A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Pozsony

Beszélgetés KRASZTEV PÉTERREL, az intézet igazgatójával

Mióta működik a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet?

A pozsonyi intézet létrehozásának az ötlete már az 1970-es években felmerült, de azt a csehszlovák-magyar államközi szerződést, amely lehetővé tette az indulást, csak 1988-ban írták alá. Az első három év a működés feltételeinek megteremtésével telt el, majd 1991. március 15-én ünnepélyesen megnyitották a Pozsonyi Magyar Kulturális Központot. Az ideiglenes név alatt, és bérelt, átmenetinek szánt helyiségekben működő központ ekkor vette fel első állandó munkatársait, kezdte meg tényleges működését. 1996. január 1-től az intézmény a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (MKKI) hivatalos elnevezést használja, 2007. március 1-től ehhez még azt is illik hozzátenni, hogy az intézet a Balassi nemzetközi intézethálózat tagja. 1998. januárjában az MKKI elfoglalhatta új székházát Pozsony központjában, a Palisády, régebbi nevén Védcölöp utca végében, átlósan szemben az elnöki (régebben Grassalkovich) palotával.

Mi a feladata az intézménynek, csupán kulturális programok szervezése vagy ennél sokrétűbb a programtervezet?

A megújult MKKI alapelve, hogy – amennyire csak lehetséges – minden rendezvényét és akcióját helyi partnerekkel együtt szervezze, illetve az egyes nagyszabású projektek megvalósításához megfelelő erőforrásokkal rendelkező szlovák és magyar partnereket „boronáljon össze”. A működő partneri viszonyok révén épül be az MKKI a szlovák kulturális élet vérkeringésébe, ahol mára a magyar jelenlét már éppen olyan természetes, mint az angol, francia, német vagy olasz. Az ideális helyzetet akkor áll elő, amikor Szlovákiában már senkinek sem jut eszébe fajsúlyos nemzetközi kulturális eseményt szervezni intézetünk, vagy más magyar partner bevonása nélkül.
A magyar kulturális jelenlét állandósulásának harmadik alapvető feltétele az, hogy ne kössünk kompromisszumot az általunk közvetített programok minőségét illetően. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyes műfajok vagy műnemek, stílusok vagy irányzatok, generációk vagy alkotóközösségek előnyt élveznének. Sőt, éppen az a cél, hogy a kortárs magyar kultúra a maga sokszínűségében jelenjen meg Szlovákiában. A lényeg éppen az, hogy minden műfajból, műnemből (stb.) csakis a legjobbat, a leghatásosabbat kínáljuk fel a szlovákiai közönségnek. Ugyanakkor nem a jól bevált és bejáratott “sztárok” szerepeltetése az elsődleges cél, hiszen ők már piaci alapon is megállják a helyüket, sokkal inkább a világszerte, vagy akár csak Magyarországon már elismert, de Szlovákiában még ismeretlen produkciókat támogatjuk abban a reményben, hogy előbb-utóbb ők is megtalálják a piacukat. Lényeges a folytonos magyar jelenlét biztosítása minden nagyobb tömeget mozgósító kulturális eseményen, ennek a jelenlétnek azonban olyannak kell lennie, hogy mindenki számára egyértelművé váljon: máskor ez a rendezvény már nem tartható meg magyar részvétel nélkül.
A minőség kritériumáról, az esztétikai érték mibenlétéről egy külön internetes topikot lehetne nyitni, bár jó néhány könyvet írtak már e témában. Nyilván, a képlékeny ízlés fogalmat lehet itt felhozni, ami kellően szubjektív ahhoz, hogy ne lehessen róla ítéletet mondani. A projektek kiválasztásában döntő szerepet játszik a mindenkori igazgató művészeti ízlése, illetve az intézet stábjának értékítélete arról, milyen fogadtatásra számíthat a produkció a szlovák közegben.
Az intézet másik fontos feladata a szlovákiai magyar kisebbség kulturális igényeinek kielégítése, naprakész tájékoztatása a magyarországi kulturális eseményekről, művelődési lehetőségekről. Ugyanakkor küldetésünk a mindenkori magyar kormány határontúli kisebbségpolitikájának megismertetése és elfogadtatása, valamint a kormány által biztosított lehetőségek népszerűsítése. Az MKKI a hatályos rendelkezések értelmében nem kisebbségtámogatási intézmény, tehát nem finanszírozhatunk közvetlenül kisebbségi kezdeményezéseket, az ehhez szükséges magyarországi részvételt ellenben támogathatjuk.
Az intézet alapvető elvei a szlovákiai kisebbségi intézmények esetében is érvényesülnek: partnerségre törekszünk minden magyar civilszervezettel, oktatási és kutatási intézménnyel, ifjúsági szervezettel, kultúrához kapcsolódó vállalkozással, médiával. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ezek az intézmények, és a szlovákiai magyarok általában, bekapcsolódjanak a sokszínű magyarországi kulturális életbe, megismerjék a magyarországi kultúra legújabb hőseit, és ítéljék feledésre az elszigeteltség és elszakítottság érzését.
Az eddig sok szempontból elhanyagolt keleti országrész igényeinek közvetlen felmérésére és a programellátottság folyamatossága érdekében 2006 tavasza óta állandó munkatársunk dolgozik Kassán.

Mennyire működnek együtt a világon lévő többi magyar kulturális intézettel? Vannak-e közös tárlataik, koncertsorozataik?

A külföldi magyar kulturális intézetek (kereken 18) közös igazgatás alá tartoznak, egymással laza kapcsolatban állnak - főleg egy-egy projekt erejéig szövetkeznek, hiszen elsődleges céljuk a helyi közvélemény Magyarország-képének az alakitása, amit mindenhol a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva lehet hatékonyan elérni. Vagyis mindenhol más kell, kivétel, ha a körülmények szerencsésen egybeesnek. Idén pl. a Zene napjára Berlin, Párizs, Brüsszel, London és Pozsony közös pályázatot írt ki népzenei ihletésű könnyűzenét játszó magyar zenekaroknak, s a győztesek fellépési lehetőséget kapnak jún. 21-én a felsorolt városok közterületén. Csak Pozsonyba 80 zenekar jelentkezett, ebből kettő lép föl. Az intézetek közötti együttműködés ezen felül abban merül ki, hogy ajánlunk kollégáinknak produkciókat, amik itt v. ott sikeresen szerepeltek. Aztán, ha jónak itéli a másik igazgató, akkor meghivja, ha nem - nem.

Önök választják meg a műsoraikat, vagy a fellépni, bemutatkozni vágyók is jelentkezhetnek Önöknél egy-egy projekttel, műsortervvel, javaslattal?

Is is. Egy ilyen intézmény igazgatójának elsődleges kötelessége, hogy maximálisan ismerje a magyarországi kulturális-tudományos-civil szférát, a kinálatot. Leggyakrabban szlovákiai irodák, szervezők, galériák, fesztiválok, tudományos oktatási intézmények stb. keresnek fel, elmondják, mi a projekt, mik az elképzelések, mi megkeressük hozzá a legmegfelelőbb magyarországi fellépőt. Azután van az, amikor mi keressük meg egyes fontos események szervezőit Szlovákiában azzal, hogy kár lenne bennünket kihagyni az eseményből, mert igen erősek vagyunk ebben is. A legáltalánosabb, és legkevésbé hatékony, amikor művészi produkciók "nyomulnak", ennek csak a töredéke használható, illeszthető be a stratégiai országimázs-építő koncepcióba. De elzárkózni semmi elől nem szoktunk.

A cél egyértelmű: magyarországi kulturális, oktatási, művészeti, szellemi stb. terméket-értékeket eljuttatni a szlovák kulturális, művészeti, oktatási stb. "piacra", megismertetni Szlovákia állampolgárait a mai, létező Magyarország kulturális (stb) értékeivel. A szlovákiai magyarok támogatására a magyar állam évente több száz millió forintot költ, amit a szlovákiai bejegyzesű intézményeken-alapitványokon keresztül juttat el hozzájuk, nem pedig a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetén keresztül, aminek a költségvetése ennek töredéke. Ez persze nem zárja ki, hogy indokolt esetben szlovákiai magyar művészeket ajánljunk Magyarország felé, de ez szorgalmi feladat, alaphelyzetben ezt a feladatot a Budapesti Szlovák Intézetnek kell ellátnia. Más kérdés, ha közös magyar-(szlovákiai) magyar produkcióról van szó, közös zenélés, kiállitás, szinházi produkció, ilyenkor nagyobbak a lehetőségek. De ez meglehetősen ritka: ilyen volt pl. a legutóbb a révkomáromi csodadobos, a 9 éves Hodek Dávidka koncertje - négy világhirű magyar zenésszel Kassán, amire az intézet szerezte meg az anyagi fedezetet.

Mit tapasztalnak, kik látogatják leginkább az intézetüket: pozsonyiak, itt élő magyarok, szlovákok inkább?

Az intézetünk alapvetően nem magyaroknak szervezi a programokat, ez a Csemadok és a többi kisebbségi szervezet feladata, ebbe mi nem is kontárkodunk bele. Vannak persze csak magyar nyelvű programok, de ezek nagy részének mi csak a helyszint biztositjuk, a közönseészervezeé és a lebonyolitás a társszervező feladata. A házban a havi 20-25 programból csak 4-5-öt tartunk, a többi külső helyszineken zajlik, kb. felerészt Közép- és Kelet-Szlovákiában. A házban tartott programok közül kizárólag a meg nem hirdetett, zártkörű klubok magyar nyelvűek, ezeknek állandó közönsége van, egyes házon belüli programjaink angol és szlovák szinkrontolmácsolással zajlanak.

Van-e állandó magyar tárlatgyűjteményük, múzeumuk? Foglalkoznak-e az itt tanuló magyarországi fiatalokkal? Milyen szinten tudják felkarolni őket?
A diákok elsődleges célcsoportunk, több ifjúsági klubot is fenntartunk az országban magyar egyetemistáknak és doktoranduszoknak. Ezekbe havi rendszerességgel hivunk olyan magyarországi tudós-közéleti-művész hirességeket, akik reális képet festenek a fiataloknak a magyarországi viszonyokról. A határon túli magyar diákok felkarolására a magyar állam évi több milliárd forintot költ, ezek a források sem az intézeti költségvetésen keresztül kerülnek a kedvezményezettekhez. Állandó tárlat vagy múzeumrészlegünk nincs, lévén nem vagyunk sem közgyűjtemény, sem galéria, havi váltásban szerepeltetünk fiatal magyar képzőművészeket, akik nálunk állitanak ki. Egy 'művelődési otthon' és a külföldi magyar kulturális intézet között az a különbség, hogy mi a magyar kultúrát külföldön menedzselő intézmény vagyunk, mely ellát néhány specifikus feladatot is, mint a nyelvoktatás, a helyi magyar közösség ellátása naprakész információval, fő célja a szlovák és magyar civil, illetve állami intézmények közötti együttműkodés fejlesztése.

Milyen tavaszi műsorokra hívná fel az olvasóink figyelmét?

A tavasz lassan elmúlt, azt tanácsolom mindenkinek, hogy a nyáron látogasson el a szlovákiai nemzetközi fesztiválokra, mint a Pohoda, a körmöcbányai Geg-feszt, a selmecbányai jazzfesztivál, meg az összes többire, amit intézetünk www.holnap.sk honlapján megtalál. Mi minden jelentős kulturális eseményen jelen vagyunk Szlovákiában, és forditva: amelyik rendezvény mellett meglátják az intézet logóját, nyugodtan látogassák meg, mert az esemény jelentős lesz. És azt taáacsolom, ne csak Pozsonyba jöjjenek a nyáron, mert ilyenkor az élet nem ott van, hanem az egész országot járják be, mint ahogy mi is kulturálisan belaktuk egész Szlovákiát.