A gyermekkor rejtelmei – akár a réten a virágok. Buch Tibor színművész is úgy mesél a gyermekkoráról, hogy érezni lehet, virágokkal övezett ösvényeken ment végig hosszú éveken át. Aztán magokat hintett el és ma már azok a virágok is nyílnak, amiket az ő tenyeréből hordott szét a szél. Toldi Mária musical-stúdiójából került a színművészeti főiskolára, előtte már ének-quartettben és iskolai rockzenekarban méregette szárnycsapásait. Aztán jött a Madách Színházban A szerelem arcai, majd a József Attila Színházban és az Operettszínházban is sok felejthetetlen darab. Így került el a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz, ahol folyamatosan sikert-sikerre halmozott.

Hol születtél, hol nőttél fel, jártál-e bölcsibe, oviba – emlékszel-e ezekre a pöttömévekre?

Budapesten születtem, az V. kerületben és ott is nőttem fel. Bölcsibe és oviba is ott jártam és nagyon büszke voltam rá, hogy másodikos koromtól egyedül jártam iskolába. Volt egy nagyon jó barátom, a Gabi, akivel egymás mellett volt az öltözőszekrényünk az oviban és az iskola 8.
osztályáig együtt jártunk. Egymás mellett is laktunk, így a két gyermek szinte teljesen önállóan csinálhatott mindent. Azért a szüleink elárulták, titokban néha követtek, hogy láthassák, minden rendben van körülöttünk.

Milyen emléked van az általános suliból? Kedves vagy kesernyés emlékeket
őrzöl inkább magadban?

Az általános iskolánknak volt egy testvériskolája, ők voltak a torna-, mi pedig matek-orosztagozatosok. Évenként megrendezték az Úttörő-Stadionban a diákatlétikai versenyt és mindíg ők voltak számunkra a nagy ellenfél.

Mik voltak a hobbijaid? Volt-e cicád, kutyusod, tengeri malacod?
Gyermekként sokat sportoltam. Versenyúszó, kézilabdázó, majd atléta voltam. 11 éves koromban kaptam egy kis tacskót, így vele is törődni kellett, de hát gyerekként rengeteg energiája van az embernek. Középiskolában aztán jöttek az új barátok és az új hobbik. Így kezdtem el gitározni és énekelni.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" , még 20 évesen sem tudtam a választ.

Kik voltak a kedvenc íróid, volt-e kedvenc kajád – faltad a gyümölcsöt vagy az édességet?

Robert Merle volt a kedvenc íróm és Wass Albert, és azt hiszem, nincs olyan gyermek, aki ne szeretné az édességeket.

Kellett-e segítened a szüleidnek s ha igen mit? Szívesen szorgoskodtál gyermekként? Volt olyan feladat, ami a háztartásban rád várt?

A szemétlehordás. Ez örök feladat egy gyermek számára. Itt alakul ki a szelektív hallás. A "Vidd le a szemetet" kérést nem hallja meg, viszont a "Kérsz egy kis csokit?" egyből.

A középsuli csendes tanulgatással telt vagy egyebekkel is?

Volt a középiskolában egy rock bandánk, énekeltem és gitároztam benne, de nem voltak komoly szándékaim még akkor a zenével. Csak egy jó buli volt.

Mikor voltál először szerelmes, emlészel-e még a részletekre?

Ezekben az időkben alakult ki a kis férfi bennem. Volt egy nagy szerelmem aki 15-től 19 éves koromig tartott. Igazi romantikus kapcsolat volt, sok rózsával.

Mi jött azután? A nagybetűs élet, további iskola, egyetem?

23 évesen vettek fel a Színművészeti Főiskolára. 25 voltam, mikor a Valahol Európában c. darab fiú főszerepét ( Hosszú) eljátszhattam az Operettszínházban. 2000-ig ott játszottam.

Manapság mik a hobbijaid? Mit csinálsz, amikor nem a színpadon alakítasz?

A színházon kívül nagyon érdekelnek a tradicionális dolgok. Fontosnak tartom az embernek a gyökereit megismerni. Lovasíjászkodom, lovasszínházban játszom, emellett sokat evezek a Kis-Dunán.

Mit üzensz a gyermekeknek?
Azt üzenem a gyermekeknek, ne legyenek restek az álmaikat megvalósítani. Mindenért tenni kell, de nagy öröm ha végül sikerül.És Éljen a Színház!!!