Sáfrik malom

2007. március 21.

A kiskunhalasi Sáfrik malom négyágú vitorlája a régmúlt időkre, nagyapám gyermekkorára, őseim életére emlékeztet. Itt zajlott az őrlés legősibb formája: a gabonaszemek két szembenállított malomkő közötti összetörése, őrlése.
A legrégebbi malmok a vízi- és szélmalmok, ezeket követte jóval később a gőzmalom, majd az új időkben megjelentek az elektromosan meghajtott malmok is.
A kiskunhalasi szélmalom a XIX. Század közepén épült. Hunyadi Antal építette, a falát vályogtéglából emelték, majd 1892 körül köpenyfallal burkolták be.
A malom legnagyobb teljesítménye óránként 4-5 mázsa dara vagy liszt.
Ez a gyönyörű építmény szombaton és vasárnap is nyitva áll, megnézhetitek benne a zsákfelvonó korongját, a sebeskereket, a szeleskereket a nagyorsóval, fékkel, a vitorlatengelyt, s ami szintén nem elkerülendő, az a környék, mesés a táj, tele varázzsal, titkokkal.
Akkora voltam a malom mellett, mint a rizsszem, pontosabban, a témánál maradva, mint a lisztszem.
Ha felülnék hatalmas lapátjára, nagyítóval sem vennétek észre, csak azt hallanátok, hogy valaki visítozik, észtveszejtve segítségért kiált s közben meg élvezi, hogy foroghat a széllel.