“Nagyon idillikus gyermekkorom volt, kis családban nőttem fel. Nyilvánvalóan, a hely, ahol felnőttem, nagy jelentőséggel bír az életemben, a kilátásaimban, főleg azért is talán, mert messzire kerültem onnan. Viszont többekkel tartom a kapcsolatot és rendszeresen járok haza, ami mindig boldog élményt jelent számomra.”

Jártál-e bölcsibe, oviba, s ha igen, emlékszel-e még az ovis jeledre, az

ott eltöltött időkre? Milyen érzéssel gondolsz vissza ezekre az élményekre?

Jártam bölcsődébe és óvodába is. Mindkettő a házunkhoz közel volt és mindkettőhöz kellemes élmények fűznek. Az óvodában ismerkedtem meg egy közeli barátommal, akivel jóformán együtt nőttünk fel, mivel egy iskolába is jártunk és mindketten egyedüli gyermekek voltunk. A szüleink is jó baráti kapcsolatban voltak. Sajnos a jeleimre nem emlékszem. Talán sí? Vagy labda? Rég volt már…

Milyen volt az általános iskola? Helyben jártál vagy utazni kellett hozzá? Volt kedvenc és utált tantárgy? Mire emlékszel vissza szívesen ezekből az évekből?

Én az iskolai éveimet egy sportra fókuszáló intézményben kezdtem. Amíg a tanáraim s végül a szüleim is rá nem ébredtek arra, hogy bizony nem profi sportolónak teremtettek. Viszont ennek ellenére mai napig sportolok. Csak manapság a gimnasztikát és az atlétikát inkább teniszezésre, úszásra, futásra és vívásra cseréltem. Viszont a nagy ráébredés után iskolát váltottam, ami izgalmas változásokat hozott a kis életembe. Az akadémiai tantárgyak váltak fontosabbá. És meg kell hogy mondjam, szerettem tanulni. Jó tanuló is voltam. Aztán ismét változások jöttek, mivel korábban fejeztem be az utolsó tanévet, hogy a szüleimmel együtt Kaliforniába tudjak utazni.

Mik voltak gyerekként a hobbijaid, kedvenc könyveid, zenéid, sportoltál?

Az aktiv sportolás mellett szerettem kirándulni, ami egy idő után sziklamászáshoz és kis ideig barlangászathoz vezetett. Viszont ugyanannyira szerettem olvasni. Szabó Magda könyvei tartoztak a kedvenceim közé, de szerettem a világirodalmat is, főleg Austin és D.H. Lawrence, később Flaubert és Salinger. De legalább ennyire szeretem a történelmi könyveket is. Viszont a filmek és a mozibajárás volt az igazi élmény számomra akkoriban. Zeneileg az ízlesem nem volt valami kifinomult. Egyedüli gyerekként felnőni sajnos nem is motiváló tényező ilyen téren, mivel a generációs különbségek a szüleim és köztem más műfajokhoz vezettek. Manapság pedig a nap legnagyobb részében kortárs jazzt hallgatok, amit kizárt hogy el tudtam volna viselni tizenévesen.

Mit válaszoltál akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

KISZ vagy párttitkár – az édesanyám szerint, de kizárt hogy akkor értettem a jelentését. Az első konkrétabb vágyam úgy 14 évesen született, amikor diplomata szerettem volna lenni. Bár biztos, hogy akkor az utazás vágya ösztönzött és nem a külpolitika bogozása.

Hogyan kerültél Kaliforniába, itt is jártál már ezelőtt középsuliba, vagy ott kezdted a sulit is? Hol tanultál meg addigra angolul, vagy minimális nyelvtudással mentél ki s ott kezdtél el igazán angolul tanulni? Nem volt nehéz?

Ahogy említettem, a szüleim választása volt ez az út. Ugy tervezték, hogy oda költözünk, mivel édesapám többször ment oda dolgozni hosszabb-rövidebb ideig, és érdekesebb lehetőségek kecsegtetették őket. Angolul már 6 éves korom óta tanulok, bár akkoriban a lehetőségek nem voltak igazán gazdagok. A korai nyelvtanulásra csak ösztönözni tudnék mindenkit, viszont a nyelvórák látogatása talán nem legmegfelelőbb formája a nyelv elsajátításának. Legalábbis amikor én abban a helyzetben voltam, hogy használjam a tudásomat, kiderült, hogy nem tudok semmit! És igazából akkor sajátítottam el a nyelvet, amikor rá voltam kényszerítve.

Hogy kerültél aztán Angliába, nem volt nehéz mindig új helyeken beilleszkedni, venni a sok-sok akadályt, ismerkedni, alkalmazkodni, hirtelen önállóvá válni? Nem volt nehéz a barátságokat mindig megszakítani, ápolni, szőni?

Az amerikai utam után a szüleimmel hazatértem, aztán sikeresen megpályáztam egy ösztöndíjat, amivel megint az Egyesült Államokban kötöttem ki, ahol végül befejeztem a középiskolai tanulmányaimat. A külföldi lét következtében nem tudtam magyar egyetemre felvételizni, így úgy döntöttem, még egy év utazás belefér az életembe. Így kötöttem ki Angliában. Ott sikerült az érettsegi vizsgámmal is továbbtanulnom, mivel ugye arrafelé a felvételi rendszer máshogy működik. A távollét és a több éves utazások során rájöttem, hogy az igazi barátságok hosszútávra szólnak. Viszont a felnőttéválásnak az egyik jele az elfogadás ténye: a barátságok változnak és a fontossági sorrend is változik. Mindez nem kizárólag negativ. Sot. Csak hozzáállás kérdése. És ugye az internet már ebben is nagy segitség volt mindig és most is az.

Mi minden érdekelt a középsulidban? Mit tanultál? Mivel foglalkoztál a suli után? S egyáltalán, bármikor ha volt szabaidőd, mivel töltötted el legszívesebben? (gyerekként gondolom x-féle játékkal, s kamaszként???)

Az akadémiai érdeklődésem továbbfejlődoött a középiskolában. Történelem, irodalom és idegen nyelvek foglalkoztattak a legjobban. A szabadidőm legnagyobb részét - a nyár során - szikla- és hegymászással töltöttem (Tátra, Alpok és Rocky mountain), a teleket viszont többek között angol drámafellépések szervezésével töltöttem. Mindenben benne lenni és eseményeket szervezni mindig szerettem.

Hogy és hol teltek gyermek-kamaszkorod nyarai, vakációk?

A szüleim többször vittek nyaralni a Balatonra, Debrecenbe az Őrségbe, igyekeztek megmutatni az országot. Majd később sokszor vakációztunk a Tátrában és Ausztria részein is. A hosszú nyári vakációk során sok időt töltöttem a nagyszüleimmel is. Viszont a táborok jelentették az igazi élményt! A Téka táborban mindig érdekes társaság jött össze.

Mi jött a középsuli után, rögtön mentél továbbtanulni, vagy már akkoriban is dolgozgattál ezt-azt? Hogy lesz egy magyar fiatalból világpolgár? Nem volt nehéz úgy dönteni, hogy a továbbtanulások kapcsán külföldön maradj és végül is ott is alapits családot?

Igazából a tanulás mindig jelentős része volt az életemnek. Persze egy kis extra zsebpénz is mindig jól jött. A legizgalmasabb munkám az amerikai tanulmányaim során a cowgirl-ködés volt. Lovagolni már gyermekkorom óta tanultam, de mindig csak dombosabb vidéken volt rá lehetőségem. A préri teljesen más élményt jelent. A lovak takarítása viszont ugyanolyan munka mindenhol.

Az angliai utam után jelentkeztem a debreceni egyetemre és az ELTE-re, és az edinburghi egyetemre is Skóciában. Végülis az utóbbi mellett döntöttem. Itt ismerkedtem meg a férjemmel. A választás nem volt könnyű. Az első (Skóciában töltött) hónap folyamán nem láttam a napot! Esős, borongós idő van errefelé. Viszont az itt adott szerelem és a lehetőségek mindent kárpótolnak. A mostani akadémiai állásom sok külföldi úttal jár, így nincs okom panaszra.

Gyakran jársz Magyarországra? Mi jellemzi a mostani munkádat, sok utazás, előadások, van mellette szabadidőd vagy azt is a munkádba fekteted? A munkáddal kapcsolatban vissza kellett-e már utaznod Magyarországra?

Az ‘otthonról haza’ járás fontos számomra, főleg hogy kicsi a magyar családom. Sokszor vagyok úton, de évente két-három alkalommal mindig sikerül hazautaznom. Mivel nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozom, az utazás tölti ki az életem nagy részét. Jelenleg EU külpolitikával és Oroszországgal foglalkozom, igy több időt töltök Brüsszelben és orosz városokban. Persze mindemellett tanítok a St Andrews-i és az Edinburgh-i egyetemeken. A szabadidőm? A sportolás fontos számomra s olvasni is nagyon szeretek. A színház és mozi is gyakori program, mintahogy a jazz koncertek is.
Az elmúlt két év során több magyar akadémikussal volt szerencsém megismerkedni az útjaim során. Érdekes lesz, miként fognak ezek a kapcsolatok továbbfejlődni. A közös lehetőségek engem nagyon érdekelnek, s nyitott vagyok az ilyen fajta együttműködések előtt.

Mit üzensz a gyermekeknek?

Ha valamit nagyon szeretnél elérni, dolgozz érte, és soha ne add fel a vágyaidat!