Nyitóoldal
KAMASZ VAGYOK!
CSUTKAMANÓS DAL(szöveg)
CSUTKAMANÓS DAL(szöveg)
LetöltésA dalokat a zenelejátszó gomb segítségével meghallgathatod, a sok régebbi vershez az egérrel gurulj lejjebb.Itt pedig mindig a legfrissebb dalszöveg található! A BABÁM, HA SÍRírta: Zalaba ZsuzsaNem látom a könnyeit, nem nevet és nem is sír. De ismerem az álmait, beszél hozzám, ha nem is ír. Nincs szíve, de benne élek én, ott dobog a szívem szíve helyén. Lelke mélyén az én bánatom, örömöm, tövisbokor és tavirózsa ott tündököl. A babám ha sír, megnémulnak a madarak, nem moccan semmi, suttognak a falak. Azt hiszed, játék az egész és csak egy dísz, de a babám bennem él és bennem hisz. Csendes társam ő, viseli bánatom, nem fogja meg a kezem, de nem is akarom. Elég ha rám néz és látom én, gyöngyök gurulnak a könnyek helyén. A KÉPZELET JÁTÉKAírta: Zalaba ZsuzsaÁlmainkban a lánchídon járunk Buborékot fújunk és cikázunk A napba nézünk és hunyorgatunk Felröppenünk s a holdig szállunk Virágot szedünk a Tejúton is, Nem hisszük, hogy minden álom hamis. A képzeletünk végtelen és szép Még a könnyek is gyöngyként gurulnak szét Álmodj hát velem, fújd az énekem, Fogd meg a kezem, gyere most velem. Ne hagyj egyedül, mert mint aki megkergül, Olyan leszek én, fönt a torony tetején. Aztán nagyot zuhanok - kút fenekére, S mire lelek ott? Álmok hűlt helyére, Fekete lovagra, fekete rózsára, Édesanyám fehér, mosolygós arcára. Ó te játékos képzelet, mindent átélek Veled vagy nem veled Érted? Ellened? Mit tudom, tudom is, tudom is én..... CSUTKAMANÓ SZÉP ÉNEKEZalaba Zsuzsa verseCsónakon járnak az angyalok, tündérszárnyukat hasogatják és gyermekarcukkal mosolyognak. Mankóval járnak a sebesültek, valahol valamikor rossz helyen voltak és a sors odasújtott. Rezzenéstelen arccal járnak az óriások, könnyeik bentrekedtek és lomha lépteik fákat döntenek. Nesztelenül osonnak a kis manók, aprók és talpaik alig súrolják a rögös utat, inkább libegnek az ösvények fölött. A világ egy nagy csoda. A világ a mosoly és a könny. A világ az öröm és a fájdalom. A világ kincs és romhalom. Farnbauer-Zalaba: MANÓPÁNIK - énekel: VINCZE LILLA és FARNBAUER PÉTERZalaba ZsuzsaManópánik Kérlek kedves gyermek Szeress engem – tedd meg, Addig játszom veled – itt, Amíg csak neked tetszik. De ha engem nem keresel, Nem figyelsz és nem emlegetsz, Nem látogatsz el hozzám, Értem jönnek a manók ám. Kérlek kedves gyermek szeress engem, tedd meg, addig játszom veled itt, amig csak neked tetszik. Majd újra messzi földre megyek, Kék nap alá, kék hold elé, Kék hegyekbe, kék fák közé, lehúnyt, szendergő pillák mögé. Ne engedd, hogy elvigyenek, Keress engem... Farnbauer-Zalaba: Manómerengő-keringő (részlet) - énekel: VINCZE LILLAZALABA ZSUZSAMANÓMERENGŐ-KERINGŐ ragyogó kis mosoly az arcodon. Mi lennék, mi lehetnék még? Egérrágta lyuk zsák szélén. Mi lennék, mi lehetnék még? Kis manó, ki álmodik épp.
Farnbauer-Zalaba: Csutka Manó titkai (részlet) - énekel: KRÁLIK MÁTÉ, közreműködnek: Szabó Petra, Fehér Dalma, Vas ZsuzsaZALABA ZSUZSACSUTKA MANÓ TITKAICsutkamanó most vár reád, Csukd be a szemed és láss csodát, A Kék hegyen túl ezer titok, álmodj hát! Csutkamanó most vár reád, Csukd be a szemed és láss csodát, A Kék hegyen túl ezer titok, álmodj hát! Kék paripán, Vili bálnán Csutka manó vágtat. Égen szárnyal, tengerig száll, Hullámok közt kandikál. Mélyen lent, a víz alatt Brrr... egy elsüllyedt kalózhajó. Cápák őrzik, ezt látnod kell, Ott ragyog a kincsesládikó. Titkot rejt, mely ott ragadt Régesrég hét lakat alatt. Hét lakat alatt... Hét lakat alatt... Farnbauer-Zalaba: MACKÓDAL (részlet) - a rév-komáromi MUAI diákjainak előadásábanMACKÓDAL - énekel: Szabó Petra, Fehér Dalma, Vas Zsuzsa, Farnbauer PéterAdok rád egy kisinget, nadrágot és kiscipőt,megfésüllek, megvakarlak s járjunk együtt keringőt. egy-két-há! egyet jobbra, egyet balra, suhanósan körbe-körbe, megint jobbra, megint balra, mackóm édes, pörgess meg. brumma-brumma-brumm brumma-brumma-brumm brumma-brumma-brumma-brumma mackós édes brumma-brumm .... aranyszőrűm, brumma-brumm. Farnbauer-Zalaba: Az ősök nyomábanAz ősök nyomábanKovácspatakon sátor vár,ott már nem határ a határ, elnyeli a hegy a napot, árnyakkal játszhadozhatsz ott. A gyík hetykén sütkérezik, virágtenger ragyog fel itt, Szívemet szédíti a szülőföld. mert itt a Dunán kívül minden zöld. Az ősök igazi hősök, az ősök.... Az ősök igazi hősök, az ősök... A kalapot még szalmából, az álmokat szivárványból fonták.... FARNBAUER-ZALABA: AZ UDVARLÓ (részlet)Zalaba ZsuzsaAz udvarló (részlet)Kísért egy álom, melyben manó vagyok. Parányi és jópofa. Nem hiszem hogy tetszeni fog, ha puszit nyomok az arcodra. Virágot is viszek neked, mert én lovag is vagyok. Énekelek és táncolok, virgonc kis manó vagyok. Hajjé-juúú, lárifári-kakadu. Hajjé-juúúú, lárifári-kakadu. .... FAKÓ BERCI - Előadó: Králik Máté (Rév-Komárom, MUAI diákja) - részletZalaba ZsuzsaFakó BerciFakó Berci csuda egy ló, halványkék, akár az ég, ilyen táltost nem látsz máshol, csak nálam, na még szép. Fakó Berci, bölcsek bölcse, imádott kis paripám cukrot sem kér, zabon sem él, kemény fából faragták ám. Nyihaha, nyihaha, fakó Berci, drága jó lovam, nyihaha, nyihaha, gyi paripám, száguldj és rohanj. Nyihaha, nyihaha, fakó Berci, drága jó lovam, nyihaha, nyihaha, gyi paripám, száguldj és rohanj. ... Farnbauer-Zalaba: Dzsungeldal (részlet) - énekel: HARCSA VERONIKA, FARNBAUER PÉTERDzsungeldal (Farnbauer Péter előadásában) - részletZalaba Zsuzsa DZSUNGELDAL (részlet) nem jól látni a fától az erdőt, egy bolha vagyok a rengetegben, figyelnem kell, felfalnak menten. Pókok, madarak, kis és nagy lények, pokolian ijesztő, de nem félek, gyorsvonatként zaka-zaka-zakatol a szívem. még utolérem magam, azt hiszem. Kellett nekem, kellett nekem dzsungelbe jönni, veszélyek mezején vakmerősködni, bátor vagyok, az nem vitás, de az ebéded ma legyen valaki más! Farnbauer-Zalaba: Ha az ember hullócsillag (részlet)Zalaba ZsuzsaHa az ember hullócsillag (részlet)Örökké élek, mert manó vagyok, de az emberek mind hullócsillagok. viszem a gyertyát, majd őrzöm a lángot, ki viszi át lelkemből a táncot? Örökké élek, mert manó vagyok, de az emberek mind hullócsillagok. Titkom oly egyszerű: ezekben élek, minden kis szívben egy manónyi lélek. Arra gondolsz akit szeretsz és nincs veled. Rád gondol az is, kit szeretsz és nincs veled. Te földön, ő égen, te réten, ő szélben, a horizonton túl együtt vagyunk régen. .... FARNBAUER-ZALABA: KARÁCSONY énekel: HARCSA VERONIKA, VINCZE LILLAKarácsonyCsak ragyog és üzen a Sarkcsillag,most hó szitál, lassan megvirrad. Áttáncoltad velem az éjszakát, díszítsük fel együtt a fenyőfát. Csilingelnek apró harangok, a szeretet bennünk is felragyog. Csak csodáljuk némán az árnyakat, már megjött, hát ez az a pillanat. Sírj és nevess, most mindent szabad, karácsony napján oszd szét magad. Mindenki vehet egy csipetnyit még, a szeretet nem fogy el, bennünk ég. Olykor a lelkünkben is hó szitál, elolvad a szeretet lángjánál, olykor is a lelkünk is csak jégmező, olvad ha fény éri - varázserő. Sírj és nevess, most mindent szabad, karácsony napján oszd szét magad. Mindenki vehet egy csipetnyit még, a szeretet nem fogy el, bennünk ég. Sírj és nevess, most mindent szabad, karácsony napján oszd szét magad. Mindenki vehet egy csipetnyit még, a szeretet nem fogy el, bennünk ég. Zalaba Zsuzsa: A kék hegyen túl (zenét szerezte és előadja: Kor-Zár)
Zalaba Zsuzsa: A kék hegyen túl (zenét szerezte és előadja: Kor-Zár) letöltése
(MP3 File, 1.5 MB)
ZALABA ZSUZSAA KÉK HEGYEN TÚLA Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Csak a tiéd az álomvilág. A Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Egy kis manócska téged vár. A kéklevelű fák alatt Aprócska kis facipő, Egy manó vára, Csutka háza, Ebben él a nagymenő. Refr.: A Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Csak a tiéd az álomvilág. A Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Egy kis manócska téged vár. Az ágya parányi dióhéj, Kék fűszálból, kék álomból Fonta párnáját a szél. Refr.: A Kék hegyen túl... Ha elalszol, A szemedben ott a kis kapu, Nyisd ki bátran, lépj be rajta, Az Álomvilágba fut. Refr.: A Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Csak a tiéd az álomvilág. A Kék hegyen túl, a Kék hegyen túl Csutka manó csak téged vár. Zalaba Zsuzsa: Didergés (Miqueu Montanaro zeneszerző)
Zalaba Zsuzsa: Didergés (Miqueu Montanaro zeneszerző) letöltése
(MP3 File, 2.5 MB)
ZALABA ZSUZSADidergésKabátomban reszketve Kiállok a hidegre. Csutka legyek ha értem Miért nincs hó télen? Piciny csizmám bélelve Sálam, kesztyűm zsebembe. Nyakam köré, kezemre Gyorsan, gyorsan - izibe. Unom ezt a didergést. legyen inkább tavasz. Nátha száll az orromra, Igen nagyon pimasz. Tüsszentek egyet, Kettőt, és négyet, Egy hétig az ágyat nyomom, az egész egy nagy lázálom. Csutka vagyok, va-va-vacogok, Tavaszra talán ki-ki-kiolvadok. A VILÁG RÉSZE VAGYOK S RÉSZEM A VILÁGZalaba Zsuzsa verseA földhöz ér az arcom - érzem, enyém a világ. Most én hajolok le a fákhoz – karomban levél és ág. Olyan csendben élnek a virágok, hajladoznak és táncolnak A szél játékszerei s mégis – szolgaságukban ábrándoznak. Vagy a szabadság járja át őket ilyenkor? Talpam alatt surrog a rőzse és ellep a por. Maszatos vagyok És gyermek is vagyok És felnőtt is vagyok Vajon a világhoz tartozok? Én mindenhol otthon vagyok És mindenben ott vagyok... Arcodon folyok végig, Akár a könnycsepp. MIKULÁSírta: Zalaba ZsuzsaBolygók közül, felhők mögül vén Mikulás szánon repül Szakálla libeg, a keze meg remeg, időtlen idők óta csak VELED álmodik..... Azt mondja, ő talán sosem volt gyerek. Nem voltak játékai, csak jég és üveg. Amerre száguld, nincs meleg - napfény, csak Neked él, csak érted él! Kisgyermek, nagy gyermek nyújtsd ki a kezed, hívjad őt, várjad őt, mert titeket SZERET. Persze, lehet, hogy én is meglesem, forró csokival kínálom kedvesen, mesélek majd neki a manókról, s megkérem, adjon egy almát a zsákjából! S mit adok - mit adhatnék én neki? Talán egy apró mosolyt - a szívében elviheti! (szerző: Zalaba Zsuzsa) BARÁTSÁGírta: Zalaba ZsuzsaHópihe leszek, akarod-e? Tenyereden vihetsz, szeretnéd-e? Esőcsepp lehetnék, ha kéred, barátod vagyok, ezzel beéred? Álmodhatsz rólam, sebtibe, futhatsz is velem, a rétre, a fénybe... táncolhatunk és pöröghetünk, most mindent együtt kezdhetünk... Tavasszal, nyáron, ősszel és télen, mindig megtalálsz, itt vagyok régen. Árnyékként osonok, veled lépkedek, a pajtásod vagyok, nézd a kék eget gondolj most rám gondolj most rám keresd a csillagot tölts el egy szép napot énekeld azt hogy itt vagyok itt vagyok veled vagyok! Barátnak lenni a legjobb dolog! HA NEM LENNÉL GAZDAGírta: Zalaba ZsuzsaHa megállnál egy percre és levennéd a gazdagság szemüvegét, talán észrevennéd a mezei virágokat. Most a virágárushoz rohansz és a legdrágább csokrot kéred. Ajándékod törékeny, méregdrága, valamelyik áruház valamelyik polcáról... Ha megállnál egyetlen percre nem kifestve, nem nevetve, őszintén és kezed nyújtva, szükség lenne a jó szóra. Elég lenne annyi - szeretsz, mondd, érted-e még, mit jelent? Vagy a szó már semmit sem ér? A szíved szívemhez se ér? Elmegyünk egymás mellett, vakon és sután, hidegen, kezemben mezei virág, csokor a tiédben, idegen. Értelek én - minden Tiéd. Sokkal többed van, mint hinném, de nem tudhatod, melyik kincs pont ott terem, ahol pénz nincs. ZALABA ZSUZSA - SZERETLEKTe bohóc is vagy és megnevettetszTe tündér is vagy és megmenthetsz Te kalóz is vagy és legyőzhetsz Te varázsló vagy - eltüntethetsz. Porszem leszek a sivatagban vízcsepp leszek a poharadban könycsepp leszek a szemedben remény leszek a szivedben Te katona vagy és foglyul ejthetsz Te pilóta vagy és fent röptethetsz Te búvár vagy és vízben kutatsz Te orvos vagy és meggyógyíthatsz erős leszek a kedvedért bátor leszek ki téged is megvéd friss harmat leszek mit felszárít a szél napfény leszek és lángra gyújtlak én. Te hős szerelmes vagy és vigyázol rám Te irdatlan villám vagy s a frászt hozod rám Te hömpölygő folyó vagy és hátadon viszel Te táncoló angyal vagy és bennem is hiszel SZERETLEK HA DOBBAN A SZÍVED...írta: Zalaba ZsuzsaHa dobban a lábad és dobban a szíved, ha úgy vágtatsz mint este a riadt őzek, társaid a fák, a bokrok, a természet, a nap és a hold is csak veled beszélget. Állj fel a sziklaszirtre és nézz az égre! Érezd, tiéd a világ - te is része vagy! Hadd hogy átjárjon a szellő, érintsen Nap, hogy áztasson eső, ha kell, hát minden nap! Próbáld a világot megérteni, élni! nem tönkre zúzni s törékennyé tenni! Hallgasd a szél üzenetét, kövek csendjét, a folyók zúgását, erdők zizegését. A nappalok és éjszakák védtelenek, akár a természet, akár a kisgyermek. vigyáznod kell a gyengeségére, óvni! legyen az virágszál, kőhalom vagy bármi. Ne lépj a parányi bogárra, védd meg őt. ismerd meg az erdőt, mezőt, lásd a felhőt! keresd a szivárványt, keresd a csillagot, a világ ragyogását találod meg ott! Az ég és a föld, s a kettő között én, a föld és az ég, a zöld és a kék, mind szép, mind szép! TAVASZI JÓKEDVírta: Zalaba ZsuzsaSzaladj a fény után, kergesd a szivárványt, láss meg engem is hát, a gyerekek barátját. Tavasz lett édes-mézes, a virágok illata mámorító, finom az almás rétes, az álmom is bódító. Láttam már csodát és mégse, fogtam már tündért és kérte, hogy mondjak egy mesét is érte, melyben csak ő és csak én - végre. Puszi ha cuppan, illaberek, a kedvünk is rózsás, álmunk is kerek, puszi ha cuppan, illaberek, minden olyan szép, mindent lehet. Csutkamanó és mesevilág, gyermeksereg és táncoló fák... Hív az erdő, az én otthonom, álomvilág ez, jól tudom, tudom... De az álmok mindennél szebbek, az álmok bennünk is élnek, ott vagyok bennetek én, keressettek a nap végén! CSUTKAMANÓ BETYÁRKODIKZalaba Zsuzsa verseLóra ülök menten és vágtatok, pedig én Rózsa Sándor se vagyok! Daliásnak sem igen mondhattok, cuki kis falatka manó vagyok! Icike és picike, egy kis folt. És már ott sem volt. A szívedben későn fedezed fel, pedig veled nyaral, veled telel. Amióta vagy - ő is veled van. Ha sírsz, krokodilkönnyeket hullat. Ha nevetsz, benne is öröm csobban. Vigyázz, manócskánk nem sokat bírhat! Tudod, csak pötty ő a lepke szárnyán, csak szivárvány az ég fényes hátán. Csak apró porszem a sivatagban, De ha látod, szived nagyot dobban. Mert ő, Ő, az igazi nagymenő! mert ő, Ő, a vagány kis tekergő! ÁRNYAKÍrta: Zalaba ZsuzsaHa félek és mindenütt árnyakat látok, Téged hívlak egyre és érted kiáltok, védj meg engem, a Csutkamanót, te vagy hozzám képest behemót. hiszen te akkora vagy mint a torony, megvédhetsz a kísértettől is, ugye? Vagy olyan gyáva, puha vagy mint a rongy? Nem mersz még hangosat tüsszenteni se? Oké, oké, te kis mamlasz, megvédlek majd én, csak hallgass! Semmi nyafi és semmi nesz! Csendben légy, így majd elszelelsz! Megyek érted, megyek máris! Hozom kardom, varázssípom, hozom eszem, erőm, szívem, Összes kincsem itt van velem. Így leszünk mi legyőzhetetlenek, csapj bele hát s puszit is kérek! Így leszünk mi legyőzhetetlenek, csapj bele hát s puszit is kérek! SZERELEM VAGY NEM?írta: Zalaba Zsuzsaezer a könny és ezer a mosoly ezer a puszi és ezer a gond te vagy nekem a nagy ő - én jól tudom de nem hiszel nekem, ez a nagy bajom. A kezemet fogod de elejtesz, ámítasz csupán és hitegetsz. nem bízol bennem és engem csapsz be mit elhitetsz magaddal - csak mese. játszol csak velem, de így is szép játszol csak velem, a kedvemért játszol csak velem, te szivárvány játszol csak - igazi délibáb. SIVATAG ÉS KALANDÍrta: Zalaba ZsuzsaA sivatagban őrült nagy lódobogás - lódobogás és őrült fegyverropogás. Csutkamanó üldözi a behemótot, tündérikrek nézik az izgi kalandot. Cserebogaruk hátán száguldnak, pöttömnyi barátjukért izgulnak. A behemótnál fegyver van, juj-juj a kismanó varázssípjába fúj. Ettől aztán a puskából víz csurog csak, a behemót majd felrobban, most elkaplak!!!! Kiabál, ordítozik, hadd tegye elnyeli a sivatag porhegye. Őrjöng, morog, és fenyeget, tegye csak és majd bereked. Csutka, Csutka te nagymenő, a sivatag egy pormező!!! Csutka, Csutka te nagymenő, a sivatag csak pormező!!! NE KÉRDEZDírta: Zalaba ZsuzsaNe kérdezd, hogy miért fúj a szél, szálljon csak homok és falevél. Ne kérdezd, hogy miért hull a hó, belepi a tájat - takaró. Ne kérdezd, hogy miért jön a nyár, miért is perzsel a napsugár, pettyes kis ruhádban fuss, rád vár egy kis manó, talán nagy betyár. És azt se kérdezd tőlem, hogy élnek- e itt manók, a válaszom egyszerű: előtted áll, egy pufók. Ha tél - ha nyár - egy igazi manó vár csak rád - csak rád - éjjel és nappal is vár! Ha kell s ha nem, akkor is vigyáz rád, a szíved mélyén ott csücsül - hallgasd hát! Mert megszólal ő az álmainkban is, szivárványhídon jön hozzád - kis hamis. Elkápráztat és megszédít, szeretni akar - egy picit. Ne kérdezd tőlem, hogy mennyi a pici, nagyobb a világnál, az egyszer tuti. és ne kérdezd tőlem, hogy elbírod-e, a szeretet felemel - repülj vele! ÓRIÁSSZERELEMírta: Zalaba ZsuzsaNapfény tükröződik a tó vizén, esőcseppek folynak kezem fején. Óriás vagyok és így nem láthatlak már. Le kéne hajolnom - rád találnék talán. Árnyék és fény, öröm és bánat, nem látlak, de egyre csak várlak! Óriástermetemnek kicsiny a világ, te vagy viszont a kincsem, nem kell nekem más! Engedd hogy felemeljelek engedd hogy megcsodáljalak, tenyeremen vihesselek égen szárnyalhassak Veled! Álom-kép, álom-jó, álom - ha fáj, nincs rá nyugtató. Álom-kép, álom-jó, álom - ha fáj, nincs rá szép szó. A KISTESÓírta: Zalaba Zsuzsaanyám biztosan álmodott egyet s megszületett a kistündérke szeretem és ölelem épp ő lett az én kistestvérkém ujjam rágja, nagyot kacag haja nincs de mindent matat foga sincs s vicces kis lény ő hát az én kistestvérkém Gőgicsél az apu ölén imádják őt - akárcsak én de tudd meg titkom - jó ha alszik már, anya-apa végre rám is időt szán. Énekelünk és táncolunk, hanyatt fekszünk és dúdolunk álmodunk és képzelgünk még elmesélik milyen volt rég. Apám készít fakardot is, azt mondja, a világ hamis, kell a páncél nem csak a szív anyám nevet s enni hív. Felébredt a kistesóm, jaj nem baj, játsszunk együtt: haj-haj! ÖRDÖG ÉS ANGYALírta: Zalaba ZsuzsaElnyeli a fényt a sötétség, ijesztő és búskomor az ég. Recsegnek az ágak, ördög hív? Angyal lehet? Vagy nem számít? Félek és reszketek, uram, jaj. Egyedül vagyok s ez a baj. Istenem, adj erőt, vigyázz rám. Elvesztek álmaim, nincs imám. Elhagytak barátaim - mind-mind. Kószálok egyedül idekint. Fázom és reszketek, uram, jaj. Egyedül vagyok s ez a baj. Angyal és ördög, légy cimborám, táncoltassuk meg fodros ruhám. Pörögjünk, forogjunk, szárnyaljunk. reggelre ágyunkba pottyanjunk. Mondjuk csak: rossz álom volt az egész. A barátság nem hal meg: VAN és kész! HÚSVÉTI PAJKOS VERSszerző: ZALABA ZSUZSAHa látsz egy tojást és tarka is, húsvétra gondolj te kis hamis, fogd a vizet, locsolj és nevess, lányokat kergess és el ne ess! Húsvéti nyuszink is tojást cipel, miért nem répát rág, ilyenkor nem kell? Húsvétkor tojásról szól a mese, nincs répa s nem kell a vitamin se? Tojások, tojások mindenfelé, kertekben, tálakban, fészkekben, jé!!! tojások - hímesek, pöttyösek, díszesek, húsvétkor locsoljuk meg egymást gyerekek! Nevessünk, szeressünk, táncoljunk még, forog a világ s ebből sosem elég!!! EGYEDÜLszerző: ZALABA ZSUZSAkicsi is vagyok bánatos vagyok egyedül vagyok szemem se ragyog a gyöngyeim is könnyekben áznak az álmaim is reszketve fáznak múlik a perc s telik az óra, pereg a nap és oson a hónap mi maradt s mi jöhet még? a játékból sosem elég! kicsi is vagyok, bánatos vagyok egyedül lenni unalmas dolog a könnyeimet is viszi a szél az estcsillag most csak nekem mesél! múlik a perc s telik az óra, pereg a nap és oson a hónap nem bánom - nem bánom én? szállok az álmok vizén... TündérikrekBottal is táncoljfénnyel is mázolj rajzolj egy napot nekem száguldj az úton velem Holdon ugráljunk csillagot lássunk nappal is sötét legyen bújócskázz most még velem Olyan izgalmas a világ jöhet boszorka, óriás. Dinoszaurusz és cápa, együtt mehet iskolába. Jöhet az úton Batman, Superman, randizhatnak velünk is mindketten. Tündérikreké a világ! Nyiljon nekünk minden virág! Trállalá-llallalá, miénk, csak a miénk a világ! Trállalá-llallalá, csak a miénk ez a világ! (Szerző: ZALABA ZSUZSA) Zalaba ZsuzsaAngyalHókendőben jár az angyal, kesztyűt sem húz fényes nappal, kitárja óriás szárnyait, elröppen ám, de nem hagy itt. Szállhatsz vele te is, én is, felhők ajtaján zörgetünk, ihatunk egy korty vizet, a tejúton billeghetünk. S angyalunk, ha újra földre száll, foroghat velünk a fehér világ, hópihéket fújhatsz az arcomra, s felülhetsz velem a nagy szánra. Erdőkön-mezőkön is túl, a kék hegyig meg sem állunk, majd Álomföldre érkezünk, tündérekkel is étkezünk. Sok kisgyermek álmában minket lát, tőlünk olvad fel sok hó - jégvilág. Tavaszt hozunk a szívekbe, rózsát tűzünk a zekékre. Angyalokkal táncolunk haj csillagokat pergetünk jaj angyalokkal táncolunk még csillagokat pergetünk rég. Zalaba ZsuzsaA JÁTÉKOM TE VAGY!Ki hitte volna, hogy álmainkból épülhetnek tornyok, mondtad-e volna, hogy parányi dologtól leszel boldog. Nem kell más, csak a képzelet, játék, ne rohanj el - ne siess most, várj még! perdül a falevél, táncol a könnycsepp, a rózsaszál földön, várom, hogy fölvedd. perdül a falevél, táncol az árnyék, ne rohanj, ne siess, múló kis játék. Szememből galambok, sirályok szállnak fel, szívemből vers és dal, érzések törnek fel. Nem kell más, csak a képzelet, játék, ne rohanj el - ne siess most, várj még! Perdül egy angyal, szökken egy álom, tükrök törnek össze, nincs már párom. Nincs már árnyékom, nincs már társam sem, egyedül maradtam, nincs semmim sem. Csutkamanó a király!(írta: Zalaba Zsuzsa)Álmomban kis király vagyok, szememben furcsa fény ragyog. Simítom kezem búzakalászon, kenyér legyen ebből jövő nyáron. Zongorázom én a csillagokon, hárfázom a Holddal és Nappal is, bujdosom a bárányfelhők között, mert nagymenő vagyok és kis hamis. pajkos is, aranyos is, kicsi is, Csutkamanó a király, mondom is! Pajkos is, aranyos is, kicsi is, Csutkamanó a király, mondom is! Lángost dagasztok a napból, kiflit formálok a Holdból, villámokat fonok éppen, hópihéket fújok széjjel. Szél hátán repülök és táncolok, oldalamon játékkard, harcolok. A sárkánynak megvakarom fejét, vacsorára hívom meg a nejét. Okos is, vicces is, gavallér is, Csutkamanó a király, mondom is! Okos is, vicces is, gavallér is, Csutkamanó a király, mondd te is!!! Zalaba ZsuzsaVARÁZSLAT A holdon ülve őrzöm álmodat, A csillagok közt látom arcodat, Elűzöm én a boszorkányokat, Elkergetem az óriásokat. Érted, csak érted mindent megteszek, Hegyeken és folyókon átkelek. Kacérkodom széllel, napsugárral, Esőt küldök sok-sok szivárvánnyal. Álom-álom repíts csak még! A szívéig érjek el én! Tűzön-vízen is átkelek, Ágya szélén majd pihenek. Pillants meg engem te kis tündérlány, Lángol a szívem is, tombol a nyár. Önts nyakon vízzel, mert elégek én. Hamu leszek csak a lány tenyerén. Álom-álom, hozd el nekem, Van hely a Holdon, ölemben. Tűzön-vízen is átkelek, Fogom a kezét, hogy remeg... Ébred az első napsugár, Tündérkémet szólítja már. Szeméből libben az álom. Integet, tudja, hogy látom. Az álom, az álom, csak rólunk szól. Varázs ez, szerelem, s így van jól. Az álom, az álom csak rólunk szól. Varázs ez, szerelem, s így van jól. Pampárará... parappappá... Lallálallá... lalallallá...
Zalaba ZsuzsaSzerelem, manómódra Ő egy angyal, lába kopog, Illeg-billeg, nagyokat lejt, Ölelném és forgatnám, hej, A szívem csak érte dobog. Ő egy tündér, haja ezüst Minden szálat szél táncoltat, Az egész egy nagy varázslat, Elbűvöl és pokolba küld. Mi ez, ha nem nagy szerelem? Ő ő, csakis ő – kell nekem! Jaj, fergeteges szerelem! Csak érte lángol a szívem. Egy hercegnő a sok közül, Csak pillangók veszik körül, Szivárványos út, ahol lép. A szeme égszínkék és szép. Mi ez, ha nem nagy szerelem? Ő ő, csakis ő kell nekem. Jaj... fergeteges szerelem! Csak ne lángolna a szívem!
ZALABA ZSUZSASÖTÉTSÉG Behunyom szemem, sötét van, koromsötét. Fülelek, lapítok, félek, a mindenét. Egyedül vagyok és mégsem, Titkos hangok. Megnyúlt árnyak jönnek felém. Ó, testvérkém! Ne hagyj sohasem egyedül, Álmodj velem. Odakint tücsök ciripel, Fogd meg kezem. Álmomban hős vagyok ismét, Hiszed vagy nem? Aludni nem lehet tüstént, Maradj velem. Sötét van itt, koromsötét, Egyetlen út vezet a fény felé. Szememben látok egy várat, Ki lakik ott? Talán engem várnak? Megyek már rohanok, nincs is sötét, Álmomban szárnyalok – veled. Ki vagy te? Honnan penderülsz elém?Társam leszel – az én mesém? Mutass nekem kalózhajót, lakatlan szigetet, kókuszdiót.Fénylő kard övemben – juhú, kezdődjön hát a titkos randevú. Csatázzunk, mulassunk, cikk-cakk, Jobbra üss, odasüss, piff-paff.Csatázzunk, mulassunk, csitt-csatt Jobbra süss, oda üss, nyissz-nyassz. Álmomból riadok: - Ki vagy te, hé! Válaszolj, mondd, hogy a barátom vagy. Oszlasd el, űzd el a rémálmokat!
ZALABA ZSUZSAA tündérek dala Virágszirmokban rejtőzöm, kisszoknyámat billegetem, szellő táncoltatja hajam, ikertestvérem is itt van. Tündér ő és tündér vagyok én is, nem várunk már – felszállunk az égig, felhőről felhőre ugrálunk – hopsz, ruhánkat időnként rágja a kosz. Nyelvünket öltjük egymásra – rátok, nem vagyunk mi jólneveltek, srácok! Tündérlányok vagyunk a javából, tanulnunk kell még a jómodorról. Rosszak is vagyunk meg nem is, Ikrek és tündérek lennénk, Ő és én – két kis lény – Ő! Én! Árnyékként osonunk mögöttetek, Pszt! Csend legyen! Ne rágd a körmödet!Te rágod! Én rágom! Ne feleselj! Tied a nagyszínpad, hát remekelj! Mondd, ikrek vagyunk mi egyáltalán? Szemünk és hajunk színe is más. Más!Felhőről felhőre ugrálunk – hopsz, Ruhánkat időnként rágja a kosz. Csiribí, csiribá, varázsolj át! Tüntesd el rólunk az út rút porát!Hókusz és pókusz, Pókusz és hókusz, Legyünk most szépek, ha mondom és SLUSSZ! Zalaba ZsuzsaÁlmok között Hegyeken és völgyeken át Ballag, baktat Csutka manó. Tarisznyában friss pogácsa, nosza, kis harapnivaló. a manó nagy útra indul. Álomból a valóságba, Tükörarcú szép világba. Barátai várják őt, Szeretik a nagymenőt. Sípjába, ha belefúj, Többé már a szél sem fúj. Eszter, Dávid, Ádám, Dani, Gyertek velem kalandozni. Beférek a zsebetekbe, álompor száll szemetekbe. Nyisd és csukd, csukd és nyisd, libbenj át a kapun, csukd és nyisd, nyisd és csukd, sétálj át hét falun. Mögötted városok, égigérő tornyok. Emberek sietnek, mindenért fizetnek. Gyermek vagy, légy szabad Mindaz, ami szép, jó Hidd el, nem eladó. Pszt, csendre int egy kis manó, Hallgasd meg a madarakat,Tó ringat most csónakokat. S feltűnik egy nagy hajó. Menjünk vagy maradjunk, Mesékkel szárnyaljunk?A manó mit tehet? Veled van, mert szeret. Akkor is ha maradsz vagy mész, Falucskában, városban élsz.Ha nagy vagy, vagy ha kicsi vagy. Veled marad és el nem hagy. Ez egy vidám kis vándordal, Fütyülj nagyokat, vigasztal.Vándordal, vándordal, Négy gyerek, manóval. Csutkával, Ádámmal, Dáviddal, Eszterrel,Ja és itt a Dani, Menni vagy maradni? Valóságból álomba lépsz, Réteken lépegetsz.Fütyülsz nagyot a világra, A végéig is elmehetsz. Nincs itt vekker, nincs ébresztő, Örökké tartó álom-vár,Mindenkiben él egy manó, Az élet sok-sok szivárvány. Nyisd és csukd, csukd és nyisd, libbenj át a kapun,csukd és nyisd, nyisd és csukd, sétálj át hét falun. Gyermek vagy, légy szabad Tiéd a nagy világ,Mindaz, ami szép, jó Hidd el, nem eladó. ZALABA ZSUZSAHa Mikulás lehetnékHa megnövök, tündér leszek, varázspálcát is vehetek, teremtek majd hópihéket, napsugaras szép zöld rétet. De talán Mikulás leszek, a hátamra zsákot teszek. Lesz benne millió játék, két szem mogyoró, mi kell még? Ho-ho-hó, ho-ho-hó, Mikulás leszek, jaj de jó! Hi-hi-hí, hi-hi-hí, Tündér is leszek, ezt kapd ki! ZALABA ZSUZSACsutka manó és a hóÖrvendezik a kis manó. Gólyalábat köt lábára, Úgy indul el a világba. Bukdácsol most Csutka manó. Jaj, miért hull a hó, Didereg már Csutka manó. Megdobom a kisbundádat! Havat fújok az orrodra, Piros legyél mint a répa. Bukdácsol most Csutka manó. Jaj, miért hull a hó, Didereg már Csutka manó. Zalaba ZsuzsaKoboldbál Zalaba ZsuzsaFáj, fáj, fájHa az eső esik, s te szomorú vagy, ne dobj engem a sárba, nem ettem meg vacsorádat, elvinnélek a bálba. Táncolnék veled vizes réten, jeges úton, gyertyafényben, a vasúton, nem lennék bánatos, az eső mindig illatos. Érzed a levegőt, a szemerkélő esőt, ahogy lélegzik a fű, a világ vizesen is gyönyörű. Eső, eső, te orrlógató idő. Miért bánatos a szív, ha végigfolyik rajta az esővíz? Állj ki és ázz el, pörögj és táncolj, esőben is szép az arcod, ugrálj, mondd, hogy muszáj volt. Csuromvizesen is ölelj át, szeresd a mihaszna manócskát. ZALABA ZSUZSAMANÓ ÉS MADÁR, HA REPÜLNEKCsak egy ugrás a tűz fölött, Hasítsd a levegőt a fák között, Suhogjanak a szárnyaid, Repítsd a kis manót, a Holdig. Ha lebillen Rólad és rúg-kapál, Feje tetejére áll a világ. Ugrándozik a csillagok között, Felhőket fest vagy összetör. Rakoncátlan manónkat Repítsd a Napig, Esőben, fényben, szálljatok, Űrhajósokkal táncoljatok. S ha zuhannátok is egyre le, Le, Lefele, Várok rátok, Pottyanjatok az ölembe!
Zalaba ZsuzsaA manó pudingja Manónyi fakanalam keveri a pudingot, Manónyi orrocskám élvezi az illatát, Manónyi tálacskám várja már Hogy megteljen Manónyi pocakomba kanállal betömjem. Lárifári – de jó enni, Manó legyek, ha értem a dolgot,Lárifári – de jó lenni, manóként imádni a pudingot. Megtelt a pocak, mint a hegy, Se előre, se hátra nem megy. A lábam zsibbadt, a karom lóg ott, Nem bírja a fazéknyi pudingot. Kellett nekem ennyit enni, Kellett hát, Megenném a világ összes pudingját. Lárifári – de jó enni, Lárifári – de jó lenni, Csutkaként imádni a pudingot. ZALABA ZSUZSAAHOL MINDEN A FEJÉRE ÁLL Forog a világ Szikrázik a nap Manó legyek ha értemMiért nincs tél télen? Vakító fényekben Szunnyadó szökőkút Ébresztő, ébresztő. Még most is a te vized az úr. Szeszélyesek az évszakok, Akár a lányok, Rakoncátlanok a hónapok, Akár a fiúk, Tréfás a vers, ebben még hullhat a hó.Ki más is láthatná, mint Csutka manó. Tavasszal didergünk, nyáron meg elázunk, ősszel a nap süt ránk, ideig-óráig, mert nincs igazi kánikula a tél is a bohóc játéka. Tralla-la, tralla-la, még ő is a bohóc játéka. ZALABA ZSUZSAA manó könnye Mekkora a manó könnye? Látszik tán, ha egy manó sír? Mákszemnyi szíve hatalmas, Bánatával mégsem bír. Olyan piciny, olyan gyönge, Betakarja a falevél,Ha parányi hangyát lát, Még az árnyékától is fél. Manócskám, te drága gyöngy, Miért csordogál a könny?Szomorú szemed szép, szép, szép, Szívemben laksz, hidd el, rég. Tudnod kell, hogy gondolok rád, Legyőzök érted minden csatát.Árnyékod leszek, hogy óvjalak. Manócska, drága, hadd lássalak. Itt pityereg egy kis manó A kezemen. Minden könnye gyöngyharmat A szivemen. Rózsát viszek, Napot, holdat, csillagot,Kicsi manó Fogadj el egy barátot. Bízhatsz bennem, Veled leszek, szeretlek.Akkor is ha Mákszemnyi a termeted. Szememben te nagyobb vagy A világnál.Hatalmad is nagyobb minden Királynál. ZALABA ZSUZSAKINCSVárnak rád a rózsák, A fák, a gyermekek. Mosolyogj egy kicsit, Ha fent lebegsz. Kergesd el a felhőt, Nyújtsd ki fény-kezed, Érints meg, Simíts végig Minket A kék eget Napfény, napfény Te koronázatlan király Ragyogj hát Lángolj már Napfény, napfény te vakító forróság égess és melegíts uralkodj hát Zalaba ZsuzsaLyukas világVolt egyszer Volt egyszer Volt egyszer Volt Folt hátán Folt hátán Folt hátán Folt Kérte hogy varrjam meg Varrjam meg Végre Nem tettem Nem tettem Bocsánat érte Mi lesz most Mi lesz most Mi lesz most Hát Lyukas lesz Lyukas lesz Ez a világ Ültess sok Ültess sok Ültess sok Fát Takard be Takard el A világ lyukát Csutka és a nagy kaland A sarokban ülve a régi kastélyban Reszketek és vacogok Szellemek járnak, susogva szállnak Nem csoda, ha szörnyethalok. Ellibeg előttem Napóleon, Lován vágtat Dózsa György, Könyvvel kezében biceg Petőfi, Kacarászva jön Ferenc József és Sissi. Éjfél után megszünnek az árnyak Csend lesz és nyugalom. Bebújok ágyamba, kezemben kislámpa, Olyan az egész, akár a rémálom. Tárul az ajtó, kong a harang, Nyikorog a lépcső, megszólal egy hang: -- Csutka, Csutka, ne félj már, A gyerekek jöttek el hozzád. Paplanom alatt megbújva, Összehúzom magam, akár a bolha. Nem hiszek én a hangoknak, Hadat üzenek a kastélynak. Láthatatlanná válok – manóelőnyömre, nagyokat kurjongatok Napóleon fülébe, bokán rúgom Dózsa György lovát, Petőfi könyvét kidobom az ablakon át. Megemelem Sissi szoknyáját, Fenékbe billentem a vén Ferenc Jóskát. Ujjongok, hogy manó vagyok, Visszhangzik tőlem a világ. ZALABA ZSUZSA Ünnep Piciny vagyok A karácsonyfa hozzám képest templom Emelj fel Hadd ragyogjon parányi kék arcom Nálunk tudod kékek a fák. kékek az angyalok. Nézz rám S én rád mosolygok, neked dúdolok. Karácsony, karácsony, manók ünnepe Szél szárnyán szállj Friss havon járj Táncolj ma velem. Karácsony, karácsony, gyermekek mindene nagy ajándék, kis ajándék - a szeretet jele ZALABA ZSUZSA Évszakok Ballagnak az évszakok Mint négy jóbarát Hosszú palást a hátukon Meleg csizma a lábukon De ledobják ők, ha tűz a napsugár, Vetkőznek ha sárgul a határ Mezítláb szaladnak a földközépig Majd észbe kap az ősz, a mindenségit Rohanás vissza, inggel és subával Hiszen dolguk van, búzával, határral, Gyümölcsöt termő fával Na és a sok iskolással Indulhatnak tovább Sárban és ködben Cipőjük nyomában Hóhullás, didergő madár De ők csak mennek-mennek Nem látnak, nem várnak, Nem félnek, nem kérnek Négy időtlen útitárs. ZALABA ZSUZSA Csutka és a Tavasz Pompás, ha a nap ragyog És fénylenek az ablakok. Ha a virágok bimbózni kezdenek, Az egyszerűen remek. Álomszép, ha beköszönt a tavasz, A kalapján virágszirmok ringanak. Ha a madarak csivitelését hallgatod, Jussak eszedbe én: a barátod! Csutka vagyok én, kérem szépen, És Te ki vagy, kis haver? Szeress engem és nyújtsd a kezed, Emelj fel és vigyél el! Szeress engem és nyújtsd a kezed, Emelj fel és vigyél el. ZALABA ZSUZSA MANÓKARÁCSONY Arcomra száll, tenyereden ragyog Ezernyi parányi hópihe. A tél kendője készül így, Hajamat takarja, nézz ide! Átfesti a tornyokat, háztetőt, Díszíti a meztelen fákat, Ezernyi apró hópihe Szikrázza be a tájat. Csutka létemre baktatok Hóban és latyakos sárban, A hóember számomra óriás, De építs ilyet, hadd lássam! A tél csupa ragyogás, Olykor fekete tocsogás. A szikrázó hó gyönyörű, Mikulástól karácsonyig Minden olyan nagyszerű! ZALABA ZSUZSA REPÜLJ VELEM! Mákszemnyi kis manócska, tenyereden üldögél, Izeg-mozog, ficánkol, majd lepottyan, vígan él. Ha majszolod az ebédet, A tányérodon csücsül, Csak egy csipetnyit adj neki S mondd: - egyél, mert kihűl. Csutkának ha tele a hasa, Jó nagyokat szundikál, A zsebedben is elfér éppen, S rólad álmodik talán. Csutka, Csutka te kis falat, A legjobb barátom csak te vagy, Játszom veled babásat, repülhetsz velem, Játékautómba ülhetsz, rajzolhatsz nekem. Pancsolkodni is jó veled, Énekelni is jó neked, Álmodni is jó rólad, Mindig együtt legyünk csak. ZALABA ZSUZSA KÉK VILÁG Csak lépeget, csak lépeget, Kék hegyek közt, kék álmok közt Kék földet lát s kék eget. Csutka, Csutka, te kis manó, Kék a virág és kék a hó. Pehelykönnyű hetyke legény Tenyereden fuvolázik: tu-tú-tutú Ha hallod őt, már nem vagy szomorú. Csutka, Csutka, te kis manó, Kék a virág és kék a hó. Kék az öröm, kék a bánat Mosoly szárnyal, könnycsepp szárad Titokzatos kis jövevény Bolondos és mindig szerény. Csutka, Csutka, te kis manó, Ha kék a hó, hát kék a hó. Hahó! |
|
