtem, és ott is élek a mai napig, jobban mondva 4 évvel ezelőtt a Komáromhoz tartozó Őrsújfalun vettünk egy kis házat. Végülis városi gyerek voltam, viszont rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél, akik az érsekújvári járásban lévő Nagylóton laktak. Sajnos már meghaltak. Nagyon kötődtem , főleg édesanyám szüleihez, ott is a nagymamámhoz, akivel rokonlelkek voltunk világ életemben. Az egyik legfájóbb pont volt az életemben az ő elvesztése, pedig 92 éves koráig élt. Azt szokták mondani, hogy alkatra és a vonásaink is félelmetesen hasonlóak. A szilvalekvár, amit főztünk együtt, merthogy én is kevergettem, mennyei volt. Még ma is őrzöm a számban az ízét. Nagyapámtól pedig a versek szeretetét kaptuk, annak ellenére, hogy falusi parasztember volt, fejből fújta az összes nagy költő temérdek versét, és állandóan idézetekkel példálózott, sőt maga is költött. Hihetetlen olvasott, művelt volt. Egyébként meg a földmunkák mellett a falu borbélya, aki bizony még sebészeti beavatkozásokat is végzett, vagy éppen fogat húzott. Egyébként 6 lábujjal született, ahogy az igazi sámánok. A fafargás szeretetét is nála tulajdonítottuk el.

Mi volt a kedvenc pici kori játékod, volt-e háziállatkád, sok babád, babakocsid, társasjátékok, mit szerettél közülük igazán?

Sokat babáztam, örökké énekeltem nekik és beszélgettem velük. Szüleim gondosan megőrizték játékaimat, ma gyermekeim játszanak velük. A régi, áhított babakocsim is feléledt kislányom kezében.

Jártál-e oviba, meg tudnád-e még mondani az ovis jeledet? Milyen pozitív vagy negatív emlék maradt meg e korszakodból? Mit válaszoltál ekkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Imádtam oviba járni, barátkozó tipus voltam, a közösséget mind a mai napig szeretem. Fűrész,ez volt az én jelem. Doktor néni akartam lenni, ami végülis elkísért egész a gimnázium 3.évfolyamáig. Ott aztán változás történt az életemben, megismerkedtem a népzenével, néptánccal, ami gyökeresen megváltoztatta az életszemléletemet, és ezért inkább pedagógiai pályára adtam a fejemet, ahol tudtam, hogy hasznosíthatom a népi kultúra minden ágát, bár most egyelőre abbahagytam a tanítást, mert ezt a sok mindent, ami körülvesz, nem tudnám összeegyeztetni.

Milyen volt az általános suli, volt-e kedvenc vagy utált tantárgy, jó osztályod, sok barátod? Jártál-e önképző körökbe, versenyekre?

Igazából minden lében kanál gyerek voltam, vagyis sok mindenben tehetséges, ezért sok féle kört látogattam: énekkar, sportkörök, szavaltam, többször lettem helyezett a Dunamenti Tavaszon (országos szavalóverseny), énekversenyekre is jártam. Kedvenc tanítóimat, akik idejüket áldozva foglalkoztak velem, sokszor felidézem.

Hogyan zajlott a tiniélet, hol tanultál tovább? Mikor voltál először szerelmes? Milyen hobbijaid voltak kamaszként? Kellett-e otthon a szülőknek segíteni, nyáron brigádozni, külföldön bébiszitterkedtél-e? Jártál-e táborozni, kamaszként mi volt rád a legnagyobb hatással (a barátok, egy jóbarát, egy szerelem, az irodalom, a zene...)

Mivel jó tanuló voltam és gyors is, mindig maradt elég időm a barátokra is, akik nagyon fontosak voltak számomra. Néha persze olyanokkal is barátkoztam, akik szüleimnek nem tetszettek, de saját magamnak kellett megtapasztalni, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Végülis mindig beigazolódott a végén szüleim nézete. A gimnáziumban már kicsit több volt a tanulnivaló, de minden hobbimat folytattam tovább, új barátokra is szert tettem. Sőt itt ismertem a máig legjobb barátnőmet is. Persze otthon mindig szakítottam időt arra, hogy besegítsek a házimunkába, sőt, mivel kertes házban laknak szüleim, és nagyszüleimnél is volt jó darab művelni való földünk, a kerti munkából is kivettük részünket a bátyáimmal együtt, mégha sokszor morgolódtunk is miatta.

Mi jött azután? Hogyan indult a nagybetűs élet? S mióta énekelsz, hogy jött ez a pálya és miért ép pe n ez a stílus?

16 éves koromban bátyám el akart csalni a Hajós táncegyüttesbe táncolni, de hát én hallani sem akartam róla. Mígnem meghallottam Sebestyén Mártát énekelni egy lemezen. Teljesen elvarázsolt, és ott valami megváltozott az életemben. Először az ő általa előadott dalokat tanultam, majd osztályfőnököm, Kalácska József, összeismertetett Bodza Klára budapesti népdalénekessel, pedagógussal, aki bevezetett a felgyűjtött, eredeti felvételek világába, amit falusi emberek énekeltek. Az éneklés magával hozta természetesen a táncolást is, amit az Ifjú Szivek tánccsopotban is folytattam az énekléssel egyetemben. Életem egy meghatározó részét, 14 évet ezután az autentikus népzenét játszó budapesti Tükrös zenekarban töltöttem, akikkel idén Fonogram -díjat kaptunk A mi Mezőségünk c. lemezért. Velük több lemezt is készítettünk felnőtteknek és gyerekeknek is.

Hol léptek fel, hol lehet találkozni a zenéddel, dalaiddal? Hány cd-d jelent meg eddig, nagy fába vágja-e a fejszéjét az a művész, aki zenei albumot szeretne kiadni vagy ez a lehetőség nálatok úgy kínálkozott?

Jelenleg a Lakatos Róbert és a Rév zenekar énekese vagyok, de ezenkívül több produkcióban is szerepelek: Berecz András Sördal c. műsorában, ahol csuvas népdalokat énekelünk, a Prímástalálkozóban, melyben Herczku Ágnessel mi vagyunk az énekes "prímások". Balogh Kálmánnal viszont egy gyönyörű karácsonyi lemezt készítettünk el. És mivel voltak saját ötleteim is, úgy döntöttem, hogy magam köré szervezek zénészeket, s ebből született meg 2 saját lemezem: a Csalogató gyermeklemez és most frissen pár napja pedig a felnőtteknek szóló Szerelem, szerelem c.lemez. Mindkettőn népdalokat dolgoztunk fel.

Mit csinálsz, amikor nem zenélsz, énekelsz? Manapság mik a hobbijaid, mivel foglalkozol, milyen könyveket szeretsz olvasni, milyen zenét hallgatsz szívesen?

Férjem, Lakatos Róbert, "szintén zenész", aki brácsaművész, de emellett népzenészként is ismert. Ebből kifolyólag elég sokat nélkülöznek bennünket gyermekeink. Ezért mikor otthon vagyunk, a szabadidőnket megpróbáljuk a gyermekeinknek szentelni, Lili 12 éves, Áron pedig 8. Közös programokat is szívesen szervezünk: kiállítások, koncertek, színházi előadások és a sport is fontos az életünkben. Ha mégis marad esténként saját magamra egy kis pihenésre való idő, olvasgatok (most épp Márait). A zene állandó vendég otthonunkban, szinte természetes, hogy mindig szól valami. Igényes zenei világgal vesszük körül magunkat : népzene, komolyzene, dzsessz, ezt gyermekeink is imádják..

Mit üzensz a gyermekeknek, tiniknek, szülőknek?

A mai világban nagyon fontos, hogy a szülő jó példával álljon elő gyermekének, tálaljon fel olyan lehetőségeket, amiből gyermeke helyesen tud csemegézni. Ha mindenki így tenne, mások lennének a mai gyerekek. Ne féljetek énekelni, muzsikálni, zenét hallgatni! A finom zene gyógyítja a lelket. Ha boldog vagyok, ha bánatom van, mindig találok olyan népdalt, ami gyógyír. Mert hisz ezt tették azok az egyszerű falusi emberek is, akik lelkivilágukat dalokba öntötték.

Korpás Éva hisz az értékekben, az örökérvényű dalokban, az emberek lelkében évszázadokkal ezelőtt született - énekekbe foglalt - gondolatokban. A népdalok őrzője és életre keltője is egyben, hiszen tolmácsolja nekünk a letűnt korok legszebb gyöngyszemeit, népdalait. Műsorai elvezetnek bennünket a múlt pillanataiba, őseinkhez, sőt, inkább a múltat hívja közénk, hogy dédszüleink is itt lehessenek köztünk - lelkünkben, szívünkben, dalainkban!
A népdalok, a hangszerek bennünket is továbbvisznek majd. Így válik örök értékké a népzene.