Dr. Béres József a Béres Befektetési Zrt. Elnöke, valamint a Béres Egészség Hungarikum Alapítvány kuratóriumának elnöke. Bizonyára hallottatok már a Béres Cseppről, gondolom, szüleitek, nagyszüleitek ismerik e sokoldalú, több egészségügyi panaszra is hasznos készítményt. Nos, ezt a kincset érő cseppet nem más, mint Dr. Béres József édesapja találta fel – 1972-ben. A híres Béres Gyógyszergyár családi vállalkozás 45 egészségmegőrző készítményt forgalmaz.
„Ha segítséget kérnek tőled, és te tudsz segíteni, akkor azt megtenni kötelességed!” – ez az intelem kíséri a Béres Családi Vállalkozás munkáját – múltját, jelenét és jövőjét.

Hol születtett, hol nevelkedett fel?
A Szabolcs-Szatmár megyei Anarcson születtem, Kisvárdán nevelkedtem fel.

Járt-e oviba, bölcsibe, vannak-e ebből a törpekorból emlékei?
Bölcsődébe nem jártam, óvodába is csak egy napig, mivel akkor ovistársaim bezártak egy kültéri mellékhelyiségbe. További „ovis éveimet” édesanyám - aki tanítónő volt - iskolájában töltöttem.

Szerettett járni suliba: volt kedvenc és utált tantárgy?
Igen. Mindig szerettem a kémiát, matematikát, fizikát, földrajzot, nyelveket, kevésbé az irodalmat. Ma már azt is szeretem.

Mit válaszolt akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Azt, hogy vegyész. Az is lettem.

Mik voltak a hobbijai, mi volt a kedvenc játéka?
Homokozás, fúrás-faragás, bicikli- (és gramafon-) szerelés. Sportok: foci (minden nap), ping-pong jóatyámmal, utcabeliekkel. Állatok: főleg nyulak és a Tacsi nevű puli kutyánk.

Szerettett olvasni, zenét hallgatni, rajzolni?
Rajzolni nagyon, olvasni kevésbé és a klasszikus zene hallgatásába is bevezettek tanáraim.

Sportolt, járt önképző körbe?
Igen, de sohasem profiként: foci, rövidtávfutás, távol- és magasugrás, kézilabda, ping-pong. Különféle szakkörökbe jártam.

Rosszalkodott is néhanap, van felejthetetlen csínytevés fiatalkorából?
Nagy „divat” volt a papír- és kenyérgalacsinok fújása, „köpködése”, az akkor épp’ hogy megjelent töltőceruzák csövével. Jól lehetett vele „dekorálni” az osztálytermek mennyezetét!
Egyszer osztálytársaimmal azt terveltük ki, hogy a tanítónk székét a lábára kötött zsinórral kihúzzuk alóla, mielőtt leül. Ez nagyon jól sikerült. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy ez a tanító az én édesanyám volt. Volt is nemulass, volt is hadd el hadd: nyaklevesek és térdepelés!

Hogyan alakult a pályafutása, mivel foglalkozott a sulik elvégzése után?
Gimnázium, egyetem, majd első (ott kutatóként dolgoztam), jelenleg második munkahelyem: a Béres cégek (Zrt.). Eredeti foglalkozásom: okleveles vegyész, jelenleg a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke.

Mit üzen a gyermekeknek?
Tiszteljék, szeressék szüleiket, játszanak sokat, menjenek a szabadba, mozogjanak, járják az országot, ismerjék meg kultúránkat.