TERMÉSZET, SPORT, MOZGÁS, KALAND

AZ AKADÁLYPÁLYÁK, MÁSZÓFALAK ÉS KALANDPARKOK SZERELMESE - ADAMOVITS ENDRE a beszélgetőtársunk

A természet szeretete és a testmozgás, testünk frissességének az igénye s az ebből fakadó örömérzet, boldogságérzet az ember egészségének a kulcsa.
Lehetünk elég bölcsek, tanultak, divatosak, gazdagok, sikeresek, közkedveltek, ha nem mozgunk eleget, ha nem engedjük magunkhoz közel a természetet, testünk és lelkünk sínyli meg a túl modern vagy túl kényelmes életforma következményeit.
Adamovits Endre szerint a legtöbb mindig a saját akaratunkon múlik!
Így hát, olvassuk el ezt az izgalmas interjút és fel a szabadidőruhát, irány a természet!

Hol született, hol nőtt fel, falun vagy városon?

- 1971-ben születtem, Budapest Zugló kerületében, kertvárosi környezetben, de nem kertesházban. Volt a környéken jó sok terület, játszótér és zömmel gyalog jártunk mindenhová. Itt is kezdtem az ovizást és általános iskolai tanulmányaimat.
A felső tagozatos éveimet viszont már a Belvárosi (VI.ker.) Szív utcai Francia-Opera tagozatos általános iskolában folytattam, opera tagozaton. (Semmi különöset nem kell gondolni erről, Kodály-féle plusz zenei képzést kaptunk, nekem szolfézs és klasszikus gitár ismereteim bővültek leginkább).
Ebben az időben már versenyszerűen judo-ztam a Bp Honvéd színeiben, összesen öt évig. Legjobb eredményem: Nemzetközi Úttörő olimpia - bronz.
Hétvégéken többnyire a hétvégi házban ténykedtünk, vagy a Római-part Béke csónakházában töltöttük el az időt, többnyire kétszemélyes kajakban apámmal.

Mi kell ahhoz, hogy valaki a természetet aktivan szeresse, szolgálja, hogy valaki a hivatását is ennek árnyékában végezze, főleg úgy, hogy közben a sport kerül általa előtérbe, ez olyan párosítás, ami tisztelet érdemel, AMI MANAPSÁG KITÜNTETÉST ÉRDEMELNE.

-Az az érzésem, hogy nálam ez nem volt tudatos, a szüleim orientáltak, ez az útkereső időszak lehetett. A kalandos gyermek-, és fiatalkor izgalma hozzám így, a mozgás örömével, a sportsikerek motíváló erejével, pozitív visszajelzéseivel jutott el. Ha valaminek számottevő sportértéke volt, az köszönhetett vissza a mában, hogy sportorientált, fizikailag "húzós" munkával keresem a kenyerem. Ez számomra nem megerőltető, inkább örömforrás (ezt inkább kiváltságnak gondolom, mint kitüntetést érdemlőnek).

Emlékszik még a gyerekkorára, szülővárosára, milyen képek élnek Önben: annak idején is ilyen stresszes volt az élet?

- Stressz. Hát igen. Nagyapám, apám, nagybátyám az elmúlt érában "politikailag nem volt elismert", ez rányomta bélyegét mindennapi életünkre is. Apám is rendszeridegen volt, kisiparosként működött a különleges szocialista tervgazdaságban. Elképzelhetőnek tartom, hogy a fizikai terhelés a fokozott idegi igénybevétel ellensúlyozása végett került az életünkbe, másrészt a városi életmód is sokkal kisebb szabadságot tett lehetővé, hétvégéken teret, lendületet igényelt a család. Kirándulások, weekendtelek, kertrendezés, tollas, foci, tenisz, és ha az idő engedte, vízisportok, fürdőzés volt a rendszeres program.

Járt-e oviba, meg tudná-e mondani az ovis jelét? Milyen volt akkoriban a gyerekjáték, az ovisokat hogyan szórakoztatták anno 25-30 éve, fontos volt még akkoriban a természetszeretetre való nevelés?

- Jártam óvodába, a Lombosfa volt a jelem. Nem emlékszem, hogy különösebben foglalkoztunk volna bármi egyébbel az evés-iváson és a kül-, beltéri játékon kívül ezekben az években. Talán a farsang maradt meg kicsit az emlékezetemben.

Milyen volt az általános suli: volt kedvenc vagy utált tantárgya? Sportolt gyerekként is? Mit válaszolt akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Mi volt a kedvenc könyve, rajzfilmje, zenéje, étele? S mivel játszott legszívesebben? Pecázott, bicajozott, fociztak?

- Ha jól emlékszem, első szeretett, saját könyvem: Erich Kästner - Május 35 című volt. Az Ablak-zsiráf, Gőgős gúnár Gedeon természetesen alapműnek számított, szülői bíztatásra minden nap forgatva volt.
Magyar népmesék, Lolek-Bolek, Rumcájsz, na és az olasz Menő-manó, ezek voltak a kedvenc rajzfilmjeim.
Édesapa rengeteget muzsikált (lemezgyűjteménye mai napig használatban), hangszeren játszott, úgyhogy zene volt bőségesen, egyetemes és hazai tekintetben egyaránt.
Állítólag valami sziriai metélt tészta volt a kedvencem, én erre már nem emlékszem.
Gyerekként nagyon szerettem legózni, építeni, alkotni.
Bringa, görkori, télen kori a műjégen, a városligetben. Oda állandó szezonbelépőm volt egy ismerős által.

Hogy alakult a kamaszkora, milyen középsuliban tanult? Aktívan sportolt akkortájt? Voltak-e akkor is már akadálypályák, mászófalak Magyarországon, Európában?

- Középiskolai tanulmányaim, nem úgy alakultak, ahogy elsőre elgondoltam. A művészetek szépségére, szabad szárnyalásra ösztönző, nyitott gondolkodásra tanító általános iskola után a Than Károly, Zsigmond téri Gimnázium következett. Itt nagyon jól éreztem magam, 4-es feletti átlaggal érettségiztem. Dolgozni kezdtem, majd felvételiztem a SE Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Rekreáció-sportmenedzser szakpár képzésre. Öt lezárt féléven már túl vagyok.

Az Ön ötlete volt a kalandpályák építése, a programok vezetése vagy jött a felkérés, illetve a lehetőség, amit megragadott? Melyik része érdekesebb a munkájának: a mászófalak, akadálypályák megtervezése, kivitelezése vagy működtetése?

-Az ötlet nem saját. Amikor 1 év kintlét után hazajöttem Szlovéniából, a tengerpartról, nézni kellett valami munkát. Képtelen lettem volna beülni valahová, pc mögé, irodába, esetleg egy autóba, stb. Teret kívántam, állóképességem, fizikumom rendben volt, belevágtam. A többszintű tanfolyam elvégzése után animátor lettem, megismertem a speciális eszközöket, alpinizmussal, kötéltechnikával kezdtem foglalkozni, közben napról-napra új ismeretekkel gazdagodtak ismereteim. Hétvégéken, a szezon indulásakor özönlöttek a vendégek, csoportok, komplett óvodák, iskolák. Fogyatékkal élőkkel, siketekkel, mozgáskorlátozottakkal volt szerencsém foglalkozni, természetesen a kísérő szakemberek segítőjeként, a helyi ismereteket jellegzetességeket bemutatva. Nagyon felemelő látni a kisgyermekek szemében az örömöt, az izgalmat, amikor a felszerelésbe történő beöltözés után megtapasztalják az élményt, megérzik az ízét az általunk felépített és kezelt speciális játszótérnek. Ennek előnye, hogy a testmozgás mindig a szabadban, friss levegőn történik, a gyerekek részben a talajszinttől elválva, a megszokottól eltérő környezetben, az életkornak, fejlettségi szintnek megfelelően kialakított eszközökkel találkoznak. A szellem és fizikum egyidejű használatát, a mozgások finomkoordinációját megkövetelő feladatok leküzdése igazi kihívást jelent. Az akadályok sokszínűsége biztosítja a széles spektrumú izommunkát, a program hosszúságának fokozatos emelésével pedig az állóképesség fejleszthető. Körülbelül fél év elteltével munkaszerződéssel, állandóra felvettek és pályaépítő-karbantartó lettem. Belekóstoltam a veszélytelenítési technikákba is és szinte minden folyamat kipróbálására, megismerésére lehetőséget kaptam a korszerű, demokratikus irányítású vezetésnek köszönhetően. Mostanra már mindent területen otthonos vagyok, leginkább mentősként szeretek dolgozni. A "mentés" kihívás is, mozgalmas, hálás feladat. A pályák bármely pontján bajbajutott, elcsigázott, "beakadt" vendégek segítését, kimentését, a talajszintre való lejutást jelenti.

Ön szerint mennyire van igény ma Magyarországon az ilyenfajta parkok, terepek kiépítésére, támogatja-e az ilyesmit az állam vagy inkább tehetséges és tehetős üzeletembereknek köszönhetően valósul meg az ilyesmi tájainkon?

-A helyzetet még pontosan nem láttam át, van tapasztalatom a vállalkozók által megvalósított pályák elkészítése körül. A támogatási rendszerekről keveset tudok, elsősorban non-profit cégeket, alapítványokat támogat az állami szféra. Emellett némely pálya önkormányzati tulajdonú és kezelésű. Két-három évvel ezelőtt volt három ilyen Kalandpark, ma van harminc. Nem tudom mennyire van telítve a hazai piac, a mi csillebérci pályánk nagyon látogatott. Napi 10 órában a 600-800 vendég megmozgatása a tavalyi évben nem volt ritka.

Véleményem szerint az óvodák udvarain is silány a mozgásra ösztönző játékpályák, kötélpályák kínálata, inkább van egy-egy látványos csúszda, faházikó, ami nem igazán egy dinamikus mozgást kíván a gyerektől és nem is erre ösztönzi őt. Kértek már Önöktől óvodák valamilyen típusú – kisgyereknek is alkalmatos – mászófal kivitelezését, projektjét, vázlatát? Vagy ezt inkább csupán egy négy-ötcsillagos wellnesshotel engedheti meg magának a mai helyzetben?

- Magyarországon komoly gond, hogy a minimalizált költségvetésű óvodákban, iskolákban a testnevelés , a megfelelő mozgáskultúra kialakítása kerül leginkább háttérbe. Minden egyéb előbbre kerül, az elméleti tárgyak egyértelműen, de sokszor még a választott, kiegészítő képzések is. Ez nagyon nagy veszély forrása, és hogy miért ez az általános gondolkodás, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nem kizárólag pénz kérdése, de a hivatkozások elutasítások 95%-ában ez az ok van megjelölve. Az oktatási intézmények rendelkezésre álló területeire az úniós szabványnak megfelelő eszközökket lehet csak beépíteni. Ehhez viszont semmilyen könnyen elérhető forrás nincs. Kivételt képeznek az EU-s pályázatok, de ezek is korlátozottak, nem könnyű tehát a problémák megoldása. Mi tavaly próbáltunk működtetni egy 3-8 éves korosztályt megmozgató mobil akadálypályát, több-kevesebb sikerrel. Jó volt látni a gyerekek őszinte lelkesedését, kissé reménytelen viszont az intézményekkel közös együttműködés kialakítása.

Mik a tervei, mik a céljai a közeljövőt illetően és mit üzen a gyermekeknek, olvasóinknak?

- Célunk az IZOLA SC színeiben a mikroközösségek aktíválása, civil szervezetekkel való kapcsolatépítés, közös célok megjelölése, kölcsönös segítségnyújtással. Az idei év feladata még az ISC/Akadálypálya fejlesztése, engedélyeztetése, használata. Ez kiegészülne egy letelepíthető gyermek mászófallal, amihez egy csúszópálya is csatlakozik.
Feladat: az óvodásoknak készült akadálypályával megjelenni minél szélesebb körben.
Fontosnak tartjuk még a mozgásban gazdag életmód fontosságának kommunikálását, a megvalósítási mechanizmusok kidolgozását, bemutatását.
Tudatnunk kell mindenkivel, hogy egy kis lépés a megfelelő irányba, már elegendő az szükségszerű változás elkezdéséhez, és a legtöbb mindig a saját akaratunkon múlik!