Betlen János népszerű és sikeres televíziós személyiség. Tudtátok-e, hogy tíz könyvet is magyarra fordított, köztük például Winston Churchill: A második világháború vagy George Orwell: Hódolat Katalóniának c. könyvét is?
Betlen János az elmúlt két évtizedben volt a TV Híradó, a Nap TV, az Aktuális és a Záróra műsorvezetője, az MTV Híradójának főszerkesztője, a Jani házhoz megy című műsorsorozat műsorvezető-szerkesztője.
Művei:
Fekete felhő Olaszország felett (1972)
Az emberi jogok a Gulyás-szigetcsoporton (1978, szamizdat)
Aktuális volt (2002)

Hogy telt a tavalyi éved, munkailag minden úgy alakult, ahogy Te magad megtervezted, elvártad önmagadtól a pályád alakulását, gazdag volt a menet és változatos, vagy volt olyan része is, amit kihagytál volna, másképp képzelted?

Másként alakult, mint ahogy terveztem. Úgy festett, hogy a választásokig minden marad a régiben: egy-két kisebb műsor, egyébként meg a Nap-Kelte. Elmesélem, hogy kerültem bele. Jó?
Volt nekem egy elég testhez álló műsorom, az Aktuális. Hétköznap esténként ment. Hárman vezettük felváltva. 2002-ben megszüntették, és nekem gyakorlatilag nem adtak munkát. Aztán 2003-ban, nem tudom mitől, egyszer csak kezdtek hívni a Nap-Keltébe, előbb tartaléknak, aztán, mikor Mélykúti Ilona elment, hetente egyszer dolgoztam reggel. Később, amikor eltávolították a kollégáimat, és nem találtak elég embert a helyükre, kétszer, sőt egy ideig háromszor is én szerepeltem hetente. Elég hamar leszoktattak róla, hogy a szerkesztésbe nagyon beleszóljak, viszont nagyon szabad voltam.
Igen ám, de egyszer csak a tévé vezetői felmondták a Nap-Kelte-szerződést, és én nem jó szívvel ültem be az új reggeli műsorba. Csúnyának találtam a puccsszerű intézkedést, és fájt a szívem a kollégákért, akikkel együtt dolgoztam előtte. De megvallom, hogy jól érzem magam. Sőt, őszintén szólva jobb érzéssel járok be a Kunigunda utcába, mint a kihalt kísértetházba, ami az Angol utca volt. Nem mintha ez a vadonatúj épület barátságos volna, sőt, leginkább egy börtönre emlékeztet. De a rabtársaim! Talán jobban illene nekem egy olyan munka, ahol alaposabban meg tudok rágni egy-egy témát, ahogy régen is, de már hozzászoktam, hogy olyasféle ínyenc vagyok, aki valamiért minden nap gyorsétterembe kénytelen járni. Sok kedves régi és új emberrel találkozom reggelenként, s komolyan mondom, néha már alig várom, hogy láthassam őket. Igazából ennél többet nem kell egy munkahelytől elvárni.

Mivel telt a tavalyi éved a munkán kívül? Mik a hobbijaid mostanában, merre jártál kirándulni, voltál-e moziban, koncerten, színházban, nyaralni és telelni? Milyen volt a tavalyi 365 nap: minek örültél a legjobban és mi volt nehezen emészthető?

Pont a nagy műsorváltás napjaiban egyszer nagyon magas vérnyomást mértek nálam, és iszonyú rossz vérzsír-értékeket. Erre négy hétig alig ettem zsírt és szénhidrátot, és minden rendbejött, lefogytam vagy hét kilót, most fizikailag is jól érzem magam. Járok teniszezni, úszni, veszekszem a gyermekemmel, szóval minden rendben.

Hogy indult az idei év? Vannak nagy tervek? Mi mindennel foglalkozol 2010-ben munkailag, hobbi szinten?

Nagy buli volt nálunk Szilveszterkor, én egy emelettel följebb, a testvéremnél bújtam meg, ott barátkoztam Wass Alberttel. Már több könyvébe belefogtam, de egyet sem sikerült elolvasnom. Nem igaz, hogy dilettáns, csak valahogy nem találtam érdekesnek. De, mondom magamnak, mégsem járja, hogy a fél ország el van tőle ragadtatva, veszik, mint a cukrot, én meg el sem tudom olvasni! Ezt a mostanit, a Funtineli boszorkányt sokkal jobbnak tartom az eddigieknél. Azért éjfélkor a Himnuszra megszakítottam. Azóta eltelt két hét, és egy sort sem olvastam belőle, közben megelőzte két másik könyv. Majd az év végén elmondom, meddig jutottam.
Munkailag? Ki tudja, mit hoz a nem is oly távoli jövendő? Lehet, hogy nem is lesz MTV.

Közeleg a Valentin nap, meg kell hogy kérdezzem, Te szeretsz ajándékozni vagy ajándékot kapni? S ha igen, mit jó adni és mit jó kapni? Húsz-harminc évvel ezelőtt mit ajándékoztak a szerelmes srácok a szerelmes csajoknak és fordítva? Akkoriban a mi tájainkon még nem volt Valentin nap, de dúlt a szerelem és jó volt egymást megajándékozni akkor is.

Nálam most sem dúl a Valentin nap. A hideg is kiráz tőle. Azért adok ajándékot a lányomnak, ha el nem felejtem, hogy Valentin nap van, az ördög vigye el. Még hogy Valentin! Egyetlen Valentint ismertem, Kassa környékéről elszármazott cigányember volt, Karlsbad fölött egy hegyi faluban, Jáchymovban. Az is Bálint volt. A falu eredetileg a Joachimstal nevet viselte, hajdan ott működött az első uránbánya, s az ötvenes években orosz fennhatóság alatt sok magyar cigányt is dolgoztattak ott. Sokan ott maradtak, külön közösséget alkottak a hetvenes években, s a mi Bálintunk volt a vezér. A bányából rablógazdálkodással hamar kitermelték az olcsón előbányászható ércet, s a mi embereink azóta csatornát ástak, kubikoltak Karlovy Varyban (Karlsbad). Este hazaértek, megittak az étteremben fejenként tizennyolc korsó sört, utána magyarul énekeltek, s egy ízben, amikor a helyi közönség ezt helytelenítette, kicsit lerombolták az intézményt. Akkor leültek egy pár hónapot, de azóta rend lett: lehetett magyarul énekelni. Mikor ott jártam, minden este találkoztunk a vendéglőben, belémdiktáltak hat korsóval, ami nálam azóta is egyéni csúcs, de csak arra volt elég, hogy úgy bánjanak velem, mint egy kisgyerekkel. Utána felmentünk Bálinthoz (Valentin), ott becherovkával folytattuk, s látom ám, még az alkoholon át is, hogy Dubcek képe függ a falon. 1978-ban! Mondom, Bálint! Nem lesz ebből baj? Ő akkor már tanácstag volt, s a tanácselnök meg a párttitkár felelősségre is vonta a kép miatt, de Bálint úgy válaszolt, hogy őt bizony nyugodtan elvihetik még egyszer, de ez jó ember volt. Még azt is mondta egyébként, hogy kár, hogy nem vagyok roma.
Felmentünk a szerelmemmel a hegy tetejére, a német határra, volt ott egy gazzal benőtt falu, Bozi Dar (Gottesgabe). Magyarul Isten ajándéka. Áll az úton egy szép nagy nyugatnémet autó, valami béemvé. Gázolunk befelé a gazba, hát az egykori iskola lépcsőjén ott zokog egy meglett férfi. Kérdezzük, hogy segíthetünk-e valamiben. Azt mondja, nincs semmi baja, csak ide járt iskolába. A háború után egyszer csak megjelentek a rendőrök és azt mondták, holnap az egész banda fejenként ötven kilót meg nem haladó csomaggal indul Németországba. Meséltem Bálintnak, hogy mi is majdnem sírtunk, azt mondta, ők is láttak ilyesfélét Kassa környékén, csak ott magyarok voltak az elűzöttek, ha nem is egész falvak teljes lakosságát telepítették ki.

Egy szempillantás alatt itt a tavasz is, mit jelent ez számodra? Szereted a friss tavaszi napfényt, a húsvéti ünnepeket? Mikor locsoltál utoljára lányokat? Egyáltalán szeretted-e ezt a mókát s hogyan zajlott ez kamaszkorodban? Mit tapasztalsz, a mai fiatalok miben merítik ki a húsvéti ünnepeket, buliznak egyet vagy megkeresik a csokitojást és befalják?

Nincs már húsvét, ahogy én látom, bár szinte minden évben végtelen hosszú, épületes beszélgetéseket szoktam folytatni a reggeli műsorban a húsvéti népszokásokról. Amikor én gyerek voltam, az sem volt sokkal üdvösebb, annyi szent. Itattak minket likőrrel meg kétforintosokat nyomtak a markunkba locsoláskor. Hanem a Nádor Márti szeme! Márti nem vett tudomást érzelmeimről, sőt, érettségi után nyomban férjhez ment egy valóságos matuzsálemhez. Huszonöt éves volt az az ember! Egyetemista volt a Márti, amikor lezuhantak Pozsonynál egy Malév-géppel. A szép, kedves Márti.

A tavaszban a júniust szeretem a legjobban, amikor már majdnem nyár van. Egy lány tanított meg erre, Kinga. Azelőtt észre sem vettem az ilyesmit.

Mi számodra a legszebb pillanat? Gyertyafényben könyvet olvasgatni vagy borozgatni, ülni a mólón és nézni a naplementét, nézni egy szép nő arcát és megfejteni a lelkét, ha lehet, lovagolni az aranyló búza mellett vagy a sekély patakot is átszelve......

Nem tudok lovagolni. A múltkor feltettek egy hatalmas termetű heréltre, vagy nyolcan fogták a lovat, ugyanannyian engem, meg sem mozdultunk, mégis nagyon veszélyes volt. Másnap sántítottam egy kicsit, már nem tudom, mitől, s azt kérdezte a lovas barátom: „Biztosan a lovaglástól van, ugye?“

Melyik a kedvenc évszakod és miért?

Erről nem tudok semmi értelmeset mondani. Nem mondhatnám, hogy alig várom ezt vagy azt az évszakot.

Ha újra dönthetnél, milyen hivatást választanál magadnak, melyik országban élnél és milyen életformában: nagycsaládos, szabad ember – nőtlen, házas ember – aki az életet kóstolgatja és csak az utolsó kanyarban gondolkodik a trónörökösről?

Most már értem, miért nem voltam képes válaszolni az előző kérdésre. Túlságosan földhözragadt vagyok. El sem tudom képzelni, hogy másképp legyen, mint ahogy van. Szerencsésnek érzem magam így, ahogy alakult. Egyedül az a kérdés pendít meg bennem valamit, hogy merrefelé szeretnék élni. Egyetlen olyan hely volt eddig, ahol azonnal ott maradtam volna, ha lehet. A Pelopponészosz félsziget keleti partján úgy éreztem vagy harminc éve, ha konvertibilis lenne a forint, itt maradnék, s innen küldözgetném a fordításokat hazafelé. A klímaváltozás hatására azonban nálunk is mediterrán éghajlat várható, meg sem kell mozdulni tehát, csak legyen türelmem kivárni.