Egyszálmagában kiáll a színpadra és énekel, gitározik. A dallamok pillangókként röppennek a magasba, a dalok betöltik a teret, a szíveket, szárnyalnak velünk – hosszú évek óta. Bródy János neve hallatán mosoly bújik elő nagymamám arcán, dalra fakad anyám, DVD-ről nézem a koncertjét én, s a gyermekeim már őt tartják példaképüknek. Dalai a szabadságról, szerelemről, az igazságtalanságról, a szeretet hiányáról, a dolgok szépségéről, a világ ezerarcúságáról szólnak. A Kossuth-díjas énekes-zeneszerző-előadóművész 25 éve énekel – minden nemzedéknek. Szívvel, lélekkel szól a dallam, szívvel, lélekkel hallgatjuk.

1. Hol születtél és hol nőttél fel, költöztél-e gyermekkorod során?
Budapesten születtem, az ötödik és a hatodik kerület határán, ott ahol akkor még a villamos a járda mellett csilingelt hajnalban, és bátor gyerekek a kocsik ütközőjén „tujáztak“, ha sikerült a kalauz figyelmét kijátszaniuk. 18 évig éltem abban a hatalmas bérházban, amit még a déd-dédnagyapám építtetett a szép emlékű “békeidőkben”, a XIX. század végén.

2. Jártál-e oviba, milyen emlékeid vannak törpe korodról?
Arra emlékszem, hogy jártam oviba, de ez bizony már nagyon régen volt. Az édesanyám azt mesélte, hogy elég nehezen kezelhető gyerek voltam, és sokszor okoztam gondokat a rámbízott felnőtteknek.

3. Szerettél suliba járni, voltak utált tantárgyaid, volt olyan is, amit kedveltél?
Rossz gyerek voltam, de jó tanuló, és a számtant nagyon bírtam. Iskolába szerettem járni, bár az iskola nem szeretett engem annyira, és ezért az általános utolsó két osztályát egy másik iskolában voltam kénytelen befejezni..

4. Jártál zenére, énekelni, színjátszó körbe, horgászni, ha egyikre sem, mik voltak a hobbijaid?
Tanultam szolfézst és zongorázni, bár a gyakorláshoz nem volt sok kedvem és így alakult, hogy nem lettem zongoraművész. Inkább fúrtam, faragtam, és távírányítós autókat fabrikáltam.

5. Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Elég határozottan állítottam az ilyen típusú kérdések hallatán, hogy én bizony, ha törik, ha szakad, mérnök leszek.

6. Voltak csínytevéseid, volt olyan égbekialtó rosszcselekedet, amire a ami napig emlékszel?
Hát sajnos van. Volt egy epilepsziára hajlamos osztálytársunk, akit egyszer addig szekíroztunk, amíg rá nem tört a roham. Ezt a mai napig nagyon szégyellem, és emlékszem, hogy akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogom bántani a nálam gyengébbeket.

7. Mikor voltál először szerelmes?
13 éves koromban éreztem először ellenállhatatlan vonzalmat egy kislány iránt, akinek az ablaka alatt szerenádot adtam szájharmónikán, de sajnos közölte velem, hogy jobban teszem, ha nagy ívben elkerülöm.

8. Hogyan lett belőled énekes, gitáros?
Véletlenek sorozata következtében kerültem 1964-ben, még az érettségi előtt az Illés zenekarba, és a hatvanas évek zenei mozgalmaiban váltam művészgyanús állampolgárrá. Én írtam a dalok szövegeit, és rám hárult az a feladat, hogy megfogalmazzam magunknak és a körülöttünk élőknek, hogy mit is akarunk valójában. 1974-ben a Fonográf együttes alapító tagja lettem, de önálló előadói páyafutásom csak később kezdődött. Első saját lemezem, a Hungarian Blues, 1980-ban jelent meg, és azóta járom a világot és énekelem a saját dalaimat azoknak, akik szívesen hallgatnak.

9. Mindig a zenével foglalkoztál, vagy volt előtte más hivatás is az életedben?

Szakképzettségemre való tekintettel villamosmérnök lennék, a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomáztam 1969-ben, de be kell vallanom, hogy hangmérnöki tevékenységemet nagy valószínűség szerint nem jegyzi majd a hálás utókor.

10. Gyermekeknek is énekelsz? Mit üzensz a gyerkőknek, fiataloknak?
Gyermekeknek szóló dalaim jelentős részét Halász Judit énekli, aki több évtizede kedvence a legifjabb generációknak. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a sok száz dal között, amit írtam, egy sincs, amit a gyerekek elől el kéne dugni. És azt üzenem a kicsit nagyobbaknak, hogy szeressétek azokat, akik keresik az igazságot, de ne higgyetek azoknak, akik azt hirdetik, hogy megtalálták.