Buják Andor (zenész)
Felvidéken, Nyitrán végzett egyetemet, így eredendően pedagógus lehetne... S kérdezem én tőletek, önmagamtól: hát nem pedagógus-e az az ember, aki zenére, művészetre, a lélek csiszolására, kifényezésére tanít minket nap mint nap? Buják Andor nevével hosszú évekig a GHYMES együttesben találkozhattunk. Klarinét, szaxofon, brácsa és töröksíp kelt életre a kezében, s ha megfújta a hangszereket, a lelkéből törtek elő a dallamok, bús-vidám hangok. Máig a kultúra és a zene az élete mozgatórugója, a munka, amit végez, KINCS, ÉRTÉK, ALKOTÁS. Mintha gyémántok teremnének a művész udvarán és bensőjében.
Hol születtél, hol nőttél fel – falun, városon, családi házban, panelban, nagyszülőkkel együtt vagy akkoriban ez már nem volt divat? Kosútról /Galánta mellett/ származom, itt is nőttem fel egy családi házban, a szüleimmel, nagyszüleimmel, testvéremmel és unokatestvéremmel együtt így heten. A nagy konyhánkban zajlott az élet, itt történt minden, a fontos megbeszélésektől kezdve egészen a Karácsonyi Ünnepeket követő szaloncukorosztásig /mivel a szaloncukrot januárban egyenlően szétosztottuk egymás között/. Jártál-e bölcsibe, oviba, emlékszel-e még az ovis jeledre? Voltak-e csínytevéseid már az óvodában, ill. ebben a törpekorodban? Az óvoda /és az iskola is/ a falu közepén van, a házunktól gyalogszerrel legalább 10 percre. Édesanyám óvónő volt az oviban, így nem nagyon szakadtam el hazulról ekkor sem. Az ovis jelemre nem emlékszem, de azt tudom, hogy ha nem ízlett az ebéd, akkor Julcsi néni /szakácsnő/ mellém ült, és megvárta, amíg megettem. Csak fősulis koromban jöttem rá, hogy nagyon jól főztek az oviban.
Mi volt a kedvenc játékod apró gyerekként? Mit szerettél enni, inni, szeretted az édességeket? Semmilyen játékra, játékomra nem emlékszem. Csak azt látom magam előtt, hogy roskadoztak a polcok a kirakóktól, kiskockáktól, és egyéb játékoktól az oviban, de sajnos, egyiket sem tudom pontosan felidézni. Minden ételt szerettem, kivéve a leveseket, a tejet és a káposztás tésztát. A tej és a káposztástészta máig feketelistán van. Viszont minden más tejterméket imádok, és külön-külön a káposztát és a tésztát is. Pedig a gyomrunkban, ugye, azért összekeveredik… Milyen volt az általános suli? Mi volt a kedvenc és utált tantárgyad? Az 1. négy évben Kosútra jártam általános iskolába. Összevont osztályok /1-3, 2-4/, kályhafűtés, nagyon sok gyerek, tanító bácsi és tanító néni, folyosó, udvar, elveszett kesztyűk, jó jegyek-rossz jegyek, egyszerűen minden volt. Amit nem szerettem, az a kézimunkára való nevelés volt, mert mindig otthon felejtettem valamit /a szükséges szövetanyagot, gombot, cérnát, tűt/, és ezért kaptam rossz jegyet, amit igazságtalannak tartottam. De így legalább „leszoktam” a feledékenységről. Ötödikes koromtól Galántára jártam suliba busszal, reggel háromnegyed hatkor ébredvén és fél hétkor indulván. Reggelire kakaó és vajaskifli /még félálomban/, a buszon tolakodás, a suliban pedig hosszú várakozás a csengetésig.
Mik voltak a hobbijaid? Sportál? Horgásztál? Gyűjtöttél bélyegeket? Nem sportoltam /hacsak a biciklizés nem az/ és nem is horgásztam. Bélyegeket gyűjtöttem, de a magam módján: az unokatestvéremről rám maradt bélyeggyűjteményt úgy bővítettem, hogy könyvekben és újságokban nyomtatott formában megjelent bélyegképeket kiollóztam, és azokat raktam be a gyűjteményhez. Talán egyszer cseréltem is az ismerősömmel bélyegeket. Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre? Nagyon sokáig két életút között válogattam: vagy tehénpásztor, vagy pilóta akartam lenni.
Volt-e kedvenc állatkád, kutyád, macskád, tengeri malacod, hörcsögöd? Kedvenc állatom nem volt, viszont nagyon sok /3/ macskánk volt otthon, de kint. A kutyákkal megjártam, mert 6 éves koromban megharapott egy kóbor kutya, és azóta nem csípem őket. Persze, most van egy Csipesz nevű kutyánk, aki őrzi a házat. Mikor léptél először színpadra – suliban verssel, színjátszó körrel, tánccal? Ha leszámítjuk az ovis és a zeneiskolás szerepléseket, akkor azt mondhatom, hogy nyolcadikos koromban léptem fel először nagyközönség előtt klarinétosként a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium kultúrcsoportjának zenekarában.
Milyen volt a középsuli – volt időd tanulni, vagy szerelmes voltál, kamaszbulikra jártál, moziztál, fociztál? Mi érdekelt legjobban a középsulis éveid alatt? A galántai gimibe jártam és a zenélés végigkísérte ezt az időszakot. Próba, fellépés, és közben egy kis tanulás. A népzenét játszó zenekar mellett játszottam egy rockandroll együttesben és egy még egy más bandában is. Nagyon szép évek voltak. Mi jött azután – hogyan kerültél a zene világába – belecsöppentél, mások biztatására, vonzott valamiért a koncertezes, a profi zenei elet varázsa? Főiskolás korom óta /1984/ a Ghymes /az elején még Tilinkó/ együttes tagja voltam 20 éven keresztül. Az idő múlásával több hangszeren is meg kellett tanulnom játszani a klarinét mellett, pl. brácsa, szaxofon, töröksíp. Így az „otthoni zeneiskola” végigkísérte az életemet.
Hol mindenütt szerepeltél már: milyen zenekarokban, milyen orszagokban? Hol mindenütt szerepelsz JELENLEG? Milyen musorokon, rendezvenyeken, CD-ken hallhatunk Téged az idei ev folyamán? Nyári tervek? Csak munka vagy egy csepp kirándulás is? Néhány fontosabb ténykedésemet említeném meg: Kiss Bernadett 2006-ban megjelent lemezén vagyok jelen szerzőként, hangszerelőként, zenészként és társkiadóként is. Emellett a Ghymes együttes egykori tagjaiból álló Régimese produkcióval is fellépünk néhányszor, továbbá a kétnyelvű /szlovák-magyar/ Somorjai Versek produkcióban is részt veszek, és nem utolsó sorban említvén szerepelek a szlovákiai Rómeó Vérzik rockbanda legutóbbi lemezén is. Éppen most válogatunk a nyári kirándulások között, tehát utazunk… Mit üzensz a gyermekeknek? Ne engedjék, hogy bárki is lebeszélje őket arról, hogy zeneiskolába járjanak és sokat gyakoroljanak.
|