VANCSÓ ZOLTÁN fotográfus

Fotózott ismert és népszerű embereket, különös arcokat és mesés tájakat. Megragadott egy pillanatot, ami talán soha többé nem lesz ott és nem is lesz egyáltalán. Lefotózza a magasságokat, a mélységeket, a látható és a láthatatlan szépséget. Csodálatos a kép, amit közöl velünk - egy igazi kaland lehet a számunkra, akármi legyen is a fotón. Ez a művészet - értéket adni, hozzáadni, közvetíteni!
VANCSÓ ZOLTÁN fotográfussal beszélgetünk az alábbiakban:

1. Hogy lesz valakiből fotós? Már gyerekként is érdekelt ez a foglalatosság?
Szerencsés időben, 13 éves korom körül találtam rá a képkészítésre. Minden információt, tudást szivacsként szívtam magamba, ami a fotóval kapcsolatos.
2. Mi mindent fotózol szívesen és főként? Van kedvenc terület vagy mindennek megvan a saját szépsége és mindenben van kihívás?
A fotóban is megvan a szakosodás. Egy riporter ritkán (vagy talán soha) nem fotózik műteremben pl. ételeket. És fordítva. Engem főleg azok a megbízások érdekelnek, amiben van lehetőség improvizálni (ilyen lehet akár egy esküvő is!). Azt szeretem, amikor nem tudom előre mi fog történni, és azt kell képpé formálnom. Természetesen szívesen készítek portrékat is, ha abban is helyet hagyunk a "váratlannak".

3. Fotósként dolgozol nagyobb ügyfelek részére vagy van egy fotóstúdiód és aki fényképet szeretne, ott keres meg Téged? Esetleg fotóügynökség tagjaként is alkalmazzák a fotóidat a sajtóban?
Összesen 13 évet húztam le a sajtóban. Nemrég kaptam egy újabb felkérést, de arra már nemet mondtam. Szeretem a szabadúszást, ez van leginkább összhangban az élet stílusommal. Sokan ismernek, szájhagyomány útján terjedek... Stúdióm nincs, nem is szeretnék, ha mégis néha szükségem van rá, bérelek inkább.
 

4. Milyen iskolákat kellett elvégezned a munkádhoz? Már a sulik végzése közben is aktívan fotóztál? Meg kellett tanulnod a filmeket előhívni és a fényképezőgép használatától eljutni a kép elkészítéséig vagy ez már modern világ és minden számítógépen keresztül megy?
Most már gyakorlatilag minden a számítógépen keresztül megy, de azért a mai iskolák is tanítják a filmes fotózást, labormunkát. Az én időmben meg kizárólag ez volt. 2005-től használok csak digitális gépet a munkáimhoz, és 2008 óta a saját autonóm-riportképeimhez, amiket kiállításokon, vagy könyvek formájában mutatok be. (Milyen érdekes, hogy a publikálási lehetőségek is miként alakulnak át: most már leginkább a facebook oldalamon ismernek: http://www.facebook.com/photovancso - itt egy-egy posztomat többen látják egyetlen nap alatt, mint kiállításaimat több év alatt összesen!)

5. Ki a példaképed a fotográfiában, van kedvenc hazai és külföldi fotográfusod?
Josef Koudelka és Henri Cartier-Bresson a két nagy példakép, de legalább ilyen nagy hatással volt rám Szilágyi Lenke vagy Gulyás Miklós munkássága is.

6. Hol lehet találkozni a fotóiddal? Újságokban, kiállításokon, magánszemélyek rendenek tőled fotósorozatot vagy könyvekben is találkozhatunk az alkotásaiddal?
Az előbb említett facebook oldalon vagy a weboldalamon http://www.photovancso.com lehet velem minden nap "találkozni". A kiállítások szervezésébe kezdek belefáradni, de ha kapok felkérést, szívesen eleget tennék neki. Mostantól viszont magam nem fogom ezt a lehetőséget erőltetni. Magánszemélyek természetesen rendelnek tőlem fotókat, de azok alkalmazott fotogáfiák, így az többniyre a megrendelő "magánügye" marad, ezek tehát nem publikusak.

7. Ismerhetik-e az olvasóink az általad fotózott személyek némelyikét? Ismert embereket is fotózol?
Természetesen sok zenészt, írót, színészt, politikust, közéleti embert fotóztam az elmúlt 17 évben, kevesebben vannak, akiket nem... :) De két éve már nem dolgozom a médiában, így ez a tendencia csökkenőfélben van. Persze ezt nem bánom, hiszen egy ismeretlen ember fotózása gyakran sokkal izgalmasabb feladat, mint egy hírességet megörökíteni...

8. Milyen a fényképezőgép? Minél modernebb, annál tökéletesebb vagy éppen annál több veszik el a nagy technikai háttérben? (én laikusként mondom, hogy tiz-tizenöt éve imádtam fotózni a régi Nikonommal, de amióta berobbantak ezek a kis szuperminőségű kütyük, már nem vonz a fotózás, nem érzem szenvedélyemnek többé s nem is tudom, miért alakult ez így ki bennem)
Ma már elképesztő tudása van egy-egy fényképezőgépnek. Zavarba ejtően kiszolgálja a fotóst. Engem a technikai oldal sosem érdekelt különösebben. Én "vezetni" szeretek, teljesen mindegy milyen kocsiban ülök... Amúgy sem azon múlik egy jó kép megszületése, hogy milyen gépet tart a kezében a fotós.

9. Az idén milyen mozgalmasak lesznek a napjaid, vannak nagy felkérések, lehet tudni, hogy milyen fotózások várnak Rád, melyik jelent számodra óriási kihívást, izgalmat?
Sosem tudom előre még talán a következő hetemet, hónapomat sem. De mindig megcsörren a telefon, és akkor elindulok egy irányba... Néha persze én is "csörgetek", nemcsak várakozok. Most a legtöbb munkám azzal telik, hogy az elmúlt 17 év számomra fontos anyagát tegyem elérhetőve, megvásárolhatóvá a weboldalamon keresztül. Erre nem nagyon látok példát itthon. Talán nekem nyílt elsőként webshopom a fotósok közül. De nem az utolsó, abban is biztos vagyok...

10. Ha nem fotós lennél, mivel foglalkoznál még szívesen? Illetve 13 éves korod előtt mit mondtál volna a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy operatőr vagy fotós legyek. Még öt évvel ezelőtt, 33 éves koromban is megpróbáltam felvételt nyerni a Filmművészeti Egyetem operatőr szakára. Ők azonban jobban bíztak a 19-20 évesekben, így nem vettek fel - szerencsére... Édesapám villamosmérnők, gyerekként sokáig én is valamilyen mérnők szerettem volna lenni...

11. Mik a kedvenc könyveid és zenéid s emlékszel-e, mit olvastál gyerekként szívesen?

Gyerekkoromban nem sokat olvastam, annál inkább szerettem tv-t nézni. Ez persze rosszul hangzik, tudom, ám arra is jól emlékszem, hogy 13 -14 éves koromban nagyon kritikusan néztem a műsorokat, filmeket. Rögtön kiszúrtam, ha valami rosszul van megkomponálva, rossz ritmusban van vágva... Emlékszem egy silány István a Király koncert közvetítésére, amin akkoriban nagyon "felháborodtam"... A zenei ízlésemet a bátyámnak köszönhetem, aki a 70-es 80-as évek progresszív rock zenéjével ismertetett meg. Aztán 15 éves koromban meghallottam egy Chopin keringőt, ami olyan hatással volt rám, hogy utána rengeteg klasszikus zenét hallgattam, sőt egy zongorát is vettem az összespórolt pénzemből, ami nem egy tipikus kamaszkori döntés...

12. Mit üzensz az olvasóinknak? Egy bölcs gondolatot vagy szép közmondást?

„A művészet semmiféle megváltást nem biztosíthat. Túl van a hatáskörén.
Csak csábíthat, megvilágíthat. Utána tisztább a levegő. Nem tiszta, csak tisztább.” (Mészöly Miklós)